Tállyoló Európa mértani közepén
Európa mértani közepe Tállya, de van lengyel, ukrán, litván falu is, mely ugyanerre a címre pályázik. A Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Kar csapata által tervezett Tállyoló installáció erre a ”versengésre” játszik rá. A zsákutca végében található építmény elnyerte a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács különdíját az idei Építész Mustrán.
A Hello Wood által szervezett Építész Mustra '17 összegyetemi építészfesztiválon idén a Tokaj-hegyaljai borvidékre álmodhattak fainstallációkat a hazai építészeti, tájépítészeti és társterületeket képviselő felsőoktatási intézmények hallgatói. A huszonhét települést magába foglaló világörökségi területen a tíz egyetem csapata összesen hét település - Abaújszántó, Golop, Mád, Mezőzombor, Monok, Tállya és Tokaj – tíz különböző karakterű helyszínén valósíthatta meg a félév során oktatási keretek között megtervezett és az egyhetes tábor alatt elkészített alkotását.
A Zelenák Fruzsina és Valkai Csaba vezette Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Karának csapata a tavalyi győzelem után az idei évben ismét igyekezett egy, a környezetéhez illeszkedő és azt tiszteletben tartó, figyelemfelkeltő, megállásra késztető alkotást létrehozni. A Tállyoló minden elemében a szellemi és fizikai környezetre adott válasz, amelynek lényegét a helyszíni körülmények ismeretében lehet megérteni. A koncepció megalkotásakor elsődleges viszonyítási pont volt a falu elhelyezkedése, ugyanis Tállya Európa – egyik – mértani középpontja. Ennek már 1992-ben emléket állítottak, a címért azonban sok más európai település is verseng. Az internetes források szerint legalább hét olyan helyszín található az Öreg Kontinensen, amely saját magát így aposztrofálja.
Európa közepét a 18. században először egy lengyel földrajztudós és csillagász állapította meg, az ő számításai alapján ez a hely nem teljesen véletlenül a lengyelországi Suchowola község lett. A megtisztelő címre ezek után hamar szemet vetett sok más európai állam, így napjainkra a lengyel falu és Tállya mellett ukrán, német, francia, litván és szlovák települések is ezt állítják magukról.
A másik izgalmas ellentmondás a konkrét tervezési helyszínből következett, hiszen a Tállyoló egy közel kétszáz méter hosszú zsákutca végében található. A kontraszt – zsákutca Európa közepén – önmagában érdekes helyzetet eredményezett. Azonban nem véletlen a furcsa körülmény létrejötte, hiszen Tállya a fentieken túl a ”Magyarország legalápincézettebb települése” címmel is büszkélkedhet. A községtől északra fekvő kőbánya által generált tehergépjármű forgalom pont a pincék miatt egy elkerülőút építését tette szükségessé, így ez az egyedüli település a borvidéken, amelyen nem halad át közvetlenül a főút. A konkrét tervezési helyszín a régi, ”toronyiránt” vezető és az új elkerülő út találkozásánál fekszik, melyet a ”zsákutca” két oldalán lévő fasor is kihangsúlyoz. Az installáció kettős célt szolgál: egyrészről láttatja az egykori főút egységét, valamint reagál Tállya, mint Európa mértani közepe és a többi ”közép” viszonyára.
Az építmény geometriáját, alaprajzát alapvetően a helyszíni adottságok határozzák meg. Az egykori utat egy átlagosan egy méter magas trapéz alaprajzú, dombszerű töltéssel zárták le, mely megfelelő telepítési pozíciót és jó alapot nyújtott az installáció számára. Az építmény külső megjelenését a gerendákból épített tartószerkezet határozza meg, amíg a belső tér kisebb léptékű lécekből készült, hogy befelé egy ”puhább”, az elkerülő út zajától védett tér jöhessen létre. A belső tér legmagasabb pontjáról dél-keleti irányba tekintve a főút tengelyébe látunk, míg a másik, észak-nyugati irányba a Tállya felé vezető, egykori út felé nyitott az építmény. Ebből a pontból gyakorlatilag tájolóként funkcionál az installáció, innen láthatók a magukat a kontinens közepének tartó települések nevei és a nézőponthoz viszonyított irányuk. Az installáció léptékét kiterjeszti a zsákutca teljes hosszát kihasználó aszfaltfestés. Az építmény hatalmas kapuja által mutatott tállyai irányt tovább hangsúlyozzák az úton megjelenő nyilak, melyek az egykori felezővonal kiegészítésével jöttek létre.
Az alkotást annak komplex, a környezetre és a táji adottságokra reflektáló megoldásaiért a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács különdíjjal emelte ki.
