Szemnek és szájnak ingere: Buda Gourmet

Meghökkentő elemek és a visszafogott elegancia keveredik az Óbudán megnyílt gasztronómiai élelmiszer-áruház és bisztró belső terében. A kontrasztok sikeres ütköztetését Varró Zoltán végezte. Bán Dávid írása.

A nemrég tulajdonost váltott és új arculatát kereső, ezzel magát újrapozicionáló óbudai Új Udvar bevásárlóközpont egyik lehetséges fő vonzereje a kiemelt gasztronómiai élmények irányában rejtőzhet. Ennek szellemében valósulhatott meg a Príma élelmiszeráruház-lánc tulajdonosainak régi vágya, hogy itt egy prémiumkategóriás üzletet nyissanak, ahol a szokásos áruházi kínálathoz képest mindenből kiemelt minőséget, a nem megszokott választékot kapjuk. 

Főleg a budai környék vastag pénztárcájú vásárlóközönségére fókuszáló, nem mindennapi üzlethez nem mindennapi megjelenés dukál, így a tulajdonosi körben már jól kipróbált, a meghökkentő, szokatlan belső tereiről ismert Varró Zoltánt bízták meg a gourmet élelmiszer-áruház és bisztró belső terének kialakításával. Az eredmény ezúttal sem hazudtolta meg alkotóját: a polgárpukkasztás, a felvállalt luxus és a letisztultság határain folyamatosan lavírozó belső tér mellett nem mehetünk el szó nélkül.

Varró Zoltán, aki szabad kezet kapott a belső kialakításában, érezhető lazasággal lakta be a teret, noha kezét a szupermarketekre vonatkozó előírások és praktikus elrendezési elvárások bizonyos mértékig mégis megkötötték. A vásárlók a hasonló üzletektől általában a letisztult átláthatóságot, az egyszerűséget várják el, de a tulajdonos és a belsőépítész közös döntése nyomán itt egy kísérleti modellt szerettek volna létrehozni, ahol a magas minőségű élelmiszerek felsorakozását egy komolyan kidolgozott – és sok esetben meghökkentő – látványvilág kíséri.

A tudatosan felépített belső tervezés két fő pillére: az áruház fontosabb pontjainak különleges kiemelése, illetve az azok közötti általános, tiszta alapdesign. Ez utóbbi a korabeli piacok hangulatát igyekszik feleleveníteni a falakon végigfutó téglaburkolással, több természetközeli elemmel. Ezt az alapot töri meg számos ponton az egy-egy termékcsoportot határozattan kiemelő design. A központi helyet a csemegepult foglalja el, amely leginkább egy spanyol sonkaüzlet világát idézi, ezzel szemben rendezték be a kék-fehér színekkel operáló, tengerparti hangulatot és a frissesség érzését árasztó halpultot. A húsoknál kialakított luxus spájzban a számtalan méregdrága marhaszelet fölött hatalmas kristálycsillár lóg. A pékséget a századforduló nagyáruházainak ihletésével faburkolatos mennyezettel és egy nyolcszögletű márványpulttal látták el. Az áruházba először a zöldségrészleg piacába léphetünk, amit színes csíkos napernyők erősítenek, a pénztár előtt, egyfajta csattanóként egy elegáns borospincét képeztek ki hosszú asztallal, alatta szőnyeggel, felette csillárral.





Az áruházhoz szorosan kapcsolódó, nagyobb alapterületű, svédasztalos rendszerű bisztró szintén ki akar lépni a megszokott „önkiszolgáló étterem” általában nem túl kifinomult világából, annál egy kiemeltebb gasztronómiai és építészeti minőséget kíván bemutatni. Az épület domborzati kialakítása miatt a bisztró rész valamivel az utcaszint alá került, amely szuterén jellegét a szintkülönbséget áthidalandó, 3 méter széles, lépcsőzetes teraszok elhelyezésével oldották meg. A teraszok két oldalán páholyként egy-egy boxos rendszerű, intim közegű asztal kapott helyet, a közöttük farácsos elválasztóval, a fal felőli oldalon bőrborítású paddal.

Mind az áruház, mind a bisztró a teljes nyitottságra törekszik, így üvegfalak mögött zajlik a különböző áruk – főleg a húskészítmények – előkészítése, de a két funkcionális rész között szintén jól belátható lett maga a konyha is. Így az áruházból az üvegfalon keresztül látunk a konyhába, azon túl a bisztróba. A tér letisztultságát elegáns anyaghasználata is segíti, a szürkés alapszínvilágot a natúr tölgy és a világos bőr rendszeres felbukkanása töri meg, mindezek azonban kevésbé dominánsak, így minden érzékünket a tányérunk felé irányíthatjuk.

Bán Dávid