Tánc, autók, mozgás - belvárosi garázsból tánctér

Czakó Dorottya mestermunkájának célja egy városi tánctér kialakítása egy 1928-ban épült, ma elhagyatottan álló belvárosi garázsban. Az épület ipari jellegéből adódó nagy fesztávok és a tágas csarnoktér kedveznek az új funkció igényeinek, az új használat pedig megóvja az épületet a további pusztulástól. 

A szakdolgozat vizsgálja a tér minőségét mozgás és tánc közben, másrészt a táncos tér minőségét a város, azaz a társadalom életében. A dolgozat hipotézise szerint a tér megismerésének feltétele a mozgás. A tánc a mozgás speciális fajtájaként a tér átélésében új dimenziókat nyit. Társadalmi szempontok szerint vizsgálva a tánc a társadalom egy alapvető igénye, mely igény a mai Budapesten megfelelő hely hiányában nincs kielégítve. A mestermunka célja egy városi tánctér kialakítása, egy 1928-ban épült, ma elhagyatottan álló belvárosi garázsban. Az épület ipari jellegéből adódó nagy fesztávok és a tágas csarnoktér kedveznek az új funkció igényeinek, az új használat pedig megóvja az épületet a további pusztulástól.

A tervben az épület alagsori szintje továbbra is garázsként üzemel, az emeleten azonban új funkciók jelennek meg. A központi csarnoktér különböző táncos események szervezésére alkalmas. Az előadótér magja körül lehatárolt folyosó biztosítja a közlekedést az épületben, a körfolyosó fölötti galéria pedig nézőtérként működik.

A lapostetők alatt található egységek mindegyike rendelkezik kertkapcsolattal.  A ház első kertje a bejárattal szemben, a csarnoktér hosszában húzódik. Innen lépcső vezet fel a kávézóba, ahol a látogató eligazítást kaphat a különböző programokról is. A kávézó tere hátranyúlik, kertkapcsolatot talál. Az új falak üvegezettek, az átlátszó felületek izgalmas átlátásokat engednek az épület terein keresztül. A próbatermek falainak áttetsző felületei a fényt beengedik, de a kíváncsi tekintetek elől elrejtik az órák látogatóit.

A kertek további szerepe, hogy a város felé nyitnak, ez a kapcsolat nélkülözhetetlen a program sikeréhez. A nyitottságot a nagyközönség számára szabadon használható terek tovább erősítik. A tánc finomsága és az eredeti funkció nyers építészeti lenyomata izgalmas kontrasztot eredményez.

Czakó Dorottya

Opponencia

Nagyon szerencsés az a helyzet, amikor egy diplomamunka a mélyebb átéltségét annak is köszönheti, hogy szerzője valamilyen módon személyesen is érintett a téma kapcsán. Jelen esetben a diplomázóban egy gyakorlott táncost is köszönthetünk, aki gyermekkora óta rendszerességgel több műfajban is kipróbálta magát, Magyarországon és külföldön is. A diploma tárgya és jelentősége szempontjából tehát mindez már nem pusztán életrajzi adalék, hanem nagyon fontos mozaik: motivációs forrás, visszacsatolási lehetőség, hitelesítő mozzanat.

Pozitív, hogy a szakdolgozat a tervhez végre szorosabban kötődik, azaz ebben az esetben sikerült megvalósítani bevezetésének egyik célját, hogy ti. támogassa a tervezési projektet, értelmezzen, illetve részt vegyen a tervet kísérő fogalmi apparátus megteremtésében és tisztázásában. Ez utóbbi persze itt nem olyan egyszerű, hiszen a tánc alapvetően nem verbális kommunikációs forma.

A tervben és a szakdolgozatban is megjelenő cél, hogy "megtaláljam és megfogalmazzam a térhez való kétféle viszonyomat - a tervezéssel előállított tér és a mozgás, illetve tánc közben átélt tér-közötti összefüggéseket", kiváltképp ambiciózus. Mivel a gondolkodás egyfelől a test és a tér/építészet, illetve a mozgás és a tér/építészet viszonyrendszere és az érzékelés/észlelés körül zajlik, magam is ezek mentén reflektálnék a diplomaterv felvetéseire.

