A németországi futballvilágbajnokság egyik építészeti attrakciója a nagy műanyag-paralelogrammákkal, mint paplannal borított müncheni stadion. A „steppelt” létesítmény voltaképp egy időnként benépesülő kisváros a nagyváros határában, igazi logisztikai gyöngyszem. Megközelíthető metróval, busszal és autóval (s természetesen biciklivel – vagy netán gyalog), amihez pontosan tervezett és megvalósított hálózat szolgál, a szükséges tájékoztató szisztémát sem nélkülözve. Meccsek, rendezvények alkalmával – miután közel hetvenezer fős tömeg mozgatása a feladat – még plusz rengeteg pop-zöld mellénybe bújtatott segítő van jelen, akik a szigorú biztonsági feltételek maradéktalan kielégítésén fáradoznak.
Maga a létesítmény tetszetőssége mellett – esti kivilágításban különféle színekben pompázik – jól segíti a nagy tömegrendezvényekből adódó igényeket. Első pillanatban felfogható formájával, könnyedségével, nem nyomasztó méreteivel megejtő látványt nyújt, s minden bizonnyal azokat is újra és újra bámulatba fogja ejteni, akik már sokadszorra látogatják. A magas szinten űzött, népszerű foci pedig sokszor alkalmat teremthet ehhez.
Az ovális aréna 258 méter hosszú és 227 méter széles, 50 méter magas. Belül, a focipálya formájának megfelelően az oválisból szabályos derékszögű téglalap lesz. Pontosan megtervezett mérnöki alkotás, s egyben művészi ihletésű hatalmas objektum. Természetesnek hat, ugyanakkor részleteiben jól megoldott, ezért alig készteti utánagondolásra az embert, hányan és hányan közreműködhettek megtervezésében és kivitelezésében. Annyi bizonyos, Herzog és de Meuron svájci sztárépítészek irodája kb. 180 fős stábbal dolgozik világszerte, ebből kb. 130-an a központi baseli irodában. Az építészpáros következő stadionja pedig hamrosan elkészül a 2008-as pekingi olimpiára.
fotó: vm