Speed a gyorsításhoz?

Kiverik? És egyúttal szét!
Közel két éve ezzel a címmel írtam hosszabb cikket az Élet és Irodalom Feuilleton rovatában (2007. július 13.) arról, hogy az építészetre – azaz az architektúrára – nézve aggasztó jelenségek tapasztalhatók, ha kicsit alaposabban körbenézünk hazai településeinken – no meg a világban szerte. Elsősorban a várostervezés felelősségét firtattam: a romló környezeti állapotok egyik oka, hogy rengeteg esetben abszolút szolgai módon elégítenek ki megrendelői–befektetői igényeket. Meg egyúttal politikai elvárásokat is, előbbiekhez szervesen pászítva, amitől a köz, a lakosok, a széles társadalom érdekei egyre vészesebben csorbulnak. Ráadásul a hihetetlen tempóban folyó új építések egyre inkább romboló hatással vannak arra, ami már megvolt, a régi és új örökségre egyaránt – ebben persze nem egyedül a várostervezők a ludasak.

Erős kételyekkel említettem ugyanakkor a kormányzati negyed ügyét: 2009 májusára kész épületet ígértek, ami eleve nonszensz volt. Azután fél évvel később a dolog dugába is dőlt. Mind e helyzet kialakulásában felelősként említettem az állami hivatalt és az építész kamarát is. A cikk megjelenése után szóban kaptam ugyan bírálatot ezen intézmények képviselőitől, miszerint több kérdésben a látlelet nem pontos – válasz, bárminemű vita mégsem lett.

Azóta – mint tudjuk (?) – felgyorsultak az események: „betelt a pohár”, és bekövetkezett egy egészen váratlan esemény, amit Eltér István, a MÉK elnöke is említett a küldöttgyűlés előtt adott interjújában: „Bár valami már történt tavaly is, talán mindenki emlékszik arra, hogy a tavalyi budapesti kamarai választásnál kvázi forradalom történt. A levegőben ugyan benne volt annak a nagy viharnak az eljövetele, de arra nem sokan számíthattak, hogy ilyen hevesen tör elő.”

Csöndes gyűlés
A heves vihar-helyzethez képest a Magyar Építész Kamara (MÉK) küldöttgyűlése május 29-én a BME központi épületének dísztermében meglepően csöndesen lezajlott. Különösebb vita nem alakult ki, és elmaradtak a programalkotó, jövőbemutató hozzászólások. Pedig a helyzet tényleg aggasztó, több beszámoló jelentés erre nagyon jól rávilágított. Legelsősorban a jogalkotás 2009. évi programjához fűzött MÉK-javaslatokra gondolok, melyekből kiderül: az engedélyezési kör módosításával kapcsolatban drámai helyzet alakulhat ki, amit csakis széleskörű összefogással lehetne – esetleg – megakadályozni.

Többek között a MÉK-javaslat leszögezi: „Az engedélyezési kör fellazítása ellentétes az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény (Étv.) számos követelményével (4.§(3), 5.§(4), 5.§(5), 6.§(1)), de ütközik saját követelményeivel is (9.§(1), 29.§(3), 30.§(2)), mert értelmetlenné, komolytalanná teszi az épített környezet védelmét szolgáló hatósági tevékenységet és a tervtanácsok munkáját az, hogy a megvalósult épület utólag szinte korlátlanul átalakítható. A tárgyi rendelet legutóbbi módosítása «A sikeres, modern és igazságos Magyarországért» kormányprogramon alapult, de az engedélyezési kör fellazítása szöges ellentétben áll e program 35. oldalán, a «Kultúra, a nemzet közös értékei» fejezetben leírt szándékkal, amint az Országgyűlés 132/2003.(XII.11.)OGY határozatában foglalt környezetvédelmi célokkal (3.4.4, 3.4.5.b), valamint az Unió városfejlesztésért felelős miniszterei által 2007. május 24-én aláírt Lipcsei Chartával is.” (Kiemelések tőlem, V.M.; a Lipcsei Chartáról, mint fontos dokumentumról szó volt idézett cikkemben is.)

Mire kell engedély?
Az engedélyezési kör fellazításával kapcsolatban a MÉK fontos lépésre szánta el magát, mint Eltér említette az interjúban, s elmondta a küldöttgyűlésen is: „Gyorsan körbe íméleztük Európát, hiszen nagyon jó kapcsolatban vagyunk az ACE tagországaival, illetve az európai kamarákkal. Kérdésünkre, hogy az egyes országokban mi az, amire építési engedélyt kell kérni, illetve hogy van-e olyan, hogy bejelentési kötelezettség, rendkívül gyorsan választ kaptunk. Nem jött válasz minden országból, de hat vagy hét helyről igen, és ebből az tűnik ki, hogy igenis mindenhol nagyon szigorú az építési engedélyezés, mindenre kell engedély.”
Ehhez képest hamarosan ott fogunk tartani, hogy védett épületek esetében is terv nélkül engedélyt lehet kérni a homlokzat átalakítására – csak hogy gyorsítsunk! Mint ismeretes, 2008-ban az építésügyi jogszabályokban a „Gyorsítás 1” program szerint történtek módosítások, és most van napirenden a „Gyorsítás 2”.

