Állítom: a hídépítés kényszerpályára tett, kényszerpályán járó beruházás, mivel nem műszaki okból terveznek közös vasúti és közúti használatú hidat, hanem a pénzhiány kényszere miatt. Annak tipikus példáját láthatják a szegediek, amikor a pénzhiány drágít! A drágítás ráadásul kétszeres! Mintha ismétlődne a történelem: hiszen a szegedi hídépítésben ma is mértékadó a vasút, a Tisza és a szállítási feladat léte.
A mostani írásom rövid, szinte csak egy felsorolás, mert nem akarom magamat ismételgetni. Jelen írásom szerves része a „Porlód vagy inkább Szeged?” című dolgozatomnak, mely a Szeged folyóirat 2016. májusi számában jelent meg, annak mintegy összefoglalva a 4. pontját. Tandi Lajos főszerkesztő úr az írásomat vitairatnak minősítette. de még a vita elején szeretnék műszaki jellegű dolgokat is a vitázók asztalára tenni.
Dr. Rigó Mihály
A teljes cikk itt olvasható.