Jellegzetes sziluettjével néz a városra a Hofer Miklós tervezte, 60 évvel ezelőtt felavatott tévétorony és kilátó. Korának kiemelt építészeti alkotása hamar a város emblematikus jelképévé vált. A fénykor és a hanyatlás után most zajlik felújítása, ugyanakkor városi identitásképző szerepe is új pozícióba kerül. Bán Dávid írása.
„Jártam én már völgyben, tengeren, havason
S legutóbb lődörgém Miskolczi Avason
Hol modern ki-látó áll az ódon helyett
Miskolczi ifjak kedvelik e helyet,
Mert jó kávé rotyog itten az króm üstben
S szép innét az látvány; vas-gyár korom füstben.
(…) Van ennek formája, megtervezték szépen
Ámde az a legjobb, ha messziről nézem
Mert közelről rütskös betonjának fala,
S láthatni, hogy rajta bütykös deszka vala
Bár kik építették, bízvást tudták mi jó,
(De nem elég a pénz, ha nincs konczepcijó).
Summázatom ezért elég borsos-savas:
Az új Avason bíz’ sok minden már „avas".
És közelről nincsen oly ámító bája,
Mit messziről remélt.
Horváthék Mihála"
Szokatlan stílusban, finoman kritikus hangvétellel mutatta be a Figyelő 1963 szeptemberében a nem sokkal korábban átadott miskolci Avas kilátót, avagy – elsődleges funkciója után hivatalosan – Avasi Televízió- és Kilátótornyot.
Hatvan évvel ezelőtt, 1963. augusztus 20-án, az alkotmány ünnepén avatták fel a Miskolc fölé ívelő Avason a Hofer Miklós tervezte, 72 méter magas, kecses betontornyot. Sokan Hofer legjobb munkájaként emlegetik, amelyet maga az építész is élete kiemelkedő alkotásának tartott: „a saját hatvanas éveimre emlékezve, a miskolci TV-torony az egyik legszebb építészi örömöt idézi, mert különös, soha meg nem ismétlődő történet volt" – emlékezett vissza nem sokkal halála előtt.
Az 1957-ben elindult rendszeres hazai televíziós sugárzás igényeihez igazodva országos gerinchálózat, átjátszó- és adótornyok kiépítésére volt szükség. A tervezett miskolci adótorony elhelyezésénél jó kiindulópontot jelentett a város közepén álló, minden irányból kellő rálátással rendelkező, 234 méter magas domb, amelyre korábban már két ízben is telepítettek kilátó.
Az elsőt még eleinte ideiglenesnek szánták és egy jeles esemény alkalmából építették. 1906-ban vasúton hozták haza Törökországból II. Rákóczi Ferenc hamvait és a végső nyughely, Kassa felé tartó menet Miskolcon is áthaladt. Az ünnepélyes alkalomra mécsesekkel világították ki az Avast, és – hogy azok messziről is jól látszódjanak – egy kilátónak is szolgáló deszkaemelvényt ácsoltak. Az ideiglenességből azután egyfajta állandóság lett, de közben határozottan megfogalmazódott az igény, hogy készüljön egy valódi, végleges kilátó. Végül 1934 augusztusában adták át a nagyváradi születésű Szeghalmi Bálint tervezte építményt, amely alkotójának értelmezése szerint a népi építészetben megjelenő fa őrtornyok motívumvilágát használta fel, de vasbeton megfogalmazásban. A kilátót azonban 1956 novemberében találat érte, majd ennek következtében leégett. Az így megmaradt torzó helye lényegében adta magát arra, hogy itt épüljön fel az új televíziós torony, amelynek tervezésével a KÖZTI-t bízták meg, ahola feladatot az fiatal, alig harmincéves Hofer Miklós kapta meg. Számára egyértelmű volt, hogy a város életében fontos szerepet játszó, kiemelt műemlék, a 13. századtól datálható Avasi templom által meghatározott törtélelmi környezet fölé nem lehet egy historizáló, a múltat idéző építményt tervezni, hanem az 1960-as évek építészeti szemléletét kell úgy megragadni, hogy az megfelelő kapcsolatba léphessen a korabeli épületekkel. Erről ekképp vallott:
„A mai építészetnek és a történeti környezetnek mindenképpen harmonikus kapcsolatot kell eredményeznie. Ez a kapcsolat kétféle módon is elérhető. (…) Máskor a harmónia az ellentétre, az ellentétes hatásra épül, vagyis éppen az épület maiságát hangsúlyozzuk. Néha ez elkerülhetetlen. Az én gyakorlatomban ilyen eset volt az, amikor Miskolcon, az Avas hegytetőre, egy történelmi műemlékekkel gazdag környezetben kellett egy modern feladatot ellátó épületet, egy tévétornyot elhelyezni. Ilyenkor nem szabad „középkorizálni", hiszen az nevetséges volna, itt tehát nincs más választás az építésznek, mint az ellentét. De ez az ellentétre épülő kapcsolat olyan kiegyensúlyozott legyen, amely nem idegesít, s nem nyomja el a történeti műemléki környezetet."
