Tari Gábor: A Fertődi Esterházy Kastélyról még egyszer
avagy „kőszínben” paradicsomlé és málnafagylalt helyett. Válasz Gál Tibornak
avagy „kőszínben” paradicsomlé és málnafagylalt helyett. Válasz Gál Tibornak
Történelmi épületek újraszínezése címmel írott cikkemtől távol állt a személyeskedés és más tervező munkájának nyilvános bírálata, csak a szűkebb szakma számára szerettem volna néhány belőlem kikívánkozó gondolatot leírni ennek a nagyon összetett színtervezői feladatnak a kapcsán. Célom nem a személyeskedés volt, hanem a feladat jellegéről és a színekről való elmélkedés egy esetlegesen más szemszögből. Ezért nem is neveztem meg sem céget, sem tervezőt. Viszont a cikkemre érkezett válaszírás nem tartózkodik a bántó, kioktató, etikai vétségekkel való rágalmazásoktól. Ismerős a hangnem, néhány tervtanácsi ülésen, ahol részt vettem, az első elhangzott mondatok egyike volt a tervezésbe bevont másik fél, a BME Rajzi és Formaismereti Tanszéke inkompetenciájának kimondásával való tárgyaláskezdés… Pedig úgy vélem, a színdinamika tudományában való kutatás terén elég sok tapasztalat gyűlt össze minálunk, és elég hibás, önző és elvakult az a vélekedés, hogy ennek az interdiszciplináris szakterületnek nincs keresnivalója a történelmi színrekonstrukcióknál.
Vajon miért döntött úgy a MÁG, hogy másvalakihez is fordul a kastély színterveztetése és kutatása folyamatában? Azért, mert nem volt megelégedve az ÁMRK által bemutatott színtervek és a falra festett (általam is kritizált) próbafestés esztétikai minőségével. Viszont az említett cég, Gál Tibor és munkatársai semmi kompromisszumkészséget nem mutattak a megbízó felé, az egyeduralmi (-nak vélt) szakmai pozíció gőgjével és a kioktatás hangján tagadták meg a további színváltozatok elkészítését, mondván, hogyha az általuk javasolt vörös változat kétséges fogadtatású, akkor maradjon az akkor meglévő mustársárga. Miért lett volna köteles a megbízó csak ebből a két alternatívából választani? És egyáltalán miért csupán egyetlen szakmai kör kezében összpontosul az ország összes fontos műemlékének színkialakítása?
Sokszor a politikában már torkig vagyunk a pártok állandó, már-már a fejlődést hátráltató vitatkozásával, de azért senki nem vonja kétségbe, hogy sokszor, főleg vitás kérdéseknél kell egy ellenzéki vélemény is… Sajnos a kultúra számos területén alakult ki olyan „végvári erődrendszer”, amin keresztül egyszerűen képtelenség más hangoknak is áthallatszaniuk. Ha ez néha mégis megtörténik, rögvest szakmai inkompetenciával illetik őket… Külön cikket érdemelne még a vezető kortárs képzőművészeti intézmények „megfellebbezhetetlen”, a szakmai szervezeteket figyelmen kívül hagyó, sokszor mégis egysíkú, szűk szakmai kört preferáló szemléletmódja is.
Pedig valójában a probléma ott kezdődött, hogy a megtalált színminták telítettségéhez és reprodukciójához való színérzékenység hiányzott a most megsértett tervezői oldalnál. Megfigyeltem, már a tervtanácson levetített CD-romos előadásuknál is, hogy a falon lefényképezett színmaradványok mellé jó 5-6 árnylattal sötétebb és telítettebb mintákat helyeztek tisztelt kollégáim. Elég csak a válaszcikkben közölt vakolatminta mellé tett málnafagylalthoz hasonló „pink” színértéket megnézni. Egy ekkora épületnél ilyen hideg, vad rózsaszín a sokszor tiszta kék ég reflexével már „Milka-lila” színben tündökölt volna. Nem beszélve az eltúlzott, már-már paradicsomlé színű sötétebb értékről, amihez viszont egy fájóan tiszta, jelentés nélküli fehér tagozat adatott volna. És ráadásul a két vörös nem is ugyanaz a színezet, a tervtanácsokon pedig rendre a monokromitás volt hangsúlyozva.
