Szent Shigeru
Beszámoló a február 4-i Építész Kongresszusról.
Mit szépítsük, Shigeru Ban lemosta a pályáról a 2006-os Építész Kongresszus többi előadóját. Nem csinált semmi különöset, csak egy óra alatt bemutatta nagyjából a teljes életművét, ez az egy óra pedig olyan volt, mint papírcsövekből épített házai: lényegretörő és zseniális.
Az utána következő neves magyar pályaelhagyó építészek valószínűleg nem is tudták, hogy mit rántanak kedélyesen magukkal a sárba. Kő Pál, Gryllus Vilmos és Nagy Bandó András építészdiplomával a zsebében nem tudott, de nem is nagyon akart többet mondani építészetről, mint bármelyik közepesen művelt laikus. Úgy látszik, az építészkari képzés nem hagyott érdemi nyomot bennük, ami felveti annak lehetőségét, hogy a Műegyetem ma sem hagy pozitív nyomot a diákjaiban. Ez azt jelentené, hogy aki diploma után nem építészként kezd el dolgozni, az visszahullik az építészet mibenléte felől teljesen tudatlan átlagmagyar állapotába (nyugtalanító).
Délelőtt Wesselényi-Garay Andor moderátorként még jobb helyzetben volt, mint most Szalai András. Előbbinek ugyanis jól animálható partnerek jutottak, sikerült a konferencia témájáról (A sztárépítész és a város) beszélgetnie velük. Eltér István úgy vélte, Budapesten nem sztárparádé kell a dolgok rendbetételéhez, de Reischl Gábor célzott rá, hogy bizonyos mértékig szükség van a mindenkori Eiffel-irodára, illetve a „messziről jött ember” külső nézőpontjára. Szerinte nincs meg ugyanakkor Magyarországon a „sztárok” integrálásának metodikája. Z. Halmágyi Judit azt mondta, ahogy a külföldi építészek, úgy a hazai fiatal tehetségek sem tudják feltörni a kéregszerűen megkövesedett középszer itthoni hegemóniáját. Legfőbb problémaként a magyar építési szabályozást jelölte meg, utalva a berlini helyzetre, ahol szerinte a sztárok „a túlregulázottság miatt lelküket vesztették”. Eltér István erre még szigorúbb szabályozást ígért, Reischl Gábor pedig a kötött forma fontosságát hangsúlyozta, amin belül teljes szabadságot kell adni… Szurkolhatunk a moderátornak, hogy továbbra is olyan rámenősen firtassa a nemzetközi relevanciájú budapesti pályázatok kérdését, mint ahogy itt tette.
A kongresszus egyébként Fegyverneky Sándor OLÉH-elnökhelyettes súlyos euró-összegeket és az ezekből születő irdatlan épületmennyiséget beharangozó expozéjával kezdődött. Ezt követte Jordi Badia katalán építész előadása. Az ő díjakkal megspékelt munkássága problémamentesen simul a kortárs trendek sodrába. Előadása tanulságos volt, akárcsak honfitárs-kollégája, Eduardo Arroyóé tavaly. Tiszta, nagyvonalú, de sematikusnak és felszínesnek tűnő építészete azonban felejthető. A ravatalozó mint lounge, otthonos heverészőhely egészen sajátos terméke ennek a felejthetőségnek.
Scott Johnson a lejárt szavatossági idejű szupersztár, Richard Meier irodáját képviselte. Hosszasan idézte főnöke hangzatos és közhelyes kinyilatkoztatásait az építészetről. Elcsépelt téziseket olvasott fel egymás után, amit a legnagyobb jóindulattal sem lehet előadásnak nevezni. A szofisztikáltan érzéketlen, elmeszesedett építészet pedig, amit a Meier-iroda művel, nem nagyon lelkesítő.
Fentieket tette szépen zárójelbe Shigeru Ban, aki, bár az esemény legnagyobb attrakciója volt, számológépes karórájával és emberi léptékű egójával bajosan tekinthető sztárnak. A hírnév és a karizma egy dolog, de ott van még a mérnöki pragmatizmus és az alázat, amik valahogy nem férnek össze a sztársággal.
Egzaktul és tömören beszél, finom poénjait is rezzenéstelen arccal mondja. Nem tekinti magát ideologikus környezetvédőnek, állítása szerint mindig a megfelelő megoldásokat keresi. Papírból építeni azért helyénvaló számára, mert könnyű, olcsó, gyors, földrengésbiztos és takarékos. Amikor Kínában építve drága volt a faanyag, viszont olcsó a gyenge bambusz, csinált egy rétegelt-ragasztott anyagot bambuszból, amit Japánban tesztelve erősebbnek találtak a fánál. Nemrég fa rétegelt lemezből készülő tűzvédelmi rendszert fejlesztett ki acélszerkezetek számára.
Amikor a ruandai polgárháború idején fázó menekülteket látott a tévében, egyenesen az ENSZ-hez fordult, hogy tudna jobb sátrakat építeni az embereknek (elsőre nem álltak szóba vele). Később, a törökországi földrengés károsultjai számára japán építőipari cégektől ingyen szerzett céges emblémával ellátott ponyvákat, amik sátrakká alakítva reklámozták az illető vállalatokat a CNN helyszíni tudósításaiban. A bútorház (Furniture House) tartószerkezete könnyű, előregyártott bútorokból áll, amik földrengéskor nem dőlnek rá a lakókra. A hannoveri Expo japán pavilonjának szerkezetét négyszeresen kellett túlméretezni a német hatóságok fenntartásai miatt, sőt, ugyanezen okból kifolyólag nem dolgozhattak tisztán papírból, fát is kénytelenek voltak használni. A szerkezet mozgását GPS-szel követték felállítás közben, a tartóbordák flexibilis csomópontjait textilszalagok tartották össze.
Párizsi irodája egy papírcső-szerkezetű sátor a Pompidou-központ tetején. Jelenleg Sri Lankán, a szökőár sújtotta területeken épülnek házai, szárazon falazott, jó minőségben - előregyártható, cement-erősítésű vályogtéglából. A kobe-i földrengés után emelt papírtemploma most Taiwanon teljesít szolgálatot.
Vastaps a nyomasztó Bourbon-rendezvényteremben.
