Szocialista áruházak változó városainkban

Múlt, jelen, jövő - Szocialista áruházak változó városainkban címmel írt tanulmányt Kovács Dávid, mely a BME Építőművészeti Doktori Iskolában futó kutatásokat összegző Építészet és idő kötetben jelent meg.

Az 1960 és 1980 között épült áruházak városközpontjaink meghatározó épületei. A tanulmány megvizsgálja, hogy az adott korszakban a döntéshozók és a tervezők milyen megfontolásoktól vezérelve telepítették ezeket az épületeket az újonnan kialakult központokba. Kitér arra is, hogy milyen telepítési és városszerkezeti problémák merültek fel használatuk során a vásárlási szokások megváltozása és az épületek környezetében végbement módosulások következtében. A problémák összegzésén túl a tanulmány célja még az áruházak felújításával kapcsolatos javaslatok megfogalmazása is. Ezek alátámasztására három, az utóbbi években felújított külföldi áruház példája szolgál, melyek különböző karakterű városi szövetben találhatók.

A Magyar Belkereskedelmi Minisztérium 1961-ben az áruházi hálózat nagyobb
mértékű fejlesztéséről döntött. Az ezt követő időszakban a jelentősebb magyar városokban és a fővárosban új áruházak épültek először a megyeszékhelyeken, a nagyobb területek központjaként funkcionáló városokban, majd más településeken is. A „korszerű” áruház funkcionális alapelveit a minisztérium illetékes vezetőivel egyetértésben a Lakóterv dolgozta ki. Az alapelvek tartalmazták azokat a feltételeket, amelyek figyelembevételével az akkor épült áruházakban a kereskedelem egyre fejlődő technológiai igényeit ki lehetett elégíteni. Így a következőket is: „Az áruház beépítési tervét annak függvényeként kell kezelni, hogy egyrészt milyen hálózatrendezés követi az áruház megnyitását, másrészt, milyen kapcsolatban lesz az áruház a város meglévő vagy létesítendő központjával.” Ezen elvárás is azt mutatja, hogy a tárgyalt korszakban a politikai vezetést és ennek következtében a szakmát is foglalkoztató egyik legjelentősebb várostervezési feladatnak az új városközpontok létrehozását, illetve a meglévők modernizálását tartották. A megkezdett munkák során, a reprezentációs és az ideológiai célok megtestesítésén túl, lehetőség nyílt a vidéki városközpontok szlömösödésének leküzdésére, ami az 1960-as évek elején országos szintű problémát jelentett.

Ebben az időszakban már minden település rendelkezett általános rendezési
tervvel. A városok központjait a reorganizációs tanulmányokban aszerint
csoportosították, hogy mennyire alkalmasak az új városközponti feladatok
felvállalására. Egy adott központ jövőbeni intézményi ellátottságát a településnek szánt szerepkör alapján határozták meg. A történeti városközpontoktól elvárták, hogy „alkalmassá váljanak az új feladatok ellátására”. A meglévők rehabilitálása és az újak kiépítése az 1965-67 közötti időszakban kapott nagy lendületet a harmadik ötéves tervnek, majd az új gazdasági mechanizmus életbe lépésének köszönhetően. Az áruházak elhelyezése pedig több okból is szorosan összefüggött ezzel. Az első ok funkcionális természetű. Ezek az épületek úgy tudták a legtöbb embert kiszolgálni, ha a város központjában helyezték el őket. Másrészt az áruházak a bennük zajló újfajta kereskedelemmel – önkiszolgáló, szabadpolcos
vásárlás – a fejlődést szimbolizálták, ezért központi telepítésüket reprezentációs célok is indokolták. Az eddigieken túl elvi okok is közrejátszottak abban, hogy az új áruházak gyakran a történeti főutcák részleges vagy teljes elbontásával, a földszintjükön egykor több kis üzletet magukban foglaló házak helyén épültek: a kisméretű, magántulajdonú üzleteket idejétmúltaknak tartották.

A teljes fejezet jobb oldalt, a mellékletek közül vagy itt tölthető le.

Kovács Dávid