Miután a barokk jószágkormányzósági épület - később iskola - hasznosításával felhagytak és minden mozdíthatót elloptak belőle, története szerencsés fordulatot vett. A Veszprémi Építész Műhely munkáját Gaschler-Gyeviki Nóra mutatja be.
A veszprémi Gizella Hotel és Étterem építéstörténete mind a konzekvens, előremutató befektetői akarat, mind az érzékeny építészeti hozzáállás jó példájaként szolgálhat.
Az eredetileg jószágkormányzósági épületként, később iskolaként működő barokk épület, miután hasznosításával felhagytak, meglehetősen rossz állapotba került. Története szerencsére ezután kedvezőbb fordulatot vett.
Helyszín
A szóban forgó épület Veszprém történelmi városrészében, a Séd-patak partján, a Szent Benedek-hegy szomszédságában áll, közvetlenül a vár tövében. Városképi jelentősége nagy, hiszen a várkilátóból nyíló panoráma egyik meghatározó eleme. Turisztikai szempontból igen előnyös a fekvése, a város legszebb részei öt-tíz perces séta alatt megközelíthetők innen. Egyedüli gondot a megközelíthetőség jelent, mert a környék egyirányú, kacskaringós kis utcái még a GPS-t is könnyen megtéveszthetik, és a parkolás is okoz némi nehézséget.
Történet
A városrész, ahol a szálloda található, már az Árpád-korban lakott terület volt, amit Szent Katalin váralja település néven ismertek (az 1240-ben itt alapított zárda neve nyomán). A Jókai utca 48. számú épület egy korábbi barokk ház falainak felhasználásával a 17.sz. végén vagy a 18. század első felében épült a káptalani jószágkormányzóság számára. A káptalani jószágkormányzóság épületének egykori földszintjén az utca felőli oldalon üzletek működtek, a földszint többi helyiségében és az emelet egy részén pedig irodákat alakítottak ki. A ház magasságát a 18. század végén, egy átalakítás során megnövelték a földszinti mélyebb padlósík megtartásával. Tulajdonképpen ekkor hozták létre a ház mai boltozatrendszerét is. A járószintet – talán a Séd áradásai miatt – a 19. sz. végén, 20. sz. elején emelték meg, és ekkor alakították ablakokká a földszinti nyílásokat is. Az akkori homlokzat külső képe máig fennmaradt.
1945 után az épület káptalani jószágigazgatósági szerepe megszűnt, ezt követően kisegítő iskolaként használták. Az épület 1958 óta áll műemléki védelem alatt. Szerencsére, a kisebb átalakításoktól eltekintve, a ház a mai napig megőrizte késő barokk jellegét.
Eredeti szerkezetek
Az épület háromtraktusos, középfolyosós rendszerű, a szélső traktusokban fiókos dongaboltozattal, a középső traktusban hevederes csehsüveg boltozattal. Dőltszékes barokk fedélszerkezete függesztőművel kombinált feszítőműves kialakítású. A négykarú, orsóteres, homokkőből faragott lebegőfokos lépcső a ház egyik fontos eleme, de eklektikus kovácsoltvas korlátja sajnos áldozatul esett a gazdátlan időkben zajló fosztogatásnak.
Felújítás, bővítés
Mikor az épület iskolaként sem funkcionált tovább, egy erőteljes pusztulási folyamat vette kezdetét (amit felgyorsított a környék lakóinak ténykedése, hiszen minden mozdíthatót széthordtak, minden faszerkezetet tüzelőként használtak) – a ház ekkor szenvedte el a legnagyobb károsodást. Ezt a kedvezőtlen irányt törte meg az ingatlant megvásárló befektető társaság, amikor szállodává kívánta alakítani a házat. A tervezéssel a Veszprémi Építész Műhelyt bízták meg, és az iroda 1998-ban el is készítette az engedélyezési tervet.
A felújítás ütemei:
I. Ütem tervezése: 1998-2001
I. Ütem kivitelezése: 2000-2002
II. Ütem tervezése: 2005-2006
II. Ütem kivitelezése: 2006
III. Apartmanház tervezése: 2009
A tervezők fő szempontjai a következők voltak:
Az első ütemben a meglévő barokk épület földszintjén 76 férőhelyes éttermet, az emeleten és a tetőtérben két szinten összesen 22 szobás hotelt létesítettek. A meglévő szárnyhoz egy földszint + tetőteres toldalékot építettek, melyben a konyha egy részét és a kiszolgáló helyiségeket tervezték be. Itt nyílik a konyha gazdasági bejárata is.
