Szendrői vár: kész a torony és a bástya
Augusztus 17-én adták át a szendrői várhegyen az egykori lőportorony (Felsővár) helyén épült kilátótornyot és a visszafalazott délkeleti bástyát, amely Farkas Pál tervei alapján készült el, pályázati támogatással. Kovács Olivér írása a vélhetően Cristoforo della Stella olasz hadmérnök nevéhez fűződő erősség újjászületésének első lépéséről.
Augusztus 17-én adták át a szendrői várhegyen az egykori lőportorony helyén épült kilátótornyot és a visszafalazott délkeleti bástyát – írja a műemlékem.hu magazin. Az Észak-Magyarországi Operatív Programon belül több mint 70 millió forintos pályázati támogatással megvalósult fejlesztést alapos kutatómunka előzte meg: az úgynevezett Felsővár központi magját, a hajdani lőportorony maradványait Tomka Gábor régész vezetésével tárták fel az elmúlt években. Az alapos feltárásra már csak azért is szükség volt, mert a várnak - ami leginkább ágyúállásként ellenőrizte a Bódva-völgyet a 17. században - csak csekélyebb maradványai maradtak meg: a lőportorony egy 1699-ben bekövetkezett robbanás során repült a levegőbe, az olaszbástyás védművekbe pedig a kurucok robbantottak bele 1707-ben. Az akkor már használhatatlan erődítmény köveinek zömét így a lakosság már a 18. század során legörgette a völgybe a környező építkezésekhez.
Szendrőnek - bár stratégiailag fontos helyen fekszik - nem volt szerencséje a középkori, kora újkori váraival, erődítményeivel. Az első várát a Bebek-család rezidenciájából alakították ki, ám a hegy lábánál fekvő (kisebb részeiben ma is látható) erősség a 16. század közepére elavulttá vált. Igyekeztek ugyan korszerűsíteni, ám végül inkább új erődöt építettek a Bódva partján, amit a Felsőmagyarországi Kapitányság védőbástyájának szántak. Ezt az úgynevezett Németvárat azonban hamarosan alámosta a folyó áradása, így használhatatlanná vált. Ezután kezdték el az ágyúállást, vagyis a Felsővárat kiépíteni, vélhetően Cristoforo della Stella olasz hadmérnök tervei alapján a várhegyen, azonban meglehetősen lassan haladtak vele, egyik bástyáját sohasem fejezték be. Tomka Gábor kutatásai szerint az 1660-as évekre érte el leginkább késznek minősíthető állapotát.
„Természetesen folytatni kellene majd a munkát, hiszen a terület nagy részét még megkutatni sem sikerült” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Kosdi Attila építész, a megyei kormányhivatal örökségvédelmi irodájának munkatársa. „A Farkas Pál tervezte kilátótorony felépítése, a délkeleti bástya visszafalazása és a terület megtisztítása természetesen nagyon nagy eredmény, ám figyelmesen szemlélve a területet, látszik, hogy egyes falszakaszok, bástyamaradványok szinte előbújnak a föld alól.”
A hajdani ötszögletű erődöt-ágyúállást külső földvédművek erősítették, amelyek egy része szintén világosan kivehető a várhegyet övező erdőben. Portálunk információja szerint a szakemberek azt remélik, hogy néhány éven belül - természetesen új pályázati források segítségével - az egykori erődítmény bástyáit, kötőgátjait körben sikerül visszafalazással láthatóvá tenni.
Fotó, szöveg: Kovács Olivér