Erőtlen javaslatok
A jogi egyeztetésekkel kapcsolatban elhangzott, hogy az Országos Környezetvédelmi Tanács mintájára Építészetpolitikai Tanácsot kéne létrehozni, ami magas szinten lenne tárgyalóképes a politikai vezetéssel. Szó esett még az „építészet nélküli építésügyről”, a megbízó és az építész közötti, hajdan közvetlen és személyes kapcsolatba ékelődő, egyre bővülő szereplői körről: mediátor, építésügyi igazgatási szakértő, tervellenőr (ennek éppen most a megszüntetését indítványozzák), beruházási lebonyolító, projekt menedzser – és legújabban a „biztos kéz” is szóba került, éppen a „Gyorsítás 2”-vel kapcsolatban.

S nem maradt említés nélkül az a rendelet, a bizonyos 277/2008, ami leginkább kiverte a biztosítékot az építészeknél. Eltér István elmondta, hogy előző nap kaptak levelet az NFGM szakállamtitkárától, miszerint jogosnak találták a kifogásokat, és várható a rendelet módosítása. Mégsem az építész tervezőket fogják kötelezni arra, hogy a megvalósult épületről dokumentációt szolgáltasson be egy új központi tervtárba. Szalay Tihamér, az Etikai Bizottság elnöke mindemellett javasolta, hogy a MÉK ne vonja vissza alkotmánybírósági felülvizsgálati kérelmét.

Hazai és nemzetközi...
Számos beszámoló hangzott még el ÉTB-ről (az ÉÉSZT utódszervezetét Vajai Tamás ismertette; korábban Eltér István említi a „Betelt a pohár” cikkre adott válaszában: 2008, november 5 - 14:06), NÉT-ről (Noll Tamás), ÉSzT-ről (amit nem Szoják Balázs ügyvezető, hanem Eltér István ismertetett), EFAP-ról (Rácz Jolán), ACE-ról Mikó László, Bordás András, Tétényi Éva, Makovényi Ferenc). Ez utóbbi kapcsán a Brüsszelben tapasztalható európai helyzetről, konkrétan a felsőfokú képzés koordinációjáról meglehetősen sötét képet festett Makovényi Ferenc. A BME képzése két éve be van adva uniós elfogadásra, de még nem is tárgyalták. Az olaszok megfúrták, hogy a cseh négyéves művészképzés elfogadásra kerüljön. „Oktatásnál fontosabb az iktatás” – idézte Reischl Gábor mondását.

A tűzvédelmi tervfejezetek körül is „helyzet” van – építész ezentúl nem készíthet a tervéhez tűzvédelmi dokumentációt, azt minden esetben csak szaktervező állíthatja elő. Egyelőre az eddigi szakértők végzik majd ezt a feladatot, amíg sikerül „előállítani” megfelelő képzettségű tűzvédelmi tervezőket. Mindehhez vaskos jogszabályi kötet is készül – említette Eltér István, aki Takács Lajos távollétében „beugróként” szólt erről a szakágról.

A küldöttgyűlés túlnyomó részében az demonstráltatott-demonstráltatott, hogy mennyi-mennyi-mennyi munkát végez a MÉK.

Regionális kamarák? – egyelőre nem
Csak érintőlegesen esett szó arról, hogy a jelenlegi 18 területi kamara helyett célszerűbb lenne kevesebb, regionális alapon szerveződő kamarákat alakítani, ami sokkal hatékonyabb működésre adna módot. Vita e kérdésben sem volt, a területi kamarák elnökei közül senki nem szólt hozzá egyéb kérdésekhez sem.

A küldöttgyűlés végén a beszámolókat, a költségvetést elfogadták. Egy extra napirendi pontot, a tagdíj csökkentéséről szóló javaslatot végül nem szavaztatták meg, május végén már későnek találtatott ilyen értelmű döntést hozni.

Ebben az évben lesz egy második, tisztújító küldöttgyűlés, tervek szerint 2009. november 27-én, pénteken. Addig pedig, ahogy Gáts Andrea, a MÉK jogi szakértője ecsetelte, valószínűleg életbe lép a "Gyorsítás 2" októbertől, és sokminden történhet a kamarai működések-jogosultságok terén.

S még jóval előbb a legnagyobb tagsággal bíró területi építész kamara, a BÉK tart küldöttgyűlést: június 5-én, pénteken a FUGÁ-ban.

Vargha Mihály