Az eredeti barokk terek, a kosáríves, fiókos dongaboltozatok, a (részben) korabeli fedélszék, a régi lépcső mind-mind hozzájárul az épületet belengő különleges hangulathoz. Ezt a tervezők maximális mértékben tiszteletben tartották, és érzékeny hozzáállásuknak köszönhetően a 18. századi atmoszféra ma is jelen van. A természetes kő burkolat, a visszafogott falfestés, a barokk osztásrendű belső ajtók egységes képet nyújtanak, és (igaz, hosszas küzdelmek árán, hiszen a műemlékvédelmi, akadálymentesítési és befektetői érdekek több ponton ütköztek) sikerült megtartani az eredeti lépcsőt is. A szép barokk tetőszerkezetből a funkció követelte feldarabolás ellenére igyekeztek a legtöbbet megmutatni. Ennek érdekében a szobák kiosztása a főállások rendjét követte, így a szerkezeti elemek láthatóak maradtak a válaszfalakon belül. A különleges padlástéri kéményelhúzások bemutatása például a közös közlekedőben szinte szoborként jelenik meg, így teremtve egyedi hangulatot. Az első emeleten a nagyvonalúbb, a két tetőtéri szinten az otthonosabb szobákat kedvelők lelnek megfelelő szállásra. Az enteriőr leírásakor azért azt is meg kell említeni, hogy a bútorozás, bár a magyar polgári bútorművesség klasszicizáló hagyományait követi, és az épületet magát nem akarja túlharsogni, de a választott cseresznye szín mégis elüt az általános karaktertől.
A szálloda 2002 tavaszán nyílt meg, és a patinás történelmi környezetnek, az épületből sugárzó visszafogott eleganciának és a szakértő üzemeltetésnek köszönhetően a forgalma hamar megnőtt. Ez, és egy sikeres pályázat vezetett a második beruházási szakaszhoz. Az első ütemben épített toldalék szárny szabad-fedett folyosóját beüvegezték, és az épületrész végéhez építették a konferenciatermet. Mivel a tervezés során mind a funkcionális, mind az esztétikai szempontok nagy súlyt kaptak, és az építészeti szemlélet konzekvensen jelenhetett meg, így az újabb hozzáépítés szerves egységet képez a korábbi elemekkel. A háttér-információk nélkül talán észre sem vesszük, hogy a kivitelezés nem egy időben zajlott. A kortárs hozzáépítés nem akar versenyezni a műemlékkel, csupán jól szolgálni azt. Az első elképzelések szerint az új épületrészben egy uszoda is létesült volna, végül ennek kialakítása elmaradt. Az egyszerű, tiszta szerkesztésű, kétszintes, galériával egybenyitott konferenciaterem az üzemeltető elmondása szerint funkciójának kiválóan megfelel, amíg az alsó szinten megtartják az előadást, a galérián az állófogadásra lehet előkészülni. Az új hasznosítási lehetőség tovább növelte a szálloda forgalmát, különböző rendezvények számára gyakran foglalják le ezt az épületrészt.
A növekvő igények és a vendéglátásban tapasztalható tendencia, miszerint ma már szinte elképzelhetetlen egy szálloda wellness részleg nélkül, egy harmadik ütem szükségességét jelentik. Az elképzelések szerint, a benyújtott pályázat sikere esetén a meglévő barokk szárny tetőterében található szobák átépítésével alakítanak majd ki szaunát és edzőtermet. Emellett a szálloda bővítését is tervezik, de mivel ez nem oldható már meg a jelenlegi épületben, az utca szemközti oldalán álló (jelenleg romos) helyi védettség alatt álló ház felújítását, átalakítását tervezik. A részleges bontás és építkezés során a boltozatokat megtartanák, majd egy hat szobaegységes, egy akadálymentes apartmant is tartalmazó szállásépületet hoznának létre.
Az újabb bővítés megvalósulásával nem csak az egykori káptalani jószágkormányzósági épület története folytatódna, hanem az utcakép is jelentősen javulna. Mivel a környéken az utóbbi időben más házakat is renováltak, lassan visszatérne az élet ebbe a történelmi városrészbe is. A turistaforgalmat még inkább fellendítheti, hogy ezen a területen, a Séd-patak mentén történik meg a Kolostorok és kertek program kivitelezése, mely – ha a tervek szerint haladnak - 2010-ben be is fejeződik.
Veszprémi Építész Műhely