Épülettervek/Középület

Szilánkok szanaszét

2008.11.07. 15:53

A berlini Magyar Kulturális Intézet, a Collegium Hungaricum Berlin, az 1938. november 9-i ”Kristályéjszaka” emlékére nemzetközi pályázatot írt ki hanginstalláció alkotására. Cikkünkben Mátrai Péter beadott pályaművét mutatjuk be. Az installációk, amelyek bemutatására november 9-én, a pogrom éjszakájának évfordulóján kerül sor, december 9-ig lesznek láthatóak és hallhatóak.

A berlini Magyar Kulturális Intézet, a Collegium Hungaricum Berlin, az 1938. november 9-i ”Kristályéjszaka” emlékére nemzetközi pályázatot írt ki hanginstalláció alkotására. Pályázni lehetett olyan hanginstalláció-tervek benyújtásával, amelyek egyrészt a ”Kristályéjszaka” történelmi eseményére reflektálnak, másrészt figyelembe veszik az intézet Berlin történelmi közponjában lévő új épületének sajátosságait. Mind külső, mind belső terekre komponált koncepciókat vártak.
 
Mátrai Péter beadott pályaművét az alábbiakban ismertetjük (a szöveg eredeti tördelését lásd a mellékelt pdf dokumentumban).
 
 

 

Alapgondolatok
Az installáció alapgondolatát a kristályéji pusztításról készült néhány egykori fénykép hívta elő. A széthullott üvegdarabok. Az egykori ép jóvátehetetlen hiánya. A tétova szemlélők. Az értelmetlen tett. Egyetlen visszavonhatatlan mozdulat. Megmásíthatatlan. A lokális pusztítás. A feltartóztathatatlan folytatás. A totális pusztulás. A követ hajító kéz, a ravaszt meghúzó kéz, a bombát kioldó kéz. Ugyanaz. A tettes ismeretlen. Mindig más. Nem én. De én is lehetnék. Az áldozat is mindig más. Sosem én. De én is lehetnék. Mi vagyunk a tettesek. Mi vagyunk az áldozatok.

Az installáció
A fenti alapgondolatokat egy 30 napig fennálló TÉR - TÁRGY - HANG installációba transzponáltam, mely 2008. november 9-én egy - körülbelül 10 percbe sűrített - valósidejű MISZTÉRIUM-mal lesz felavatva. Az installáció és a nyitó ceremónia az 1. szint közlekedőjét, a Moholy-Nagy Galériát, valamint a főhomlokzati panoráma ablakot érinti.

A tér
A galéria szint közlekedőterének végén BEJÁRATI ELEM jelzi a tér „kapuját”. Ez a galéria-tér lifttől legtávolabbi, teljesen kinyitott és rögzített bejárati ajtaja elé helyezett, padlótól a mennyezetig érő matt-fekete szerelt falelem, plasztikus számokkal és grafikai jelekkel (szvasztika és Dávid-csillag). Egyetlen nyílásán lehet a térbe lépni. A terem másik két ajtaja a megnyitó performansz idején csak a kiürítést szolgálja, (ha a megnyitó közönségének létszáma miatt szükséges, nyitva is lehet), a kiállítás egy hónapja alatt zárva tartandó. A galéria-terét a technikai helyiség homlokfaláig használom, a későbbiekben részletezett terület-felhasználással, installációs igényekkel. Az elképzelt miliő megteremtése érdekében a galéria-tér valamennyi homlokzati nyílása elsötétítendő.

 

 

 

A tárgyak
A tér bejárathoz kötődő utolsó, két axisát három kompozíciós-funkcionális elem értelmezi-tagolja.

A „Hangszer”-korpusz
Az installáció legfontosabb eleme a csak erre az alkalomra általam tervezett/épített - egyszer használatos - idiofon „hangszer”. Ez a fekete színű, robosztus lábakon álló, áttört korpusz egyszerű, minimalista tárgy, mechanikus hangkeltő eszköz. Arányrendszere (1:3:9) adekvát a hangesemény sófár komponensének szabályaival (lásd alább). Terében négyzetlapokból álló összefüggő színtelen üvegfelület-rezonátor „lebeg” filigrán pálcákon. A lapok - a differenciált hangzás és a végső geometriai képlet érdekében - áttetsző fóliával preparáltak. A geometrikus mező minden egyes eleme fölé - vörös színű fonalakon - szürke árnyalatú kavicsok csüngenek. A fonalak - akár a hárfa húrjai - kifeszülnek a szekrény hosszanti homloknyílásában és lenn, a korpusz fenéklapjánál nagyméretű rugós fabillentyűkhöz csatlakoznak. A korpusz mennyezetén mátrixba rendezetten ciánkék, sárga és piros színű LED-ek beépítettek, ide rögzített a két WEB-kamera is.

A pad
A hangszertest hosszoldalával párhuzamosan elhelyezett, azzal rokon szerkesztésű és szintén matt-fekete színű egyedi térelem. (Elsődlegesen a vernisszázst követő egy hónapban szolgálja az ülve szemlélődést-hallgatást).

