Szombathelyi színházpályázat
A 16. számú, díjazásban nem részesült pályamű szerzője: Schüller és Tsa Építésziroda Kft.; építészek: Jarmaczki Barbara, Kovács Balázs, Schüller Ferenc
Díjazásban nem részesült 16. számú pályamű
szerzője: Schüller és Tsa Építésziroda Kft.
építészek: Jarmaczki Barbara, Kovács Balázs, Schüller Ferenc
színháztechnika: Kövesy Károly
akusztika: dr. Szanka Károly
statika: Méry Zsolt
gépészet: Lucz Attila
elektromosság: Kósa László
világítástechnika: Horváth Gábor
kert- és tájtervezés: Salgó Borbála, Kontra Dániel
közlekedés: Rhorer Ádám
látványtervezés: Kaiser Péter
Részletes bírálat
A pályamű a színházépületet a kijelölt tervezési határon belül, annak észak-keleti és dél-keleti határa mentén, e határokra kifeszítve helyezi el. A 18-as honvéd utca és a Szelestei utca közötti lakóépület dél-nyugati térfalának vonalát követve jelöli ki a Március 15. tér felőli új térfalat, mely döntésének okán az épület jelentős mértékben hátra kerül. A városközpont irányából, a Király utca felől a színházépület hosszú ideig takarásban, rejtve marad. A 18-as honvéd utca felől a négysávos úttest mellett szűk járdát határolva több szint magas nyílás nélküli hosszú falat alakít ki az utca térfalaként. A környezetbe illesztést ez utca mentén a terv nem tudja megoldani, nem tudja kezelni azt, hogy a belső alaprajzi szerkesztés, a Március 15. tér Pelikán park színpadsorának, a sportház színház kapcsolatának koncepciója a színház hátsó részének elhelyezését eredményezi az utca mentén.
A Markusovszky és Király utcák tengelyében kialakított sétány és a színház épületének homlokzati felülete között jelentős méretű tér alakul ki, amely távolságtartóvá teszi az épületet. A pályamű túlreprezentálja az oldalszínpad térre történő megnyitásának lehetőségét, ugyanakkor a távolságtartást erősíti az épület főbejáratának hangsúlytalan kialakítása, a legfontosabb érkezési irányból, a városközpont felöli érkezéstől távoli elhelyezése. A Március 15. tér környező városszövethez képest túlzott méretét a tervezett épület-elhelyezés nem csökkenti, hanem növeli, monumentalitást eredményez. Nem tud városias teret teremteni, mely természetesen nem csak e pályamű hibája. Az adottságok, a körforgalomi csomópont hatalmas mérete, a közlekedési területekkel megosztott Március 15. tér léptéke nehezen kezelhető. A tervező érzi ezeket a problémákat és ezért létrehoz egy intim teret interaktív tér elnevezéssel a sportház és a színház között. Ez a belső tér a városi szerkezetben rejtve marad, a Karinthy utca tengelyét, irányát túlértékeli. Ugyancsak túlértékeli a park és a tervezett „interaktív tér” gyalogos kapcsolatának léptékét, a tervezett híd és sétány méreteit.
Erőltetettnek tűnik a színház multifunkcionalitásának, mobilitásának túlhangsúlyozása, a patak túloldalán a színház földszintjéhez képest jelentősebben mélyebben lévő, fákkal borított területen vízi színpad kialakítása. Az új épület elhelyezésével egyidejűleg a sportház kiszolgáló funkcióit tartalmazó keleti, patak melletti szárnyat elbontja, a Karinthy utca Pelikán park tengely erőltetett kialakítása érdekében a pályázatban meghatározott tervezési területből kilép. A sportház kiszolgáló funkcióinak ráépítéssel tervezett visszapótlása a kiíró számára nem elfogadható.
