SPÁJZ: gyümölcsös közösségi műhely a Lenti-hegyen – Sándor Nóra Virág diplomamunkája
Értékmentés, értékmegőrzés. Sándor Nóra Virág diplomamunkájában a gyümölcsökben rejlő, mára feledésbe merülő értékek és a vidéki kisközösségek megőrzése, életre hívása fonódik össze. A képzeletbeli terv a hegy fizikai és szellemi központját definiálja újra a meglévő, lassan 100 éves, gyümölcsfeldolgozóként újraértelmezett iskolaépület bővítésével, egy közösségi épületet létrehozva.
Hegy – elhalkuló vidék
Korunkban a vidék csendben megöregszik, lassan kiüresedik. A Lenti városa mellett elterülő hegyen is egyre több a magára hagyott pince, a magányos szőlősor. A hegy gyönyörű rajzolatát a gerincen végigfutó út és a rá merőlegesen a völgyekbe lecsorgó hosszúkás telkek adják. Errefelé mindenkinek hegye van. Ez a kedves megnevezés mutatja talán legszebben, milyen fontos (volt) a helyieknek ez az egy-egy kis földdarab. Ez a törődés az utca mentén sorakozó présházakon is meglátszik, kis részleteikben ott rejtőzik a használójuk.
Gyümölcs – elfeledett érték
Kovács Gyula zalai erdész az 1980-as években kezdte gyűjteni először a Göcsej és Hetés, majd később az egész Kárpát-medence ősi gyümölcsfáit. Mára gyűjteménye több mint 3500 fajtát őriz. Az évek során ezen állhatatos tevékenység szolgált alapjául az országszerte települő, őshonos gyümölcsfákat nevelő tündérkerteknek. Nem egy génbank, egy szigorú leltár létrehozása a cél, hanem a gyümölcsökben élő néprajz, hagyományok tevékeny megélése. Ennek az értékmentő munkának szerettem volna diplomatervemben otthont teremteni. Egy helyet, ahol nem pomológiai tanulmányokból, hanem az emberek egymástól tanulva, közösségben sajátíthatják el a gyümölcsök különböző feldolgozásait.
Meglévő – sarokkő
Egy 1928-ban épült iskola, mely volt később bolt, aztán kocsma is. Az épület kezd az enyészeté lenni, már csak mai lakatlan, élettelen torzója sejteti a lassan 100 éves történetét. Vastag téglafalaival a hegygerincre nehezedő egykori iskolaépület már nem csak egy rátett „tárgy", hanem része lett a szőlőhegynek. A hegy közösségi központját jelentette ez a nagyjából 150m2. A ház amortizálódása, mint egy metafora írja le a helyi közösségek eltűnését.
Az épület újrahasználata során fontos volt a különböző funkciók és idők rétegeinek olvashatósága. Így a belső téralakításban és a homlokzatok formálásában is szerepet játszott ez a szemlélet. A nagyobb összefüggő feldolgozóterek kialakítása érdekében – az épület eredeti alaprajzi felépítését szem előtt tartva – válaszfalakat bontottam ki. A homlokzati nyílások kaotikus megjelenésének tompítására, az épülettömeg egységesítése érdekében a nyílászárók elé a vakolattal megegyező színű perforált alumínium árnyékolók kerültek, míg a használatból adódóan befalazott nyílások helyét eltérő textúrájú vakolat jelöli.
Új – könnyű „keret"
A Lenti-hegy hangulatát az útra, mint fonalra felfűzött kicsi, karakteres présházak adják. Ebbe a következetesen véletlenszerű világba valami újat lehelyezni izgalmas feladat. Fontosnak tartottam ennek a sajátos építészeti világnak a feltérképezését. A megismert példákra, mint gondolati, logikai előképekre tekintettem és ezeket alkalmazva, de mai eszközökkel igyekeztem megfogalmazni az épületet.
A monolit vasbeton platón kérlelhetetlen raszterben végigsorolt rétegelt ragasztott fatartókból felépülő közösségi ház a vidékre jellemző boronapincék kortárs átirata. Egy tér, mely különböző kulturális és közösségi programok befogadására alkalmas. Az épület léptékéből adódóan kilóg a környező présházak közül. Ezt az ellentmondást próbáltam azzal feloldani, hogy az épületre, mint egy téri elemre gondolok, nem mint egy hagyományos házra. Ez az épület egy kerítés, mely határolja, keretezi a kis közteret és egy kapu, mely megnyitja a gyümölcsöst. Ezt az analógiát erősíti a külső megjelenésben a homlokzatok homogén formálása. A felületek monotonitását a deszkaburkolat eltérő alkalmazása enyhíti. A különböző méretű résekkel rakott deszkák a mögöttük rejtőzködő terek funkciójához igazodnak. Az anyagok kiválasztásánál – fa deszka, hullámpala – fontos szempont volt, hogy az idővel változó felületeik később belesimuljanak környezetükbe.
Kapcsolat – megrajzolt tér
Egy ilyen kevés eszközzel rendelkező helyzetben – mint a szőlőhegy – fontos, hogy a már meglévő adottságokat felhasználva, minél kevesebb plusz elem addíciójával alakítsuk, rendezzük környezetünket. Tervemben szerettem volna a hegy mindenkori közösségi központját, a régi iskola környezetét definiálni, egy új, kis léptékű közteret kialakítani. Ez a tér inkább érzet, mintsem szigorú fizikai határok. A harangláb és a gyümölcsfeldolgozó köré elhelyezett új, könnyed elemek – a közösségi ház, kerítés és a gyümölcsfeldolgozóhoz kapcsolódó, a kerítés felvastagodásával adódó kicsi fedett tároló – keretezik, rajzolják ki az új központot.
Sándor Nóra Virág
