Épülettervek/Hallgatói terv

Szappanmanufaktúra Debrecenben – Pásztor Andrea Ildikó diplomaterve

2024.03.14. 14:53

"Diplomamunkámban egy szappanmanufaktúrát terveztem, mely feleleveníti Debrecen szappanfőző múltját, és továbbadja azt a jövő generációja számára, valamint kreatív élményt nyújt az idelátogatóknak."

Kutatásom során kielemeztem a debreceni Csapó utca környékét, elsősorban a történelmi hátterére fektettem nagyobb hangsúlyt. Eközben figyeltem fel a környéken található Szappanos utca múltjára. Megtudtam, hogy nevét a több száz éve itt tevékenykedő szappanfőzőkről kapta, a tevékenységnek pedig nagy múltja van a városban.

A debreceni szappanfőzés története a 15. századig nyúlik vissza, ekkor már több szappanosról tudni lehetett. 1587-ben kiváltságlevelet is kaptak az erdélyi fejedelemtől, Báthori Zsigmondtól. Az itteni céhek akkorára fejlődtek, hogy a jó minőségű árucikkeikkel távolabbi piacokat is meghódítottak. A 17. század elejétől rendszeresen szállítottak Erdélybe és a Felvidékre, valamint Konstantinápolyba is küldtek több szekérnyi pipereszappant szultáni adó gyanánt. Ez időben elterjedt volt a levendula- és rózsaolajjal illatosított szappan.

Az itteni szappanok akkora hírnévre tettek szert, hogy azokat méltán vetették össze az akkori világhírű párizsi és velencei szappannal. A következő évszázadból is vannak feljegyzések a debreceni szappanok elismeréséről. Robert Townson angol utazó 1793-ban jegyezte fel megállapítását, miszerint „a szappan hófehér és szivacsszerű, az előállított mennyiségre nézve elég annyit felemlíteni, hogy Debrecenben hetven szappanfőző van". A korabeli összeírások szerint a debreceni szappanoscéhben 80 mester, 10 segéd és 6 inas dolgozott, évi termelésük meghaladta a 3000 táblát, ami több, mint 2000 mázsa szappant jelentett. A tekintélyes létszámú céh évszázadokon átívelve őrizte portékája méltán kapott hírnevét. Az itt megtanult mesterséget az ország számos pontjára tovább vitték az emberek. Többek között itt tanultak a kecskeméti és a nagykállói szappanosok is, majd lakóhelyükön is kialakították saját céheiket, melyek egyre gyarapodtak. A szappanosok helyzete 1849-től kezdett romlani, amikor már a szatócsok is árulhattak szappant és gyertyát. Habár megpróbálták a céhek ezt az engedményt visszavonatni, 1854-től véglegesen engedték ezen árucikkek szabad árusítását.

Programalkotás

A történelmi kutatás során –  melyben értesültem Debrecen szappanfőző múltjáról –, egy manufaktúra rajzolódott ki bennem, mely őrzi a hagyományokat és tovább adja a szakma szépségeit a jövő generációinak. Ehhez a funkcióhoz egy viszonylag csendesebb helyet szerettem volna, legalábbis a forgalmas Csapó utcához képest. Így esett a választás a Senyei-Oláh István út 16. szám alatt lévő telekre, mely a nagy panelsornak köszönhetően felfogja a zajok nagy részét, egyfajta védvonalat képez, így a környék viszonylag csendes.

A manufaktúra elsősorban szappankészítéssel, de emellett egyéb piperecikkek készítésével foglalkozik. A mesterség megőrzése érdekében a létesítményben workshopokat is lehet tartani, ahol az emberek elkészíthetik a saját piperecikkeiket, és egy élménnyel is gazdagodnak. Ennek sikerességéhez az is hozzájárul, hogy manapság egyre elterjedtebb, hogy az emberek kikapcsolódásként workshopokra járnak, és elkészítik saját táskájukat, kerámia tárgyukat, ékszerüket, ezen keresztül pedig elsajátítják az adott mesterség egy-egy fortélyát. Ezen a munkafolyamaton keresztül az elkészült termék is értékesebb lesz számukra, mivel a saját kezük munkája.

