2009. április 16., csütörtök 19 óra
Iparművészeti Múzeum (díszterem)
Egy ország közállapotairól sokat elárul, hogy miként bánik kiemelt épített kulturális örökségével. Budapest 65 éve nem jut dűlőre a Budai Várral. Különösen bántó a Honvéd Főparancsnokság romjának évtizedes rendezetlensége.
Abban nincs vita, hogy az ország talán legreprezentatívabb helyszínén, a Szent György tér és Dísz tér között éktelenkedő műemléktorzót a helyszínhez méltó, a kortárs építészeti értékeket tükröző új keretbe kell foglalni. Amikor azonban a megvalósításra kerül a sor, hamar kiderül, hogy lehetetlen vállalkozásról van szó.
Hiába méltatta szuperlatívuszokkal a győztes tervet a politikai döntéshozókat is a tagjai közt tudó zsűri: a 2004-ben kiírt tervpályázat sorsa és máig húzódó fejleményei, miközben tűélesen kirajzolták a beruházással kapcsolatos szakmai törésvonalakat, arra is rávilágítottak, hogy a történet szereplői mennyire mocsaras talajra tévedtek. A politika ugyanis menet közben leplezetlenül felbolygatta a fejlesztés jogi és intézményi hátterét.
Az összekuszálódó hatalmi és szakmai erőviszonyok közepette a nyertes pályamű megépülésére az építésszel kötött szerződés ellenére immár semmi esély. A kerület változtatási tilalmat rendelt el a környékre, a pillanatnyi állás szerint az épület felújításának pénzügyi alapját képező uniós forrás elvész, miközben a projekt holtvágányra kerülésének pontos okai és körülményei tisztázatlanok. Ugyanígy azt sem tudjuk, hogy a Várban tervezett egyéb, esélyesebb beruházásokról, így a Lovardáról, a Vízhordó lépcsőről és a kertek felújításáról ki döntött, és hogyan választották/választják ki a közreműködőket.
A külső gondok mellett szép számmal akadtak szakmai problémák is. Nem tudható, hogy milyen fejlesztési koncepciók ütköztek a tervpályázat kiírása előtt és után. A tendert úgy írták ki, hogy nem tisztázták, a majdani épületnek pontosan milyen funkciót szánnak. Különböző hatalmi vonalak mentén új építészek vonódtak be a tervezésbe, ám hogy miként kapták a megbízást és miért fogadták el, az máig nem világos – miként az is vitatott, hogy a tervpályázat megnyerése milyen jogokat biztosít.
A Kortárs Építészeti Központ „Tálaló” című vitasorozatának következő rendezvénye ezeket a témákat boncolgatja. Vendégek: Kis Péter és Zoboki Gábor építészek, Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, Szőke Balázs, a beruházó Budavári Kht. ügyvezetője, és Budavár főépítésze, Aczél Péter.
forrás: KÉK