Az így megszületett, a modernizmus jegyében fogant torony statikai tervezője Vörös György volt, akinek nagy szakértelme és leleményessége tette lehetővé, hogy a város fölé emelkedő betonépítmény könnyed, szinte légies hatású legyen. Sokan kételkedtek is abban, hogy az antennatorony tüskéjére szinte szabályosan felhúzott, a térbe szabadon kilépő terasz- és presszószintet a saját szerkezete megtartaná; javasolták, hogy a széleket további lábakkal támasszák meg, különben a konstrukció elbillenne. Szunyogh László, a város jelenlegi főépítésze szerint Hofer és Vörös tervei merészek és bátrak voltak, de csak így lehetett betonból ennyire karcsú építményt létrehozni. Hozzáteszi, hogy szerinte a brutalizmus filigránabb, könnyedebb vonulatát nem csak a kilátó képviseli Miskolcon:szintén jó példa rá a Horváth István, Szabó József és Thury László tervezte városi sportcsarnok – ma Generali Aréna – épülete a Népkertnél. Ezek, de legfőképpen maga a kilátó az új szerepet és lendületet kapott város progresszióját képviselik.
Az avasi torony alapvetően egy funkcionalista, ipari építmény, hiszen elsődleges funkciója az volt, hogy az akkor indult tévéadásokat minél több miskolci és környékbeli háztartásba sugározza. Ugyanakkor egyértelmű volt, hogy a pompás elhelyezkedést kilátópontként is ki kell használni, amit jól kiegészít a panorámás presszó. A nyitott kilátóterasz és a zárt presszószint voltaképpen magára a 72 méter magas antennatorony tüskéjére „szúrták fel". A műszaki funkciókat kiszolgáló üzemi területet a felszín alá rendezték, e helyiségek sugárirányú falai és az alattuk elhelyezkedő kőbeton lapok képezik a torony alapját. Innen indul a 62 méteres magasságig monolit vasbetonból készült toronyszerkezet (a további 10 méteres antenna tisztán acélszerkezetű), amelyben személyzeti feljárót és kábelcsatornát is kialakítottak. A közönség számára nyitott kilátóteraszt lényegében az arra felvezető két lépcsősor beton mellvédje támasztja, a lebegő fokokat a mellvédgerenda tartja, a felette levő zárt presszószint pedig a saját födémszerkezetén függeszkedik. A szerkezetkész tornyon 1963. január 15-én kapcsolták be a díszkivilágítást, amellyel a korabeli sajtó szerint első ízben villantak fel a modern Miskolc fényei.
Bő fél évvel később, a napsütötte augusztus 20-i napon sokan ballagtak fel a város felé húzódó közkedvelt kirándulóhelyre, az Avasra, hogy részt vegyenek az ünnepélyes átadón. A torony megépültével megújultak a környező borospincék és a dombra vezető ösvények is, valamint különböző rekreációs teraszokat hoztak létre, főleg sportpályáknak.
Az avatáson Fekete László, Miskolc város Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet: „ez a környezet, ahol most az ünnepségünket is rendeztük, magán viseli a régi és új ellentmondásait, a szépet, a fejlődőt, de az elmaradottat, a meglévő hiányosságokat is — mondotta többek között. — A kettő összevetése meghatározza a tennivalókat, a feladatokat. Miskolc város az elért eredmények ellenére még ma is telített egy ilyen hirtelen naggyá fejlődött város gyermekbetegségeivel." A délután folyamán a városi szimfonikus zenekar hangversenye szórakoztatta az egybegyűlteket, de a legnagyobb vonzereje mégis a torony kilátóteraszának volt, amire késő estig sokan mentek fel megcsodálni a panorámát. Az ünnepnapot tűzijáték és a díszkivilágítás felkapcsolása zárta.
Az építmény hamar a város modernkori szimbólumává vált, s noha valakik büszkén, mások megvetéssel nyilatkoznak róla, megkerülhetetlen eleme és jelképe lett a városnak. „Lehet-e egy épületet szeretni? Természetesen igen, s nyilván sokféle okból kifolyólag. Az avasi kilátó esetében mindenképp megfordítanám a kérdést: lehet-e ezt az épületet nem szeretni? Miskolciként, vagy építészként semmiképp. Miskolc Megyei Jogú Város főépítészeként pedig teljesen természetes a feltétel nélküli szerelem. (…) Miskolciként? Hiszen a kilátó a városnak oly mértékben legemblematikusabb épülete, hogy már-már maga Miskolc. Mert annyira különlegesen egyedi formálású, hogy eltéveszthetetlenül és könnyen beazonosítható..." – írta Szunyogh László a kilátóról néhány éve megjelent Hetvenkét méter című kétkötetes munkában.
