Szerethető udvart az iskolába!
A tavalyi évhez hasonlóan a gyöngyösi Berze-Nagy János Gimnázium idén is meghívta a MOME Építészeti Intézetének hallgatóit, hogy egy egyhetes tábor keretében közösen gondolják és építsék tovább az iskolaudvaron korábban elkezdett fejlesztéseket. A vezető oktató Vass-Eysen Áron volt.
Az első, 2016-ban szervezett tábor külön csodája volt, hogy szponzorok és felajánlások segítségével is képes volt létrejönni: Ombódiné Madai Judit volt igazgatóhelyettes tanárnő és Madaras László grafikus és rajztanár lelkesedésének köszönhetően. Ebben az évben - ugyancsak az ő érdemük - immár pályázati támogatással, hogy teljes szervezettséggel működhetett az építés hete.
Az előző évben egy mélázó építmény került az udvarra, aminek az alsó szintjén padok sora, a felső szintjén védett közösségi tér alakult ki. A tavalyi hetet is átjárta a kísérletezés hangulata, a fűzfavesszőből font falak nagy feladatot jelentettek az építészek számára, de mint kiderült, igen jól viselik a használat terheit, így a nemrég lezárult építésen is megmaradt a fűzfavessző, mint fontos alapanyag az új udvar berendezéseihez. A feladat is maradt a régi: az üres, használat szempontjából igen kietlen udvar szerethetővé tétele, a diákok kicsábítása szünetekben a levegőre, ücsörgők biztosítása, a terület megtöltése élettel.
Az adottságokat figyelembe véve a MOME építész és formatervező hallgatóiból összeállt csapat úgy döntött, hogy elébe megy a kihívásoknak, és kísérletképp függesztett padokat helyez el az udvar legárnyékosabb, legkellemesebb részén, kedvezve ezzel a diákoknak, és remélve a hosszú távú használat lehetőségét.
Az építészcsapat az ötletet az alkotóhéthét elején felvetette a gimnáziumban tanuló, az építésben önkéntesen részt vevő diákoknak, akik beleegyezésüket adták a koncepció megvalósítására. Ezek után megkezdődhetett a valódi tervezés, ahol a gyerekek különböző használati lehetőségeket, irányokat fogalmaztak meg, és az azokhoz szükséges kontúrokat a focipályán fel is mérték. Ez szolgált alapul a létrejövő padokhoz, amik így hol nagyméretű, szabálytalan négyszög ágyakká alakultak, hol keskeny, hosszú lócákká váltak, hol pedig hatalmas keretek lettek, amiken nagy és kisebb csoportok egyaránt helyet találhatnak.
A diákok a hét folyamán nagy segítségére voltak az építőknek, a fűzfavessző kezelésében kifejezetten ügyesnek bizonyultak, sőt a fűrészelésben, összeépítésben is különös tehetséget mutattak. Segítségükkel péntek reggelre már felkerült minden darab a kijelölt helyre, így a délelőtt folyamán hosszas próbának vethette alá a pihenőket az építész csapat.
A tábor alatt végül négy függesztett és három lábakra állított pihenő készült el, méretükben, formájukban, arányaikban és használatukban is eltérő alkotások születtek. A fűzfavesszőkből tömöttre font ágybélés, illetve kötegekbe befogva puha ülőfelület készült. Az eltérő, mégis rokon szerkezetek egy új közösségi henyélőt alkotnak. A tavaly elkészült mélázóval összeköti ugyan az anyaghasználat, de annak ellentmondva egy légies, könnyed halmazról beszélhetünk, ami nem próbál konkurálni a jelkép-szerű nagyobb testvérével. A mélázó ezen kívül egy nagyon is helyhez kötött építmény, míg a pihenőt mozdítható udvarbútorok, és a fához színes kötelekkel rögzített hevedereknek köszönhetően levehető és eltárolható hinták alkotják.
Az ünnepélyes átadásra az iskolaév elején került sor, akkortól vehették birtokukba a gyerekek a nekik készült pihenőket.
Külön köszönetet érdemel az építő csapat részéről Ombódiné tanárnő, aki lehetővé tette a projekt megvalósulását.