Az épület építészeti minőségét erősen befolyásolják annak koncepcionális funkciókapcsolatai, a tervezett sokirányú mobilitás szándéka. Az egymásra merőleges keresztirányú funkciótengelyek mentén szerkesztett közel szimmetrikus alaprajz feszes merev rendszert eredményez. Ez a merevség hatja át a közönségforgalmi tereit, az előcsarnokot, amelyből egyébként keveset mutat meg a terv, belső terekről modellkép kevés készült. A sportház irányába mutató szimmetriatengely rejtett, kényszeredett, irányának a sportház kapcsolaton kívül nincs egyéb célja. Az épület főbejáratának, elhelyezése a szimmetrikus térben nem szerencsés, a főbejárat melletti előcsarnok-rész rejtett másodlagos térré alakul. A közönségforgalmi terek az épület földszintjén csak közlekedő, várakozó tereket tartalmaznak. A személyes kapcsolatok tereit, a vendéglátás funkcióját az előcsarnoktól távol a második emeleten helyezi el, melyekkel egyébként lenne lehetősége oldani a kialakított merev rendet.
A belső terekben megjelenő feszesség, merevség jellemzi az építészeti tömegalakítást is. Próbálja oldani a feszes épületet a Március 15. tér felől a negyedik emeleti szinten, a tetőn kialakított sportpályához vezető lépcsők, rámpák ferde tömegével. Az épület zárt, rejtőzködő marad, a város irányába nem nyitja meg önmagát. Távolságtartó, nem teremtődik meg a színház funkciónál kívánatos befogadás érzete. E távolságtartás érzetét erősíti a homlokzat nagytáblás kőfelülete, melynek a különböző magasságban tervezett eltérő felületkialakítása a bemutatott tervekből nem értelmezhető, nem ítélhető meg. Nem tudja megoldani a főszínpad magas tömegének és a többi épületrésznek a harmonikus kapcsolatát. A lépcsőzéssel kialakított épülettömeg, a toronyba vetető lépcsősor patetikus gesztus, mely nem hogy oldja, inkább még távolságtartóbbá teszi az épületet.
A pályázó különösen jó, biztonságos, és a külső utak forgalmát kevésbé zavaró megoldást adott a külső közlekedési kapcsolatokra. Kedvező a mélygarázs irányonként szétválasztott fel- és lehajtó rámpájának kialakítása, az autóbusz parkoló főbejárathoz közeli elhelyezése, a gazdasági bejárat elhelyezése és forgalmi rendje, valamint a mélygarázs belső forgalmi rendje. Bizonyára pusztán szerkesztési hiba, hogy a mélygarázs kijáratánál a fordulási sugár nem biztosított.
A díszletbeszállítás a színpadszinten megoldott. A színpadrendszer kialakítása megfelelő. A stúdiószínházat a jobb oldalszínpad helyére tervezi, összenyitható a főszínpaddal és a parkkal. A stúdiószínház TV stúdióként való használatára is gondol. A nézőtér földszintje mélyen benyúlik az erkély alá, emelkedése csekély, melynek módosítása kívánatos A földszinti lépcsőzés vízszintesre állítható és ekkor a színpaddal, a kifelé megnyitott oldalszínpaddal hatalmas, azonos padlószintű térsor hozható létre, mely még az MSH-val való kapcsolatot is biztosítani tudja. Ez a méretű flexibilitás elvben sok egyéb funkciót tud kiszolgálni, azonban a repertoár színház működéséhez nehezen illeszthető. Az átrendezések a költséges technikán túl időigényesek és jelentős munkaráfordítással járnak.
A harmadik emeleten elhelyezett öltözők és a színpad közötti távolság nagyobb a kívánatosnál. A színész büfé területe kicsi, jelmeztár és fodrászat mögötti elhelyezése alulértékelt még akkor is, ha az kilátással a pelikán park felé néz.