Azoknak, akik komolyabban szeretnék elsajátítani a szakmát, tanfolyamokat is tartanak, mely után akár ők is létrehozhatják saját cégüket. Ezen felül az itt készült termékeket meg is lehet vásárolni.

Tömegalkotás

A tömegalkotás során megfigyeltem a különböző funkciók viszonyát, egymáshoz kapcsolódását, és eszerint rendeztem a telket, alakítottam a teret. Három főbb csoportra osztottam a funkciókat, melyek egy-egy épületben kaptak helyet. Ezeket az épületeket felváltva kihúztam a telek szélére, melynek az volt a célja, hogy úgy anélkül érjünk el különböző érzeteket, „határokat", hogy konkrét kerítést raknánk oda.

A három tömböt egy szalagszerűen végigfutó magastető-rendszerrel fedtem le, melyek létrehoztak fedett, valamint fedett nyitott tereket is, továbbá összekapcsolták az épületeket. Ez a kialakítás megmutatta a végigjárás irányát is. A tető kialakításában szerettem volna visszaadni a környékre jellemző magastetős látképet egy más újragondolt formában.

Terek kapcsolata

A főépületben található a bolt és a kávézó, utóbbi egy galériával kiegészülve, mely közösségi funkciót tölt be, valamint innen egy iroda is nyílik, ahol a cég ügyeit intézik. Az épület bejárata a homlokzaton található átjáróból nyílik, ahol egy kültéri kiülős rész is helyet kapott. Innen mehetünk tovább a workshop térbe, amely össze van kapcsolva a privát műhellyel. Ezeket igény szerint el lehet választani egymástól és egybe is lehet nyitni a csoportok létszámától és az igényektől függően. A privát munkatérnek összeköttetése van a családi házzal, a kettő közötti fedett-nyitott rész felé pedig ki is lehet bővíteni a műhelyt. Végezetül a lakás következik – mely a manufaktúrát üzemeltető személy, és annak családjának van fenntartva –, ehhez szintén kapcsolódik egy fedett terasz.

Homlokzatképzés

Egy befelé forduló épület létrehozására törekedtem, egy belső „oázis" létrehozására, mely enyhíti kicsit a közeli betonrengeteg és a paneltömb nyomasztó magasságát. A homlokzatok tervezésénél is figyelembe vettem ezt, így a főhomlokzat alul teljesen zárt lett, csupán a galérián vannak ablakok, melyek belátását fa lamellákkal törtem meg. Ezek a lamellák visszaköszönnek a többi épületen is. A többi nyílás mind az udvar felé néz. Játszottam a homlokzatok magasságával is a funkciók szerint, így a fő épület és a műhely épülete az utca felé nyit a megemelt magassággal, jelezve a közösségi funkciót, míg a lakás privát mivoltából adódóan a telek vége felé nyit, a közösségi résztől pedig elzárkózik.

A nyílászárók kiosztásában azt is megfigyelhetjük, hogy nem néznek egymás felé, ahol az egyik épületen függönyfal van, a szemköztin falat láthatunk.

Udvarhasználat

Az egész beépítésre egy átmenet jellemző, ahogy haladunk a telek vége felé, egyre privátabb érzetek uralkodnak rajtunk. Ezt az épületek elrendezése erősíti, valamint a lakáshoz tartozó magaságyások és az alapanyagként is szolgáló virágágyásokban a növények, melyek természetes határt képeznek anélkül, hogy falat emelnénk egy-egy funkció közé. Ennek köszönhetően az emberben kialakul egy érzet, miszerint attól függően, hogy mi célból érkezett ide, meddig szabad elmennie. Mindegyik épületnek két minőségű udvara van, melyek az előrehaladással folyamatosan változnak, és privátabbá válnak.

Bútorterv

 Az épületben megtalálható egy egyedi polcrendszer, mely a boltot és a kávézót szolgálja ki. Ezekre kerülnek a mintabolt termékei, valamint akár növényeket is lehet rá helyezni, amelyek feldobják a hangulatot. A falra fa lécek vannak elhelyezve megadott távolságokra egymástól, ezekre a lécekre pedig különböző méretű polcok akaszthatóak fel tetszés szerint. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy az adott tér meg tudjon újulni, mivel rengeteg variációja lehet a polcoknak.

Pásztor Andrea Ildikó