Test és építészet szerteágazó kérdésköre kapcsán megjegyezném, hogy az építészetet/teret érzékelő, azt birtokba vevő test és a táncban alámerülő test hipotetikus felvetésünkben, azaz a diplomában szétválaszthatatlanul egymásba ágyazódik, nem külön entitás. Az a megkülönböztetés ugyanakkor, amely a terv fölött folyamatosan lebeg, hogy ti. van a „tervezéssel előállított tér, mint érthető közeg”, illetve „a tánc közben átélt tér érzéki tartalmakkal” mintha azt sugallná, hogy két különböző test kering a térben; illetve a tervezett tér „érthető” közege inkább intellektuális pozíció, a tánc tere pedig emocionális. E kvázi szembeállítás konkrét tartalmától elvonatkoztatva persze tudjuk, hogy az ilyen dualitásokra építő gondolati konstrukció mélyen az európai gondolkodás sajátja, a test toposzának 20. századi filozófiai fejtegetései kapcsán – egyébként építészkörökben és a szakdolgozatban bőven idézett -fenomenológusok (Husserl, Merleau-Ponty, Lévinas) is előszeretettel éltek vele.

Az én ajánlatom azonban az, hogy a terv vizsgálata során ellentétes pozíciók szembeállítása helyett közös metszéket keressünk - mondjuk azzal a hipotézissel élnénk, hogy a teret befogadó test és a táncoló test (ami ugye az adott térben táncoló testben végképp egyesül) egyaránt érzéki élményt él át, az érzéki megismerés útját járják, csak legfeljebb az innen-onnan érkezőtapasztalatok az érzékek eltérő regiszterein szólalnak meg, eltérő súllyal. Az érzéki megismerést azért is kiemelném e ponton, mert idézve a szenzualitással élénken foglalkozó Nádas Pétert: "Az ész olyan tartalmakat nem tud, amelyek nincsenek meg az érzékekben, az észnek nincsenek külön bejáratú tartalmai".

Mindebből mi következik az épített térre vonatkozóan? "Atmoszferikus helyekre van szükség a tánchoz" - válaszol a diplomázó, hiszen a hétköznapokból kilépni és a táncig eljutni nem megy ráhangolódási fázis nélkül, ez mindaz épített térben, mind az időben is átmenetet igénylő folyamat. Ennek során, illetve a tánc közben is többféle érzelmi/érzéki stimulációra van szükség, azaz -fordítom le magamban, kapcsolódva egyben az előző gondolathoz – pl. a terek komplex érzéki minőségeit előtérbe kell helyezni, a privilegizált szem mellett az összes többi érzékszerv rehabilitációjával. Ha ezt előfeltételként szabjuk, akkor egyfelől a tervben gazdag új térstruktúrát látok, a dominánsan áttetsző és átlátszó üvegfelületekkel határolt, cseppfolyósan kapcsolódó belső terek néhol félig külsőkkel keverednek, a nem szokványosan beeső fények mindezt időben állandóan változóvá és izgalmassá téve.

Másfelől a terekben megjelenő anyagok kapcsán erős visszafogottságot érzek, amit e pillanatban tárgyilagosan, értékítélet-mentesen állapítok csak meg: nem tudom ti. eldönteni, hogy ez időhiány miatt bekövetkezett dolog, vagy teljesen tudatosan végig kézben tartott tervezői döntés. A látványterveken egyébként -vizuális kritériumok szerint - ízléses belsőkről eggyel mélyebb szinten, a komplex érzéki minőségek kapcsán érdemes lenne még beszélni egy továbbtervezés során, hiszen csak egy példát kiragadva: ilyen mennyiségű üveg és beton felület mellett az akusztikai kérdések már kritikussá is válhatnak.

