Szentpéteri Márton: Ezeréves tömbösödés Dél-Pesten

A Millenniumi Városközpont.

A Millennium éve: 2000
Kétség nem férhet ahhoz a tényhez, hogy Budapesten az utóbbi idők legnagyobb városléptékű ingatlanfejlesztése a Duna vonala, a Soroksári út és a Lágymányosi híd határolta telekcsoporton indult el még 2000-ben, miután - két nyilvános elbírálású, ám sikertelen, s egy zárt kihelyezésű, de eredményes tender után - a fejlesztőknek sikerült megvásárolniuk a telkeket a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól. A Millenniumi Városközpont néven futó projekt a TriGránit Rt. alapította projekttársaság, a Duna Sétány Kft. fejlesztésében készül. Körülbelül 10 hektáros területen, a Nemzeti Színház környékének 12 telkén, több mint 55 000 négyzetméternyi beépíthető területtel. Az eredeti tervek szerint (l. Millenniumi Városközpont. Részletes programterv, Bp., Trigránit Rt.-Duna Sétány Kft., 2002.) mintegy 450 000 négyzetméter összterületű új városközpont építése lebegett a fejlesztők lelki szemei előtt.

 

 

Az első ütem töredékes megvalósulása
Mint ismeretes, a fejlesztés első ütemének csak töredéke valósult meg az elmúlt időszakban, a fejlesztés fennmaradó részének sorsa továbbra is bizonytalan, miként a teljes projekt finanszírozási hátterének nyilvánossága is, az új kulturális miniszter, Bozóki András, minden ez irányú nyilatkozata ellenére. Eddig "csupán" a 2-es és 3-as telkeken felépült Duna-Pest Rezidenciák , illetve a 10-es telken emelkedő, eredetileg Kulturális Tömb néven futó Művészetek Palotája valósult meg az első ütemből, nem épült fel tehát az eredeti urbanisztikai megfontolások alapján a városrész szívének és éltetőforrásának szánt Főépület a maga 5-6000 főt befogadni kész Kongresszusi Központjával, kaszinó és gyógy-, illetve rekreációs célokat szolgáló fürdőjével (tervező: Finta és Társai Építész Stúdió Kft.) a 8-as telken. Sem a 11-es telekre szánt multifunkcionális expóépület (tervező: Fazakas György Építésziroda Kft.), s a 7-es telek szállodái sem (tervezők: Schön Építésziroda Kft., Vadász és Társai Építőművész Kft.). Az amúgy sem világszenzációnak ígérkező városléptékű fejlesztés tehát egyelőre torzóként áll a szemlélő előtt.

 

 

Magyar finitizmus, avagy a gyepű elve?
Mint a fejlesztők sokszor hangsúlyozták, a városközpontot "neves magyar építészek készítik, szükség szerint külföldi szakértők bevonásával". Nemigen érteni, hogy a jelentős tőkeháttérrel bíró TriGránit Rt. és érdekeltségei miért is nem írtak ki a városrész fejlesztésére nemzetközi pályázatot? Csak nem a magyar építészeti ugar félelméről volt itt szó? A jól bevált magyar finitizmusról, avagy a gyepű elvéről? Csak nem az urambátyám, népfrontos egymásra találás dominálta ezt az ügyet is, mint az Európa Kulturális Fővárosa pályázat első fordulóját, ahol még véletlenül sem követtük a sógorok példáját, akik beengedték maguk közé Peter Cookékat, akik mellesleg Zaha Hadiddal szemben győztek Grazban, s nem a helyi fintákkal vívtak meg a méltó győzelemért!

A szokásos, unos-untalan emlegetett kifogás, hogy a külhoni sztárépítész drága, ez esetben komolytalan, hiszen Demján Sándor minden állítása ellenére le lehet szögezni már most, a tények teljes ismeretének hiányában is, a Művészetek Palotája például egyáltalán nem olcsó mulatság az adófizetők számára! Kérdés ugyanis, hogy egy olyan országban, ahol például a felsőoktatás katasztrofális anyagi helyzettel küzd, szükség van-e ekkora kulturális beruházásra, amelyik nagyságrendileg az éves kulturális költségvetés 10%-ba kerül, már ami a törlesztő részleteket illeti! De ha már ennyi pénzt költöttünk e kultúrhodályra, hát legalább valódi építészeti szenzáció volna, mint mondjuk, Frank O. Gehry Los Angelesi Walt Disney Concert Hallja, s nem a honi középszerűség egy újabb monumentális emlékműve.

 

 

Marketing három dimenzióban
Az elmaradt nemzetközi pályázat igen csak hiányzik a szakma becsülete, s a régió építészetének! Dél-Pesten ugyanis fura falanszter épül, a pénz diktatúrájának, s a városléptékű építészeti semmit mondásnak arctalan témaparkja, a marketing szempontok háromdimenziós megtestesülése. Csupa jellegtelen tömb, CAD-rutin monstrum, melyekhez képest olykor-olykor már a Nemzeti Színház perverz eklektikája is izgalmasnak látszik, márpedig a Siklós Mária-féle architektúra minden, csak épp nem kortárs ízlésetalon! Ha ezeknek az épületeknek a csodájára járnak majd, mint mondjuk a berlini, Libeskind-féle Zsidó Múzeumnak, akkor megeszem a kalapom!

Pszichológia
Lélekbúvárok azt mondják, meg kell érteni mindazokat is, akik a projektben érintettek, s nem csak a köz érdekeire kell folyton-folyvást hivatkozni. Érdemes egy pillanatra, némi empatikus készséggel elképzelni, vajon miként is éreznek, gondolkodnak a "becsületes építőmesterek" és barátaik. Vagy azért, mert túl nagy az anyagi és presztízsbeli tét számukra, vagy azért, mert valóban rengeteg munkát fektettek a projekt megvalósításába, vagy azért, mert nem ismerik a világépítészet kurrens fejleményeit, vagy azért, mert... Nyilván rengeteg, látszólag jogos érv felsorakoztatható volna még azok mellett, akik a Millenniumi Városközpont gründolásában részt vettek. Ha végre tudnánk, mi mennyibe került nekünk adófizetőknek, ha végre pontosan láthatnánk, mi is történik ott a Soroksári úton, talán leszoknánk a kritikusok örökös kelet-européer paranoiájáról, s valóban megértőbben viseltetnénk a nagyságos ingatlanfejlesztőkkel szemben, már ha megérdemelnék egyáltalán! A Millenniumi Városközpont középszerűségét akkor sem tudnánk azonban világszenzációként láttatni, miként kormányunk, s a fejlesztők teszik a Művészetek Palotája esetében. A Millenniumi Városközpont ugyanis nem több, mint egy rutinosan megoldott, fantáziátlan ingatlanfejlesztői feladatsor.

Szentpéteri Márton