Helyek/Infrastruktúra
Stari Most – a régi-új híd
2006.08.29. 10:00
A régi-új híd kilencéves munkával, 2004-ben készült el.
Varga Péter István építész írása.
Békésen simul egymáshoz a félholdas mecset és a coca-colás napernyő; a müezzin is hangfalakból, kihangosítva szól a hívőkhöz, az utcákon hömpölyög a turista-áradat. Ez Mostar, 11 évvel a háború után, túl a műemléki újjáépítés első fázisán. A rekonstrukció legfontosabb, szimbolikus eleme az öreg híd, a Stari Most újjáépítése volt.
A mostari híd megépítését Szulejmán szultán határozta el 1557-ben; az építkezést 1567-re fejezték be, Mimar Hayruddin építész tervei alapján. Az építés idején a mostari híd volt a legnagyobb egynyílású kőhíd, íve 30 métert hidal át 24 m magasságban az átlagos vízszint felett. A híd hamar szimbolikus jelentőségűvé vált, amit csak megerősített az a misztikus légkör, ami az építés technikai megoldásait vette körül a következő évszázadokban.
1992-ben Bosznia és Hercegovina deklarálta elszakadását Jugoszláviától. Ezt követően rögtön kitört a a
szerb-bosnyák háború; a 18 hónapos ostrom alatt a város történelmi magja súlyos sérüléseket szenvedett. (Ekkor semmisült meg a ferencesrendi monostor, a püspöki palota és 50 ezres könyvtára, valamint 12 mecset.) A bosnyák hadsereg végül a boszniai horvát katonai milíciák támogatásával megállította a támadást; ám az ostromot követően a horvát katonai szervezet rögtön a bosnyákok ellen fordult; a város rombolását pedig ott folytatták, ahol a szerbek abbahagyták. A 450 éves hidat végül 1993 november 9-én egy horvát tank pár óra alatt lerombolta. (
Video)
A háború végét követően (1995) azonnal megindult az újjáépítés megszervezése, az UNESCO felügyelete alatt, Világbanki támogatással. A híd rekonstrukciója volt az első ütem (Pilot Project), amely nagyszabású nemzetközi szakértői támogatással és részvétellel zajlott. Az építésnek magyar vonatkozása is van: magyar SFOR alakulatok emelték ki a híd darabjait a Neretva folyóból. A tervezést, a mérnöki és építészeti munkát a Firenzei Egyetem (Department of Civil Engineering of the University of Florence) és a
General Engineering firenzei tervezőiroda végezte.
Az újjáépítést egyéves felmérési munka előzte meg, hiszen a korabeli híd építéséről rendkívül kevés dokumentum állt rendelkezésre. Az előkészítés ideje alatt tisztázódtak azok a műemléki alapelvek is, amelyek alapján a híd tervezése és újjáépítése zajlott. (Érdemes idézni ezzel kapcsolatban a tervezést végző cég ars poetica-ját: „Ez a beavatkozások azon típusa ami egyben történelmileg fontos mozzanat is, melyben meglehetősen fontos, hogy pontosan és tisztán teoretikus meközelítéssel értelmezzük az adott formát, anélkül, hogy a teljes dizájn megsemmisülne.”)
A korabeli híd egy világos tónusú, „tenelija” nevű helyi mészkőből épült. Az építőköveket acél csapokkal kapcsolták össze, a csapok a kövekbe vájt furatokba illeszkedtek, a furatokat pedig ólommal öntötték ki. Így egy kő-acél rendszer alakult ki, amely a híd szerkezetét adta. Az újjáépítés során is a korabeli szerkezeti megoldást alkalmazták. A lefektetett műemléki elvek alapján valamennyi fellelt maradvány újrafelhasználásáról egyenként döntöttek, mindez mintegy 45 000 adat elemzését tette szükségessé.
A régi-új híd kilencéves munkával, 2004-ben készült el.
Varga Péter István építész
Fotók: Center For Peace And Multiethnic Cooperation, Varga Péter István