Az atmoszféra megteremtésének másik kulcsfontosságú mozzanata a táncteret befogadó épületre rátalálás, ennek részleges rekonstrukciója, illetve át- és továbbépítése. Az 1928-ban autógarázsnak épített, jelenlegi leromlott állapotában kiváltképp fantasztikus ház hihetetlen történetek emlékezetét hordozza, kezdve az építő Gregersen család norvég (!) ősének Magyarországra sodródásáról, itteni letelepedéséről és társadalmi-gazdasági beágyazódásáról. A belvárosi garázs korabeli európai párjainak (pl. Kant Garagenpalast Berlin-Charlottenburgban, az August Perret által tervezett Garage Ponthieu Párizsban, a Casa dell'automobile Rómában) archív fotóit nézegetve félelmetesen szép járművek, Hispano Suizá-k, Bugattik, Delahaye-k gyűrűjében cigarettázgatnak decens hölgyek és urak. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez a ház a maga korában egy új világot hirdető, radikális dolog lehetett, hiszen terében nem emberek, hanem gépek,a korszakot szimbolizáló, mobilitást és dinamizmust hirdető gépkocsik laktak – amelyek két ellentétes irányú, szimmetriatengelybe állított rámpán közlekedtek le és fel. A mozgás tehát, és az azt karakteresen megjelenítő és kiszolgáló építészeti eszköz egykoron formálója volt a háznak, miközben ma egy másik mozgásforma, az emberi tánc kívánja birtokba venni azt.

Mozgás és tér, mozgás és építészet tehát egy másik kiemelt témája a diplomának. Minimum háromféle karakteres mozgás biztosan jelen van a házban. Elsőre talán meghökkentő módon ismét autók közlekednek a garázsszinten, hiszen visszaköltözne részlegesen ez a funkció. Ez azon túl, hogy egy sikeres projektfenntartó gazdasági modell alapja is lehet, finom utalás a ház múltjára, esemény idején kiürített állapotban sajátos atmoszférájú betáncolható tér. A látogatók házat birtokba vevő mozgása, áramlása (akár az utcáról, akár a garázsszintről érkezvén) tervezett útvonalon halad a táncterekig, eltérő perspektívákat, változó élményeket nyújtva. A térben való mozgás és annak függvényében változó észlelés és építészeti formálás persze egy ismert építészettörténeti toposz, és erre a modernizmus promenád építészete is szolgáltatott gyönyörű példákat - mindez együtt gondolatban egymás mellé helyezve ismét a ház és kora emlékezetének egy finom darabja. Ugyanakkor a harmadik, egyben legfontosabb szegmens, a tánc terei differenciáltak: az előadói tánctér centrális pozíciójában értelemszerűen az eredeti ház bazilikális kiemelése alatt foglal helyet, a próbatermek még külön, de a közösségi tánc terei lényegében bárhol lehetnek. Ez utóbbit nem egy kötelező flexibilitás-elv miatt tartom fontosnak, hanem a tánc szellemével összefüggésben álló demokratikus térhasználat okán.

A rétegzettség és komplexitás jegyében – az én szememben ezek a diplomaérettségnek bizonyosan kritériumai – még beszélni kellene arról, hogy a ház tervező keze alatt végbemenő metamorfózisa során milyen dilemmákat feszegetett, de maradjunk most egyszerűen annyiban, hogy a rekonstrukció, visszabontás, átírás, kiegészítés, továbbépítés bonyolult szövedékében (ma ez nagyon fontos téma!) a diplomázó jó arányérzékkel és biztos ízléssel navigált.

*****

Wim Wenders Pina Bauschról, a világhírű koreográfus-táncosról forgatott filmjében a rá emlékező társulattagok mindenhol táncolnak: klasszikus táncos tereken túl függővasút kocsijában, banális külvárosi kereszteződések szélén, szó szerint bárhol. Ha innen nézem egy pillanatra – bár lehet, szélsőséges ez a pozíció -, (majdnem) minden tér alkalmas táncra. De azért ebben a házban, ezen a tánctéren is nagyon jó volna táncolni - egy ilyen helyet bízvást megérdemelnénk.

A diplomát a fenti megfontolásokkal ajánlom figyelmükbe és elfogadásra.

Gyürki-Kiss Pál