A középiskola befejezése után Tange 1930-ban Hiroshimába költözött középiskolába. Itt találkozott először a svájci modernista, Le Corbusier munkáival, melyek nagy hatással voltak rá; egy művészeti folyóiratban megjelent szovjet palota rajzai láttán döntötte el, hogy építész lesz. Tange gimnáziumi eredményei matematikából és fizikából nem voltak elég jók ahhoz, hogy felvegyék őt az egyetemre, ezért külön felvételi vizsgákat kellett letennie, hogy felvehessék rangos egyetemekre. Két éven keresztül bújta a szakmai könyveket, és olvasta a nyugati filozófiát. 1935-ben végül elkezdte felsőfokú tanulmányait a Tokiói Egyetem építész karán. Hideto Kishida és Shozo Uchida is oktatói voltak. Munkáit továbbra is Le Corbusier ihlette. 1946-ban tanársegéd lett, és megalapította a Tange laboratóriumot. A metabolista építészet kutatója és képviselője volt hallgatóival együtt. Élete végéig professzor volt. Japán háború utáni újjáépítésének emblematikus alakja, Hiroshimára számos várostervet készített. Leghíresebb épületei a Fuji TV székházának épülete, a St. Mary Katedrális Tokióban, és a '64-es Yoyogi Stadion. Munkásságért 1987-ben Pritzker-díjat kapott.
"Értékrendünk az 1970-es években – legalábbis Japánban – az anyagi dolgok helyett a nem-fizikai, akár spirituális megfontolások irányába tolódott el. Ez az eltolódás nem csak az építészetben, de a mindennapi életünkben is megtörtént, ahogy az emberek az anyagtalant kezdték preferálni az anyagival szemben. Az iparosítás hangsúlytalanodásával és az „információs-kommunikációs társadalom” beköszöntével a megelőző korszak alapvetően racionális és funkcionális világszemlélete megváltozott, az emberek inkább az érzéseiknek és érzékeiknek tetsző dolgokat keresték." - nyilatkozta Kenzo a Pritzker-díj átadásán. (ford.: Marosi Bálint, forrás: http://olvaso.kozep.bme.hu/)
Az Építészfórumon megjelent korábbi írásunk a metabolizmusról, Tange Kenzo munkáiról ezen a linken, valamint a Japán metabolisták dossziéban olvasható.