Szentendre Város Önkormányzata 1999. õszén adott megbízást a 36 lakást magába foglaló szociális lakóegyüttes tervezésére. Az X.Y.Z. Kft. két vázlattervet készített amelyeket egyeztettek az Önkormányzat Szociális bizottságának képviselõjével ill. a fõépítésszel. A megbízásban vázolt programhoz képest a lakások alapterületét és a beruházási költségeket igyekeztek optimálisan csökkenteni anélkül, hogy az eredeti építtetõi szándék változott volna: emberi, komfortos, ugyanakkor energiatakarékos épületekre volt igény. Ugyanakkor karakteres, Szentendre építészeti hagyományaihoz hû együttest kívántak létrehozni a város heterogén építészeti arculatot mutató negyedében. Az üzemeltetési költségek minimalizálása fontos szempont volt a tervezés során, ezért igyekeztek tartós, esztétikus anyagokat használni és különös gondot fordítani a tájolásra, a házak hõszigetelésére.
A telek a Kálvária út középsõ szakaszán van, a Vízmû és az Óvoda mellett, a házgyári ötemeletes lakótelep tõszomszédságában. A közel négyzetes arányú saroktelek enyhén lejt keleti irányban. A legnagyobb szintkülönbség 1-1,5 méter közötti, értékes faállomány a telken nem volt. A három, egyenként 12 lakást tartalmazó épületet úgy helyezték el, hogy a lehetõ legnagyobb belsõ zöldfelületet illetve építmények közötti távolságot nyerjék a belsõ udvarban. Az épületek közlekedõ terei így észak felõl a telekhatárra illeszkednek, míg a lakóterek a kedvezõ tájolás, valamint a belsõ udvar felé fordulnak.
Az együttest egyetlen, egyszerû és karakteres elem, a bontott téglából falazott, nyílásokkal tagolt, vakolatlan íves kerítés fogja össze. A kerítés a "hártya", amely elválasztja a lakóegyüttest a heterogén környezettõl (nagy forgalmú út, családi házas övezet, lakótelep, intézményi területek) és kellõen intim belsõ tereket teremt. A kerítés anyagától és textúrájától elütõ másik anyag a fa, aminek használatával igyekeztek oldani a zártságot, és a két anyag kölcsönhatásával "dinamizálni" a hatást. A fa rácsok így nem csak árnyékolnak és védenek az idõjárás viszontagságai ellen, de önálló térelhatároló funkciót is betöltenek.
A három épületbõl kettõ közel azonos: pince, földszint és 3 emelet, míg a harmadik egy szinttel alacsonyabb. Ezen épület helyzete is eltérõ a többiétõl, hiszen kis elõkert alakult ki az épület elõtt, és a közlekedõ tér fordul a belsõ udvar felé. Itt a kerítésfal és a farácsok látványfallá alakulnak, sajátos architektonikus kerti elemet alkotnak.
(a tervezõi mûleírás nyomán)
A minimálisra leszorított költségvetésből a hátrányos helyzetű családok számára épített hajlék építészeti minőséget hozott Szentendre e zavaros képet mutató területén. Egy olyan gesztus, melyhez már érdemes és lehet is igazodni. Rend és esztétikum a rendetlenségben. Kínnal, keservvel kikínlódott gyöngyszem. A "köz pénzének" példaértékű befektetése. Mert miről is van szó?
- Adott az igény: a szociális bérlakás igénye (a rendszerváltás óta nem épült bérlakás a városban, az igénylők meg csak gyűltek... gyűltek...).
- Adott az ideális helyszín, mely rendelkezik minden humán és műszaki infrastruktúrával, és ráadásul önkormányzati tulajdonban van.
- Adott a minimálisnál is kevesebb (bruttó 173.000 Ft/m2) költségvetési keret (Széchenyi-terv és önkormányzati pénz).
És nem utolsó sorban adott a jó építész, aki nemesen egyszerű eszközökkel operál, a kevésből is emelt szintű épületegyüttest - lakóteret (szándékosan nem írok életteret!) - épít 36 szociálisan rászoruló család számára.
Ez így rendben van.
Sz. V
Építész: Vizér Péter és Dénes Tibor (X.Y.Z. Kft.)
Tartószerkezet: Gyuris Zsolt (Gyuris 2000 Kft.)
Gépészet: Bokor András (Vizaterv Kft.)
Elektromos tervezõ: Csikós Györgyné
Kivitelezõ: ENTAZISZ Kft., Papp Sándor igazgató
Mûszaki ellenõr: Marosi Imre (Permi Bt.)
Megbízó: Szentendre Város Önkormányzata, Miakich Gábor polgármester
Alaprajzok, Metszetek (*.pdf):