Szakrális téralkotás: urnatemető Ábrahámhegyen

Mokos Mariann diplomatervében egy olyan épületegyüttest tervezett, amelyben egyszerre kap helyet római katolikus urnatemető és ravatalozó. Az Ábrahámhegy községébe elképzelt urnatemetőnél a tervező fő szempontja a lineáris sorolással történő szakítás és helyébe lépő szakrális téralkotásra jellemző centrális térformálás megteremtése volt.

"A fő jellemzők köré másodlagos attribútumok csoportosíthatók, melyek szerint korunkban a halál illetlen, visszataszító esemény, szégyellnivaló történés, amit a legjobb eldugni. A >>meghalás-ideál<< gondolata az észrevétlen, tapintatos és eszményi elmúlást támogatja, mellyel jellemzően esztétikai elemek jelennek meg, és melyek a hazugságot, elkendőzést és ezáltal a fájdalommentesség modern vágyálmát táplálják." 

Herczeg Tamás
doktori értekezés
2009

Diplomatervnek egy római katolikus urnatemetőt választottam Ábrahámhegyre. Ábrahámhegy egy 421 lakosú község, ami Badacsonytomaj közigazgatási egységébe tartozik. A településen és közvetlen közelében több, kisebb kápolna is található a domboldalban. Ezek közül az egyik a Szent Iván kápolna, ami a műemléki felmérések szerint Ábrahámhegy község középkori temetője mellett állt. A középkori temetőben egészen 1914-ig zajlott a temetkezés, majd itt is, mint sok más magyarországi településen, felekezettől független köztemetőt alakítottak ki.

Ebben a köztemetőben csak koporsós temetésre van jelenleg lehetőség, telítettsége pedig 80%-os. Ezért döntöttem úgy, hogy az új temető, ami épül, visszakerül a temetkezés eredeti helyszínére, vagyis a Szent Iván kápolna közvetlen közelébe. Mivel manapság már nem annyira javasolt a koporsós temetés, és százalékos megoszlásban is egyre kevesebben választják ezt a temetkezési módot, egy modernebbnek számító urnatemető építése mellett döntöttem. Az urnatemető formai kialakításakor fő szempontom az a gondolat volt, hogy mennyire nem értek egyet azzal, hogy a legtöbb temetőben lineáris sorolással kialakított urnafalak vannak. A linearitás, mint olyan, nem egy jellemző szakrális téralkotási mód, már ókeresztény példákon is azt látjuk, hogy a születés és a halál (baptisterium és mauzóleum) mindig centrális térformálást kapnak.

"A vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások vannak benne, olyan részeket tartalmaz, melyek minőségileg különböznek a többitől. A profán ember számára a tér homogén és semleges, nem hasad minőségileg különböző részekre. A geometriai tér minden irányból osztható és körülhatárolható, de strukturájából nem következik semmiféle minőségi differnciálódás." 

Mircea Eliade
A szent és a profán
1987

Mokos Mariann

"A diplomamunka védésére 2017 januárban került sor a BME Építészmérnöki Kar, Lakóépülettervezési Tanszékén."