Szováta – Diáktábor

A házakat tartó pillérek sokasága a körülölelő fákkal egy patakparti erdő képét rajzolja elénk. Csíki Barna 2009. évi MÉK-MÉSZdiplomadíjas terve.

A város
Szováta Maros megye keleti peremén, a Görgényi havasok lábainál, 520 méterrel a tengerszint felett elhelyezkedő település. A település szimbólumaként is megjelenő heliotermikus Medve-tó a város fő attrakciója. Földrajzi helyzetből, a domborzati viszonyokból adódóan a város kevés mezőgazdaságilag jól művelhető területtel rendelkezik, ezért a fő megélhetési forrása a turizmu, valamint a gyógyászat (a reumás betegek kiváló gyógyszere a sóstóból nyert iszappakolás, illetve az asztmások számára a sós levegő). A turizmus mellet a fával való gazdálkodás is megjelenik a város életében. A helyben kitermelt faanyagból az évszázados hagyományokat őrző helyi mesteremberek ma is gyönyörű bútorokat, épületdíszeket készítenek.
A festői környezetre való tekintettel nem telepítettek egyéb ipari tevékenységet a városban. A környék másik meghatározó nyersanyaga a só, amit az ókori rómaiak óta hasznosítanak. A város hangulatát, légkörét a sós levegő, a fürdő, a város pezsgő forgataga, valamint a dús növényzet határozza meg.  Az erdő nemcsak a tavat öleli körül, hanem az egész várost behálózza.

Építészet
Szováta építészetének hangsúlyos elemei a 1900-as években épült villák. A  faépületek homlokzatát faragott oszlopok, csipkeszerű, áttört díszek gazdagítják.
Ezen épületek kialakításánál megfigyelhetjük, hogy előszeretettel alkalmaztak fedett-nyitott tereket (pl. közlekedő, terasz, nyárikert,  kerti pavilon – filagória formájában). Az ilyen terek létrehozásának oka talán az időjárásból, a környezeti hatásokból ered, hiszen kitűnő menedéket nyújtanak a meglepetésszerűen érkező, rövid ideig tartó hegyi záporok ellen.

Helyszín
A városközponttól északkeletre haladva, felfele a macskaköves úton, ahogy elhagyjuk a szállodákat, megérkezünk a Mező-havasból eredő Sebes patak völgyébe. Ez itt a Patakmajor, ahol a patak és az erdő az úr. A völgyben a patak mint egy szervező vezérvonal fűzi maga köré a házakat. A ritkán beépített környezet és a gazdag növényzet hatására inkább érzi magát az ember erdőben mintsem lakott településen. Gyerekkorom nagy részét én is ezen a meseszép tájon töltöttem, kedves emlékeim közt  szerepel a patakban eltöltött idő (halvadászat, gátépítés), illetve az erdő titkainak felfedezése.

Az épület
A tervezés során az épület kialakításánál a völgy e két erősen érezhető hatására próbáltam reagálni. Az épület vonalvezetése a patak mozgását követi. E mozgó körvonal alatt pavilonszerűen helyezkednek el a tábor kiszolgáló egységei. A patak nyugati oldalán kap helyet a tábor bejárata és a kiszolgáló épületrészek sora, valamint a sportpálya, ez a terület a megérkezés, a közösségi funkciók kiszolgálására készült. A patak túloldalán kapnak helyet a főként alvás-pihenés céljára szolgáló épületek. Ezen épületek használati szintje a domborzati viszonyokból adódóan a fák lombkoronájának magasságába került. Ezáltal a lábakon álló részben a táborlakók egyfajta „treehouse” élményt élhetnek át. Ahogyan a völgyben vezető útról letérve az erdő sűrűjében találjuk magunkat, oly egyszerűséggel juthatunk a közösségi épületrészből a patakon át a fák lombjai közé. A lábonálló kis házakhoz külön terasz tartozik. A házak alatt egy kis stéget is kialakítottam a patakkal való intenzívebb kapcsolat érdekében. Ezeken a stégeken állva a pillérek sokasága a körülölelő fákkal egy patakparti erdő képét rajzolja elénk. A különálló egységek néha hidakkal kapcsolódnak egymáshoz, valamint lépcsőlejárattal a kerthez – ezáltal az épületegyüttes hidat képez a patak két oldala közt. A patak keleti oldalán lévő kertben található a tábortüzes rendezvények helyszíne. A tervezés során a területhez kötődő gyerekkori emlékeimre támaszkodva próbáltam egy olyan épületet létrehozni, ahol feledhetetlen élmény a nyári szünidő.

Csíki Barna

A terv elnyerte a 2009. évi MÉK-MÉSZ diplomadíjat.