Épületek/Lakóépület

Szellemidézés - Az Erkel Residences

2022.04.12. 17:29

Nehéz ügy: adott egy védett épületekben gazdag negyed, annak egyik emlékének lebontása, de adott az egyik legkvalitásosabb kortárs építésziroda új műve is. Mit vizsgáljunk ilyenkor: magát a beruházást, a kontextust vagy csupán az új épületet az előzmények nélkül? Utóbbi lehetőséget az új jövevény veti el, hiszen saját maga mutat imperatívuszt a múltra.

Az Erkel 18. szám alatti, klasszicizáló felépítésű, de már romantikus jegyeket mutató épület helyi védettségét még 2010-ben vonta meg a IX. kerületi Önkormányzat az ingatlantól. Később értékesítették az épületet, az új tulajdonos pedig 2015-ben beadta a bontási kérelmet rá, egy évvel később pedig már csak a markológépeket láthattuk a belső-ferencvárosi kis utca közepén.

Tény, hogy nem a magyar építészettörténet kulcsmunkájáról volt szó, viszont egy kvalitásos, kétemeletes, középen egészen érdekesen egy egytengelyes kis rizalittal megtervezett 19. század közepi architektúra volt, mely korszak képviselőiből ugyebár egyre kevesebb van a fővárosban.

A historizmus programjai konkrét klasszicista, romantikus városrészek helyébe léptek egykor, így az Erkel utca szinte (majdnem) egységes – a historizáló épületeit tekintve is a korábbi stílus mértékei felé hajló – összképe kifejezetten értéknek volt mondható.

Csak hát léteznek – joggal – gazdasági szempontok is és a klasszicizáló és romantikus épületek elosztásának, ablaknyílásainak, szerkezeteinek mai lehetetlensége nyilvánvalóan problematikus kérdés egy 21. századi fejlesztés során. Félreértés ne essék, természetesen jelen sorok írója is tudja, hogy nem várható el egy befektetőktől, hogy ráfizetéssel, akár több milliárd forintért felújítsanak régi épületeket bővítések nélkül. Emellett az is tény, hogy egy város folyamatosan változik, ahogyan a fenn említett historizáló időszakban is ez történt. Ez az élet rendje: a régi helyére az új lép, de azért egy ilyen frekventált, történeti városszövetben akadhatott volna kevésbé drasztikus megoldás és akár kedvezőbb kompromisszum is – lásd például (a szintén nem hibátlan, de legalább teljes bontás nélkül lezajlott) Baross utca 40. épület projektjét.

De lássuk, hogy a mi korunkat végül milyen alkotás reprezentálja majd a jövőben: a sporaarchitects már a bontást követően csatlakozott a munkálatokhoz és egy igen sajátos alakú telek beépítése volt a feladatuk.

A bontás után egy öt telek által határolt, nyújtott ötszög alakú tér keletkezett. Maga az utcafronti homlokzat mutatja legkisebb szeletét az együttesnek, belül viszont magas építést engedett a környező épületek magassága. A kialakítás nem lehetett egyszerű, a beépítésnek követnie kellett a körben lévő tűzfalak vonalait.

Végül 78 lakást rendeztek el 8 szinten két, szerkezetükben és közlekedési rendszerükben is elkülönülő rendszerben. Ugyan különböző szinteken két belső udvar is rendelkezésre áll, az alsó emeletek lakásai viszonylag szűken néznek egymásra. A felsőbb részeken több lakást sikerült komfortosan tájolni, a legfelső szinten pedig még kétszintes lakóegységeket is kialakítottak tetőteraszokkal. A szűk keretek ellenére minél optimálisabb, a privátabb atmoszférára törekvő lakáselrendezések jelentették a célt, éppen ennek köszönhető, hogy végül ennyire heterogén lett az összes belső homlokzat. Mindemellett a tervezők igyekeztek egy olyan megoldásnak is megfelelni, hogy maga a projekt tulajdonképpen nem befejezett, hanem komponálásában folytatható egy passzázzsal a szomszédos telek felé, mely a Ráday utca irányában záródik. Erre a szóban forgó telekre a fejlesztő azonban végül nem fog építkezni.

A főnézet homlokzata a kezdeti terveken a lényegében már többször látott, előreugró keretes nyílásokkal és francia erkélyekkel váltakozó megoldással kapott volna csak szerepet. Később azonban felmerült, hogy valamilyen módon megemlékezzenek a korábbi épületről. Végül, a jura mészkőburkolatban sraffozással a régi épület tagozatainak árnyéka az, ami felsejlik az új nyílások között.

A régi homlokzatok megidézése nem ördögtől való a modern homlokzatokon: technikáját tekintve más, de a régi homlokzat szelleme a kiugró ablakokkal ismerős lehet a Hotel Fouque Barrére épülete miatt. De gondoljunk a lódz-i filhamonikusok koncerttermének eredeti együttesét tükröző új homlokzatra vagy mondjuk a BKSK tervére a New York-i Union Squeare Hotel oromfalával kapcsolatban. Egyértelműbb példaként lehet említeni a Frankfurtban épült, Franken Architecten által tervezett, Sachsenhausen kerületben emelt épületet, mely szintén egy előzőleg lebontott régi házról emlékezik meg a hajdani fachwerkes szerkezet mintájával. Szintén analógiának mondható a párizsi Haussmann Stories projekt a Chariter-Corbasson Architectes tervezésében.

A régi épület elbontása tüske marad mindenképpen, de pozitívum, hogy sok más lakópark beruházással ellentétben ez az épület plusz energiát és forrást tett a homlokzat anyagába és mintájába, és talán oly sok lakóberuházással ellentétben kifinomultabban is öregszik majd. Igaz, erre azért térjünk vissza majd 10 év múlva.

Szellemidézés - Az Erkel Residences

Projektinfó

Stáblista

Letölthető dokumentumok: