Sziklával szemben állva - Menedékház Hargitafürdőn - Bíró Árpád diplomaterve
Bíró Árpád diplomamunkájában kísérletet tesz az erdélyi Hargitafürdő térsége fejlődési lehetőségeinek keretein belül bemutatni egy koncepciót, amelynek célja, hogy egy aritmikusan fejlődő nyári és téli üdülőtelep jelenlegi turisztikai kereteit kibővítse.
Az erdélyi tájegység határvonulataiként magasba emelkedő Kárpátok Európa egyik legszebb, legkülönlegesebb, leggazdagabb, és talán, ami e jelzőket alátámasztja, legérintetlenebb hegyvonulata. A Hargita-hegység a Keleti-Kárpátok alsó déli részén terül el mintegy 60 kilométer hosszúságban, diplomamunkám helyszíne e terület szívében fekvő Hargitafürdő.
Orbán Balázs néprajzkutató így írja le a területet 150 évvel ezelőtt:
„A hogy az utas hazánk keleti szélét szegélyező Székelyföldre behatol; a hogy a székely anyaszéknek, Udvarhelyszéknek tömkeleges völgyhálózatán átvonulva, elér azon roppant trachyt lánczolathoz, mely a három csucsos ős Hargita zöméből kiválva, ugy föl- mint lefelé fenyves rengetekkel boritva elágazik: azt lesz hajlandó hinni, hogy ott vége van az emberlakta vidéknek, hogy ott veszi kezdetét azon több mértföld szélességü, csaknem áthatlan havas-sor, melyet a teremtő e hazának mintegy védfalául helyezett a határszélre."
A térség fejlődésében az elmúlt másfél évszázad során voltak fellendülések, de alapvetően a nyugathoz képest folyamatosan elmaradt. Székelyföld – a kommunista időszak brutális ipari beruházásait leszámítva – nem az óriás beruházások térsége, aminek előnye, hogy a térség még ma is megmaradt viszonylag érintetlennek, ahol a kisebb városok és még kisebb falvak tagolják a fenyvesek végeláthatatlan vonulatait. Diplomamunkám kísérletet tesz a térség fejlődési lehetőségeinek keretein belül bemutatni egy koncepciót, amelynek célja, hogy egy aritmikusan fejlődő nyári és téli üdülőtelep jelenlegi turisztikai kereteit kibővítse. Ezentúl célja, hogy a település vonzó erejének számító alpesi sísportnak és infrastruktúrának a hagyományokból kiinduló építészeti funkciót és karaktert adjon napjaink eszközeivel.
A választott tervezési helyszín, Hargitafürdő a jelenlegi leghosszabb sípályájának tetején található. A területen jelenleg csak a sípályák találhatóak, azonban a jövőbeni urbanisztikai és településbővítési tanulmányokban a terület fontos szerepet tölt be. A hely a hegyvonulat egy gerincén fekszik, 1345 méterrel a tengerszint fölött, innen északi irányba ereszkednek le a sípályák három különböző nyomvonalon. A helyszíntől keletre található a Kossuth-szikla, amely egy ikonikus, könnyen megközelíthető kilátópont, ahonnan tiszta időben fellelhetőek a Kárpátok távolabbi hegyvonulatai is.
Hargitafürdő sípályarendszere az 1970-es években alakult ki, majd 40 éven keresztül csak kis léptékű bővítések zajlottak. Ez megváltozni látszott a 2010-es évek elején, ekkor született több elképzelés, majd terv a település, így az alpesi sísport felvirágoztatására is, azonban a szándék nem volt elég, hogy legyőzze az egyéni érdeket és a tényt, hogy reális keretek között nem volt fedezet a megvalósításra. Szerencsére napjainkra ez is megváltozni látszik. Említettem, hogy a térség soha nem volt a nagy beruházások helyszíne, úgy gondolom, hogy ez helyes és fontos a jövőre nézve is, fontosnak tartom, hogy átgondolt koncepció szerint, az energiatudatosság és a fenntarthatóság jegyében, kis lépésekben essen át a település akár egy nagyobb átalakuláson. 80 évvel ezelőtt virágzott a fürdő élet, így időszerű és szükséges volt a mára ikonikus menedékház, az Úz Bence megépítése, amely azóta is használatban van. Mára ugyanazok a funkciók hiányoznak a megnövekedett igények miatt, mint régen, tervemben a régi menedékházak – mint hegyre született építészet – kortárs adaptációjára törekszem, azaz hogy ezek az építmények új alapkövek legyenek a település életében, ahogyan az Úz Bence volt 80 évvel ezelőtt.
A tervezett épület öt szintből tevődik össze, ahol az alsó szinten helyezkednek el a „kiszolgáló" funkciók, mint a hüttét kiszolgáló melegítőkonyha, a mosdók, valamint a gépészet. A következő szint az érkezés, valamint a fogyasztótér szintje, innen indulva válik ketté a ház funkcionálisan, ugyanis a menedékház és a hütte egymástól függetlenül is működik. A felső szintek már az itt megszálló turistákat szolgálják ki. A menedékház első szintje a közösségi tér, a szükséges funkciókkal ellátva, a második szint az alvószint, a legfelső tetőtér pedig opcionális bővíthetőséget jelent úgy létszámban, mint későbbi funkció elhelyezésében is. Az épület télen és akár nyáron is komplex módon kiszolgálója lehet egyaránt a menedékkérőknek, a turistáknak és a helyi alpesi síszakosztály sportolóinak is.
Az épület struktúrájában a helyi adottságok miatt fontos szerepet töltenek be az előregyártott rendszerek, a talajjal érintkező szerkezeteket. Szinte teljes egészében fa elemekből tevődik össze, monolitikus alakot öltve többdimenziósan, de alázattal igyekszik reflektálni a helyre, amelyben születik. Anyagában a helyi építészet anyaghasználata, valamint a végeláthatatlan fenyvesek tükröződnek vissza, a mai technológia, mint a CLT vagy a fa homlokzatburkolat, mely utóbbi a hagyományos ácsmunka lenyomatát hordozza. Az így kialakult monolit fa tömb a területen egyeduralkodó Kossuth-szikla ellenpólusaként jelenik meg, megértve mulandóságából adódó alárendelt viszonyát.
Bíró Árpád
szerk.: Czigány Lilla