Közönségforgalmi területek szimmetriatengelyre felfűzve racionálisan szervezettek, ugyanakkor e terek szimmetriája azokat feszessé teszi. Hiányossága a pályaműnek, hogy a közönségforgalmi terekhez a második emeleten kapcsolódik az étterem és kávéház. Ezek kifelé, a város irányába történő működése a harmadik szinten még a teraszához vezető külső lépcső ellenére sem megoldott. Megkérdőjelezhető az ötödik szinten, az épület tetején tervezett sportpálya szükségessége.
A felsorolt hiányosságok és néhány megoldás vitatottsága mellett a pályamű racionális rendet hoz létre a funkciók elhelyezésében. Általában megoldja a színház-technológia, a közönségforgalmi, épületgépészeti és közlekedési terek igényeit, kapcsolódásait.
A pályázó az épület gondolatiságát a színház névadójának, Weöres Sándornak Bútorok, holmik című verséből indítja el. Az álomvilág végtelenségét keresi szimbólumokkal a terv a megvilágított torony, a tetőre majd az elefántcsont toronyba vezető lépcsősorok, a nagy kődoboz, a zikkurat forma, a költő aláírásával díszített bronz kapu, a sportpálya hálójánál az aktuális darabhoz illesztett szövegidézet alkalmazásával. Pontosan megfogalmazottak a gondolatok, az utalások az épület kulturális tartalmára, szimbolikájára vonatkozóan, mint ahogy határozottan megfogalmazott koncepció mentén tervezett a funkcionális rend és az alaprajz. Ez a szimbolika egy gondolatra, Weöres Sándor költőiségére fűződik fel határozottan és kizárólagosan, mítosszá alakítva azt. A romantika eszmeiségével rokon ez a mítoszteremtés és építészeti szimbolika, melynek sajátja a kizárólagosság és a patetikusság. A kizárólagosan meghatározott eszmeiség, annak eszközrendszere nem hagy teret más értelmezéseknek, ebből következően nem tud megújulni, elfárad, elveszti frissességét. Ez a pályamű sajnos nem mentes ettől.
Rossz asszociációt hordoz az épület zártsága, kirekesztő volta és a zikkuratot formáló tömege. Nem kívánt monumentalitás érződik tömegalakításán, mely inkább hordozza egy emlékmű képét, mint egy színházét. Nem lehet cél a költő emlékművének létrehozása, ennek az épületnek, színháznak élőnek kell lennie.
A pályázó a tervezési területen található valamennyi épület elbontása mellett 13.170 m²-es alapterületű épületre tesz javaslatot. A kötelezően előírtak túl egy gyermekszínházat és a tetőre egy sportpályát tervez. További előny, hogy egy pinceszintet tervez, a mélygarázs pedig a Március 15. tér alatt helyezkedik el. A nézőtér, az előcsarnok, a fő, oldal és a stúdiószínpad terv szerinti mobilitásának technikai biztosítása – bel és kültéri mobil falak mozgathatósága, hő és hangszigetelése, mozgatható színpadfelületek és nézőtéri lépcsőzések, mobil nézőtéri bútorozás – rendkívül magas műszaki követelmény, melyek megvalósítási költségei nem arányosak azok szükségességével és eredményességével. A felvázolt mobilitás, átrendezés eszközei rendelkezésre állnak, ugyanakkor ez a tervezett mobilitás a gazdaságosság szempontjait tekintve utópia.
Az épület szerkezete végiggondolt, racionálisan megvalósítható.
A műszaki leírásban ütemezésre nem tesz javaslatot, a mélygarázs és színházépület külön-külön, önállóan is kivitelezhető.
Környezetkímélő és gazdaságos hő- és hűtési energia ellátást céloz meg a terv, geotermikus és szolár megoldásokkal. Hővisszanyerő szellőzőrendszerekkel csökkenti az energiaveszteséget. A színház épületgépészeti energetikai programja végiggondolt, környezetkímélő és takarékos kialakítás.