A vetítőfelület
A WEB-kamerák képeinek projektoros vetítése céljából a terem végfala elé helyezett, a korpusszal azonos hossz- és magassági méretű és hasonló szerkesztésű elem.

 

 

 

A történések
1. Állókép („Vihar előtt”)
Az installáció alaphelyzete. A megnyitó előtti állapot. A galéria teljes tere használatban. A tér teljesen sötét, csak a korpusz kék és sárga belső fényei világítanak. A vetítőfelületen (a panoráma ablakén is) a WEB-kamerák állóképe látható (az üvegmező felülnézete, vörös fonalak, csüngő kavicsok). Hang nincs. Minden nyugalomban (még). Az installációt a gyülekező közönség szabadon szemlélheti.

2. Performansz („Misztérium”)
Szereplői: egy fúvóshangszeres szólista (jómagam), egy beszélő (férfi, német anyanyelvű) és a „játékosok” (jó néhányan a közönség soraiból - sorszámaikat és az instrukciókat teendőikről egy papírlapon a belépéskor kapják meg). Kezdetét egy „sófár” szólam (egy fizikailag modellezett hang, fúvós kontrollerrel megszólaltatva) jelzi. Voltaképpen tradicionális szekvencia: Tekiah/Shevarim/Teruah/Tekiah háromszor ismételve. A beszélő ezután - véletlenszerű számot húzva - fennhangon szólítja (németül) az első „játékost”. Minden „játékos” egy tetszőleges billentyűt kell, hogy lenyomjon. Ez oldja a hozzárendelt kavicsot, mely az alatta lévő üveglapra zuhan, összetörvén azt. Az üveglap roppanása, továbbá a szilánkok és a kavics fenéklapra zuhanásának hangjai alkotják a zenei folyamat egyik rétegét. A hangok mikrofonozva vannak és egy effekt processzoron át (delay és reverb) a teremben lévő és az utcai hangszórókra vezérlődnek. A másik zenei réteget a - mindig más és más által „megszólaltatott” - töréshangok közé iktatott, kérlelhetetlenül ismétlődő, kötötten variált, de egyre improvizatívabbá váló „sófár” képletek jelentik. A harmadik hangi réteg a beszélő által német nyelven mikrofonba bemondott sorszámok. E három elemnek a monoton - de nüanszaiban mégis eltérő - váltakozásából épül fel a 10-12 perces hangi-zenei folyamat, az egykori eseménnyel kapcsolatos asszociációkat ébresztve a hallgatóságban. Az utolsó üveglap eltörte/hangzása után megszólaló „sófár” szekvencia (a végén Gedolah-val) zárja a performanszot. A korpusz ciánkék és sárga színű belső világítása a történés alatt fokozatosan pirosra vált. A WEB-kamerák valósidőben „közvetítik” mindkét vetítőfelületre a kavicsok zuhanásainak és az üveglapok töréseinek képszekvenciáit. (A valójában lefelé zuhanó kavicsok ezáltal a vízszintes röppálya illúzióját keltik). Képük egyidejűleg digitálisan is rögzítésre kerül. A panoráma ablakra vetített - akár mindkét oldalról szemlélhető - mozgókép, az utcáról nézve a tényleges ablak bezúzásának illúzióját kelti. A teljes performanszot (archiválási céllal) egy - a térben statikusan elhelyezett - videokamera is rögzíti.

 

 

 

3. Kiállítás („Memento”)
A performanszot követő naptól egy hónapig tartó állapot. Az installáció „hangszer”-eleme elnémult, önnön pusztításának nyomait őrzi: meredező pálcák, közöttük üvegszilánk-halmok (felismerhetővé lesznek a szétzilált szvasztika között a Dávid-csillag háromszögei), elgurult kavicsok, ellazult, kusza (vér)fonalak - rácsok közé zárva. A korpusz belső terét csak a piros színű LED-ek derítik. A megtörténteket a mindkét vetítőfelületen (a panoráma ablakon csak sötétedés után) a WEB-kamerák által rögzített, végtelenítve vetített képsorok elevenítik fel - a performansz hangjaival (utómunka). Ez a hangos mozgókép a galéria terében a „hangját vesztett”, statikussá lett korpusszal teremt együttes vizuális élményt és kelt emocionális feszültséget (különösen a padról szemlélődve/hallgatózva. A galéria másik két axisában, a padlón - az áldozatokra emlékezve - a WEB-kamera állóképeinek számozott fekete-fehér nagyításai hevernek. Szanaszét. Összesen 91. Egy-egy „emlék” kavics alatt. Padlóra helyezett reflektorok súroló fehér fénykévéjében.


Kristályéjszaka: Egy Franciaországban szolgáló német diplomata meggyilkolása miatt megtorlásként elrendelt, központilag megtervezett és irányított, országos zsidóellenes erőszakhullám Németországban 1938. november 9-10-én. A zavargások során több tucat zsidót megöltek, zsinagógák és zsidó üzletek százait rombolták le, gyújtották fel, de a rendőrség nem avatkozott az eseményekbe. Nevét a betört kirakatokból szertehulló szilánkokról kapta. (forrás)