S.O.S. Szépművészeti Múzeum

A Népszabadság értesülése szerint lefújták a Szépművészeti Múzeum bővítését, amiről 2010 tavaszán nyilvános vita alakult ki. Az alábbiakban közreadjuk Barkóczi István szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyílt levelét, ami nem a sokak által vitatott építészeti megoldásokkal, hanem a bővítés létjogosultságával vitatkozva a valódi feladatra szeretné felhívni a figyelmet.

A Népszabadság értesülése szerint lefújták a Szépművészeti Múzeum bővítését, amiről 2010 tavaszán nyilvános vita alakult ki. Az alábbiakban közreadjuk Barkóczi István szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyílt levelét, ami nem a sokak által vitatott építészeti megoldásokkal, hanem a bővítés létjogosultságával vitatkozva a valódi feladatra szeretné felhívni a figyelmet.

S.O.S. Szépművészeti Múzeum 

2010 tavaszán nyilvános vita alakult ki a Szépművészeti Múzeum BŐVÍTÉSÉVEL kapcsolatban. A felvetett kérdésekre adott valódi válaszok nélkül akarnak most mégis olyan BŐVÍTÉSBE kezdeni, melynek negatív hatása csak a világháborúhoz hasonlítható. Itt nem az építészettel, hanem a BŐVÍTÉS létjogosultságával vitatkozunk és a VALÓDI FELADATRA szeretnénk felhívni a figyelmet.

A Szépművészeti Múzeumban 25 éve folyik rekonstrukció címén kisebb-nagyobb építkezés – mégsem áll még mindig össze az egész, mert nincs átfogó muzeológiai koncepció a munkák mögött. Egy BŐVÍTÉS csak elmélyítené, reménytelenné és megoldhatatlanná tenné a már úgyis meglévő káoszt.

Írásban kellene végre körvonalazni a Múzeum 21. századi küldetését, a muzeológiai szakmai feladatokat, valamint a belső tér adta lehetőségeket. Ebben a kontextusban elsődleges a második világháború okozta sérülések helyreállítása, a belső térnyerés, és a terek és funkciók logikus rendjének kialakítása – a jellegzetes architektúra megőrzésével.

Muzeológiai szempontból megalapozatlan a BŐVÍTÉS koncepciója, ugyanis nem oldja meg az intézmény belső problémáit, a kiállítás és raktárhelyzetet, ugyanakkor új, nem múzeumi feladatot vállal: turisztikai igények kiszolgálását. Nézzünk szembe a valósággal, ez kimerül a nyilvános WC-k és vendéglátóipari egységek üzemeltetésében. A BŐVÍTÉS megvalósítása azért is káros, mivel a beláthatatlan és öncélú működési költségek felemésztik majd a múzeumi alaptevékenységre fordítható pénzt is. Ha nem a Múzeumét, akkor kinek az érdekét szolgálja a BŐVÍTMÉNY? Ázik a tető, de mi inkább BŐVÍTÜNK?

Nincs szükség a Múzeum épületén túlnyúló földalatti bővítésre, ez ugyanis semmilyen muzeológiai szakmai érvvel nem támasztható alá.

Ebbe az építészeknek nem lehet beleszólása.

1. 1. A Szépművészeti Múzeum nemzetközileg nagyra becsült, világszínvonalú épület. Architektúrájába bűn beavatkozni, azért is, mert az eddigi beavatkozások ellenére még mindig aránylag intaktnak mondható ill. helyreállítható állapotában maradt ránk. Az első és legfontosabb feladat csak az állagmegóvás lehet.
2. A mai napig nem ismerjük a végleges engedélyezési terveket! Ez a ködösítés, valamint az induló tervpályázat mellőzése, a szakmai testületek véleményének megkerülése megkérdőjelezik a terv hitelességét. Az sem ismert, milyen tanulmányok előzték meg a tervezési program összeállítását.
3. A BŐVÍTÉS az eddig alig ismertetett elképzelések szerint a történeti épület belsejében is drasztikus károkat okoz: „beavatkozik” például az emblematikus szépségű Márvány Csarnok kialakításába, és logisztikailag értelmetlenné - bár továbbra is kikerülhetetlenné - teszi az Előcsarnokot. (25 évvel ezelőtt a muzeológus szakma egyszer már kinyilvánította véleményét a Márvány Csarnok „lépcsőházzá” degradálásával kapcsolatban, amikor megakadályozta annak kivitelezését.)
4. A bővítés előtt átfogó muzeológiai koncepció szükséges, mely újrafogalmazza a múzeum alapvető feladatait és célkitűzéseit, érintve az egyes gyűjtemények elhelyezését valamint a kiállító- és egyéb terek kialakítását.
5. A jelenleg tervezett földalatti BŐVÍTÉST szakmailag a mega-kiállítások tömeges látogatottságával indokolják – annak ellenére, hogy a Múzeum, a világon egyedülálló módon, 6 darab hatalmas földszinti csarnokkal rendelkezik. Ezek a kiállítások ugyanakkor – minden híresztelés ellenére – a gyűjteményektől független életet élnek, mert nem kapcsolódnak szervesen a múzeum törzsanyagához. Szó sem esik viszont a múzeum alapvető szakmai feladatáról, az állandó kiállítások helyzetének rendezéséről és látogatottságuk növeléséről.
6. A jelenleg tervezett földalatti BŐVÍTÉS térnyerése maradéktalanul megvalósítható Házon belül, a még háborús sérüléseket hordozó épületrészek helyreállításával, az egykori architektúra valódi rekonstrukciójával, az alagsori építkezés befejezésével, valamint a meglévő funkciók újragondolásával. Egyedül így lenne mód az épület és az intézmény, az architektúra és a múzeum szerves összhangjának újrateremtésére, az intézményi egység helyreállítására.
7. A fenntarthatóság kérdése eddig fel sem merült, holott beláthatatlan terhet ró majd a költségvetésre. A bővített belső terek fenntartása nyilván jóval kevésbé terhelné meg a költségvetést, mint egy új „épületszárny”. Talán a valódi cél egy mega-költségvetésű mega-intézmény felállítása?
8. Bár fontos szerepet játszik az idegenforgalomban, a Múzeum mégsem vállalhatja magára a főváros és a Hősök tere turisztikai forgalmát. Úgy terveznek új funkciót kapcsolni az Intézményhez, hogy a Múzeum nem képes saját, egyedi küldetését sem megfogalmazni. Ez hiba.

A felsorolt érvek alapján követeljük az építkezés felfüggesztését, és kérjük, kezdődjék újra a rekonstrukció átgondolása olyan szakmai szinten, melyet a Szépművészeti Múzeum intézménye és épülete megérdemel!

Budapest, 2011. február 2.                                    

Barkóczi István
muzeológus