Az Avas kilátó sziluettje egyfajta városi emblémává, jól és egyértelműen beazonosítható szimbólummá vált, amely az elmúlt hat évtizedben vállalati emblémákon, cégéreken és különböző aprónyomtatványokon is megtalálható, de felbukkan egyes villanymozdonyok oldalablakára felfestve, vagy tetoválásoként is. A városhoz köthető nagy rendezvényekhez, mint például sportversenyekhez, ipari vásárokhoz, vagy éppen a szintén abban az időben elindult, országos jelentőségű miskolci Rövidfilm- és Televíziós Fesztiválhoz kötődő emlékplaketteken mind megtalálható a kilátó jellegzetes körvonala. Erőssége és nagyszerűsége a modernsége mellett éppen az egyszerűségében rejlik. Egy olyan épület, amelyet pár vonallal könnyen fel lehet rajzolni és ezáltal a Miskolcot ismerők számára azonnal beazonosítható, hasonlóan, mint például világszerte az Eiffel-torony.
Az Avas mint kedvelt kirándulóhely immár egy pompás kilátóval és presszóval is gazdagodott. Ez utóbbi terbéől is nagyszerű panoráma tárult a városra, belső világa pedig modern, visszafogott eleganciát hivatott képviselni. A hat sarok mindegyikében pálmával, alattuk szőnyegvirággal, az ablakokon körbe fehér függönnyel. Eleinte fekete öltönyös, nyakkendős portás fogadta és kísérte helyükre a presszóba érkező vendégeket, amire azért is volt szükség, mivel a hely népszerűsége miatt több érdeklődőt vonzott, mint ahányan elfértek. Egy asztalt azonban mindig lefoglalva tartottak az esetlegesen várt vagy váratlan, magasrangú vendégek számára. A fagylaltot, süteményt, üdítőt és kávét kínáló presszó alapvetően családias hangulata az 1970-es évekig maradt fent, majd éjszakai bárrá, zenés táncos mulatóhellyé alakult át, belseje némiképp, vendégköre erőteljesebben megváltozott. Az 1980-as évek elején ugyan nagyobb felújításon ment keresztül, de a presszót utána hosszú időre bezárták. A rendszerváltás utáni években csak alkalmi rendezvények voltak a presszótérben, főleg zenés bulik meghívott DJ-kel. Az önkormányzati tulajdonban levő tér üzemeltetésére hosszasan kerestek vállalkozót. 2005 körül egy újsághirdetés alapján kedvet kapott két vállalkozó bérelte ki a helyet és a belső megjelenést alaposan átalakította. Egy minőségi zenét és vendéglátást nyújtó helyet képzeltek el ide, fő profijában a jazzel, de szerveztek Tilos Rádió partikat és stand-up esteket is.
Noha a programok valóban magas színvonalúak voltak, nem egy esetben még távolabbról is vonzva a vendégkört, a klub nem működött sokáig. Ismét egy évtizedes csend következett, amit csak alkalmanként dobott fel egy-egy rendezvény, elsősorban a Miskolc kulturális és tudományos életének élénkítésének, színesítésének céljával létrehozott Észak-Keleti Átjáró Egyesület szervezésében. 2013-tól kezdve – az 1970-es évek népszerű, Miskolcon játszódó ifjúsági televíziós sorozata nyomán – az Utánam, srácok! elnevezésű projekt egyik fő témája az Avas kilátó lett. Szerveztek ide fesztiválokat, várostörténeti sétákat, elkezdték a torony múltját és az ahhoz kötődő személyes emlékezetet felkutatni. Közben 2018 év végén nyílt meg ismét a presszó egy komolyabb átalakítás után, immár elegáns kávézóként, kevesebb sikerrel.
A 2010-es évtized elején kevésbé vonzó arcát mutató kilátó és környéke kezdett leszorulni a város mentális térképről. Az Átjáró Egyesület munkálkodásának köszönhetően azonban a torony ismét visszakerült a köztudatba, megindult róla a diskurzus, így a sokéves elhanyagoltság után egyfajta pozitív identitásképzővé is válhat.
