Tárgykultúra, épített környezet és vizuális kommunikáció

Formatervező diplomavédések a Magyar Iparművészeti Egyetemen, 2005. június 7-8.

Cseppet sem meglepő módon, az idei ”formás” diplomák is az egyetemes design fentebbi hármas tagolása szerint csoportosíthatóak. Természetesen rendre úgy, hogy a három kategória mindig kiegészíti egymást, avagy sajátos rész-egész-viszonyokat alkot. A legtöbb esetben ugyanis a megtervezett termékhez magától értetődően kapcsolódik a termékarculat kidolgozott koncepciója is, miként a megtervezett termék és épített környezetének viszonya is igen gyakran válik alapvető témává egy-egy diplomamunkában, s nem csupán az olyan kézenfekvő esetekben, mint a köztéri órák, városi világítótestek, avagy köztéri kommunikációs rendszerek tervezésekor, hanem akár még a manapság oly divatos food-design esetében is.

 

Nem is igen lehet ez másképpen, hiszen tárgykultúránk, épített környezetünk, s vizuális kommunikációnk valójában egységet alkotnak, ha mégoly sokszínű formában is. A ”kultúra kulisszája” a kultúra nagy rendszereinek legnagyobbjai közé tartozik, s egy valóban felvilágosult és kulturált világban ez a rendszer intelligens, tetszetős, társadalmi és ökológiai értelemben érzékeny és épp ezért mindenképpen szakszerűen megtervezett. Ily módon pedig a designer szerepe a 21. században páratlanul fontossá válik, hiszen ő az egyik olyan társadalmi szereplő, akinek kreatív munkája során szinte minden szakma és társadalmi réteg szempontjait figyelembe kell vennie, amennyiben érdemi sikert akar elérni a kiélezett piaci versenyben, avagy éppen a globális piac bizonyos diktátumaival szemben.

 

Magyarországon a design még mindig nem heverte ki teljes mértékben a rendszerváltással járó társadalmi és gazdasági szerkezetváltás következményeit, még mindig óriási kérdés, hogy a frissen végzett formatervező hallgatók érdemi munkához jutnak-e a közeljövőben, avagy a legtöbbjük afféle art directorként tevékenykedik majd valamelyik kommunikációs ügynökségben, vagy kiadónál. Még mindig nem kézenfekvő az euróatlanti világban közhelyként kezelt felismerés, mely szerint a design - egyebek mellett a kiegyensúlyozott technológiai verseny következtében - meghatározó innovatív erővé vált a gazdaságban. Csak remélni lehet, hogy a jelen, s a közeljövő designpromóciós törekvései a hazai kis- és középvállalkozói rétegeket is meggyőzik majd a design kiemelt társadalmi, gazdasági és ökológiai szerepéről, s akkor akár az angliaival azonos nagyságrendben, évi tizenötezer végzős diák is bizalommal tekinthet majd a jövő felé. A tehetséggel nálunk nincs gond, sosem volt! Meg kell azonban tanulnunk eladni magunkat a nemzetközi piacokon is, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy diákjaink - akár már a diplomavédésen is - hatékonyabban ”kommunikáljanak”, azaz magabiztos, szabatos formában prezentálják amúgy természetesen európai színvonalú diplomaterveiket.

SzeM

A diplomavédések adatait ITT tekinthetik meg.