Senki nem vitatja, hogy lehetett volna egy mindenki által elfogadott és egyben korhű vörös változatot is tervezni – az általam írt cikkben be is mutattam egy ilyet - csak akkor sokkal érzékenyebben kellett volna bánni a színek erősségével. Én a megbízótól kézhez kaptam a kőszínű vakolatmintákat, amin még a sötétebb érték is pontosan látható, és amiről a másodfokú építési engedély és több kutatás, köztük az ÁMRK-é is és a tanszékünké is kimondja, hogy volt ilyen élete a kastélynak. Csak most már ugye a szakmai sértettség nem engedi ezt elismerni…
Tehát hamis az az állítás, hogy nem volt soha olyan színű a kastély, amilyen most. Létezik egy korabeli ábrázolás a tatai Esterházy kastélyban is, a zöld teremben, az egyik kazettában, ami annak ellenére szinte tökéletes épségben megmaradt, hogy az épületet kórháznak használták és érdekes módon a kastély színe ott is megegyezik a Peschi kép „kőszínével”.
Hogyha Canaletto képei alapján rekonstruálják Velence palotáit, akkor vajon miért kellene azt gondolnunk, hogy Fertőd ábrázolása két esetben is szürreális színezést mutatna? Hiszen abban az időben még nem volt fényképezés, a festő feladata volt a valósághű visszaadás…
Egy hibáját viszont elismerem a felújított kőszínű rekonstrukciónak; hiányzik egy tagozati sáv az udvari homlokzat ferdén forduló részemeletéről. Ott tényleg megbomlik a színek logikája, de az sajnos azért van, mert az a tagozat leveretésre került bizonyos tervezői megfontolások révén…
És még egy kényes kérdés. Az etikai vádpontokat sajnos vissza kell hogy utasítsam, először is mert én direkt üzleti viszonyban a MÁG-gal sohasem voltam, a BME Rajzi Tanszékével több tervezési megbízás is folyamatban volt akkoriban, amikben csak mint külső tag vettem részt a színtervezést illetően. Tehát ha kedves Gál Tibor szakszerűtlenséggel vádolja a tervet, akkor a Műegyetemet illeti közvetve ezzel a megjegyzéssel. Egyébiránt hosszú szakmai együttgondolkodás után csak akkor kaptam a végleges felkérést engedélyezési terv készítésére, amikor tudomásom szerint Gál Tibor már nem volt hajlandó több tervváltozatot készíteni. Bár őszintén szólva az etikai vétséget is szívesen vállalom, ha egy ilyen nagyszerű műemlék megjelenését mentem meg vele a tudományos kutatás álcájába rejtőző színtévesztéstől… Többször jeleztem a MÁG-nak, hogy igazából az lenne a szerencsés, akár a jövőre nézve is, ha a történeti kutatás és a színdinamikai tudás egyesítené a tapasztalatait. Hiszen itt van például dr. Nemcsics Antal tudományos életműve (aki többek között a Budai Vár színezését alakította ki a Rajzi Tanszéken eltöltött aktív korszakában), az ő tapasztalatainak, melyek a világ több tucat nyelvére lefordított könyvekben olvashatók, is lenne helyük az ország legszebb műemlékeinek a színrekonstrukcióinál. Persze a szakmai kevélység és egyeduralmi helyzet nem hiszem, hogy alkalmas ilyen párbeszédre, pedig itt az élő bizonyíték, hogy egy aprócska színkülönbség mekkora konfliktushoz vezet megbízó és tervező között, ha egy ekkora kastély a tét!
szerző: Tari Gábor egyetemi adjunktus, BME Rajzi és Formaismereti Tanszék (szöveg+kép)