A történeti séták mellett kétkötetes könyvet és dokumentumfilmet is készítettek a kilátóról, valamint gyűjtést szerveztek, hogy felkutassák és bemutassák azt a megannyi tárgyat, emléket, ami a tornyot ábrázolja. Ezekből a Miskolci Galériában 2021-ben tárlat is nyílt, és ahogy a bevezetőben is írták, gyakorlatilag „mindenből" – porcelánból, vasból, fából, mézeskalácsból – készült miniatűr másolata vagy értelmezése a kilátónak, a grafika szintjén pedig megjelenik ruhadarabokon, dísztárgyakon, házfalakon, érettségi tablókon, képeslapokon is.
A sok év alatt, civilek által folytatott értékmentő gyűjtés révén hatalmas és sokszínű kollekció állt össze, ami jól mutatja, hogy a város életében, identitásában kiemelt szerepe van az Avas kilátónak. Ugyanakkor kortárs grafikusokat is bevonva több továbbgondolás is született: egy azóta népszerűvé vált illusztráción például a kilátó űrhajóként jelenik meg, amely épp kilő a hegytetőről, nagy lángcsóvát hagyva maga után., egy például épp felszálló űrhajóként ábrázolta az építményt. Az űrhajóként megjelenő kilátó azután több ruhadarabon is megjelent, míg másokon pedig a teljesen sematikus, néhány vonallal megrajzolt kilátó-sziluett bukkan fel.
Tíz évvel ezelőtt az Avas kilátó ötvenedik születésnapját flash mobbal ünnepelték. A torony teljeskörű rekonstrukciójára néhány évvel korábban, 2010-ben született nagyszabású elképzelés, amelynek legnagyobb dilemmája a közösségfogadó tér akadálymentesítése volt. Akkor a terv opponense, Golda János szakvéleményében határozottan kiemelte: „a kilátó arányai, szerkezeti bátorsága, megformált konstruktivizmusa a város fontos korszakát idézi, ezért csak eredeti formájában való felújítása indokolt." Ezzel együtt ellene volt mindennemű külső módosításnak, hozzátoldásnak, mivel a terv az épülethez tapasztott üvegliftekkel számolt. A haláláig aktív Hofer Miklósnak ekkor még volt lehetősége szakvéleményt írni az ügyben, aki szintén ellenzett miden szerkezeti hozzátoldást, így egyedüli megoldásnak a nem túl szerencsés korlátlift bizonyult. Ugyanakkor a korábban önmagában álló kecses antennatoronyra számos további távközlési antenna került, amelyek szintén valamelyest rombolják az épület vizuális összképét.
A mostani születésnap várhatóan lényegesen vidámabb hangulatban telik, noha az ünneplők most kivételesen nem tudnak eljutni a toronyba. Idén év elején a Kilátó ReStart projekt keretében ugyanis elindult a torony régóta várt rekonstrukciója. A felújítás terveit Viszlai József, a város korábbi főépítésze készítette, s a megújuló torony maximálisan megőrzi majd eredeti karakterét. A modernizálódó gépészettel várhatóan a feleslegessé vált toldalék-antennáktól is megtisztul az építmény, amelyet anyagában megerősítenek és korszerűsítenek. Egyedül a presszó ablaksora változik meg jelentősebben: ide a padótól a mennyezetig tartó üvegfal kerül. A program szerencsére nem áll meg a kilátó határánál, hanem megújul a teljes Avastető: a sétautak új burkolatot és közvilágítást kapnak, megfiatalodik az anfiteátrum és egyéb szolgáltató létesítmények kerülnek a parkba. A kilátó és környezetének megújítása várhatóan az év végéig elkészül, de az Avastetőn még jövőre is folytatódnak a rendezési munkálatok.
A hatvanéves szimbólum ezúttal várhatóan méltó módon újul meg, úgy hogy lényegében minden marad a régiben. Hiszen a három vonallal megrajzolható sziluettű kilátóban épp az a nagyszerű, ami az egyszerűségében rejlik. A könnyedségben, ami mögött nagyon komplex tervezői és mérnöki munka áll.
Bán Dávid
Köszönet Balogh Attilának a cikk elkészítéshez nyújtott segítségért.
Forrás:
A kilátás mindenkié https://www.youtube.com/watch?v=UIhMVo-jj4s
Északmagyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 195. szám)
Figyelő, 1963. július-december (7. évfolyam, 37. szám)
https://www.miskolc.hu/a-kilato-fenyei-januar-15
https://www.miskolc.hu/a-kilato-nekem-maga-miskolc
http://utanamsracok.blogspot.com/p/hetvenket-meter-diplakotet-az-avasi.html
https://www.youtube.com/watch?v=TRyW9n8hcd4
https://www.youtube.com/watch?v=yFz6wewYqaQ
Szerk.: Winkler Márk
