Múltidézés Lettországban - Egy gyógyteagazdaság bővítése

Anschau Péter terve egy "Teakészítők vendégháza" címmel futó építészeti tervpályázat programját dolgozza fel a diplomamunka keretein belül. A helyszín egy Rigától 100 kilométerre található családi gazdaság. 
 

A tervezési feladatról

A Lukina család a ‘80-as évek vége óta foglalkozik ipari jelleggel a Rigától mintegy 100 kilométer távolságra található birtokukon az ott termesztett és termő gyógynövények gyűjtésével, feldolgozásával és tea formában való forgalmazásával. Az évek során a család, a manufaktúrális ipar jelentőségét és életképességét, annak magából a munkavégzés és a munka tárgyának természetközeli jellegéből fakadó jótékony hatásait hirdetve lát vendégül birtokán ott önkéntes módon dolgozni vágyó embereket. Az ilyen jellegű kezdeményezések az elmúlt évtizedben hatalmas platfomra tettek szert, így az Ozolini farm, kecsegtető célpont lévén, már több mint 100 embert látott vendégül 2 hónaptól akár 1-2 évig terjedő periódusokra. Ahogy természetben történő munkavégzés és a kreálás, az értelmezhető folyamat végzése egyre inkább kiveszik a társadalom nagy hányadának mindennapjaiból, a Lukina család által kínált lehetőség azok átélésére exponenciális léptékben értékelődik fel.



Az ide látogató vendégmunkások a családdal együtt végzik főként a teakészítéssel, de a birtok, mint gyógynövény termelő farm fenntartásával járó feladatokat is, valamint velük együtt élnek a birtokon. Az igények elmúlt években végebent, és folyamatosan történő növekedése miatt a farm épületállománya már nem képes ellátni azokat. Ezért a tulajdonosok, egy kifejezetten ilyen céllal működő platformon keresztül építészeti tervpályázatot írtak ki annak bővítésére. Melynek programja szerint igény van egyszerre maximum 8 fő elszállásolására és a manufaktúra termelési folyamatainak ellátására helyet szolgáltató épületre. A program alapvetően három sorba fűzhető részre oszlik, mely a részek lineáris kapcsolatrendszerén kívül, minden rész házon kívüli kapcsolatát is feltételezi.

Adottságokról

A farm épületei a birtok közepén, annak legmagasabban fekvő részén, 212 négyzetméteren, az azt átszelő úttól mintegy 200 méter távolságban csoportosulnak. A család egyszerű, falazott szerkezetű lakóháza mellett álló, az 1800-as évek folyamán épült kőből falazott istállóépület szolgál a bővítés alapjául, vagyis annak elbontása illetve újrahasznosítása fontos szempont. A gyógynövenyek gyűjtésétől az adott teakeverék szállításáig minden a farmon történik, így a termlési folyamat lépései, és azok épített környezettel szemben támasztott igényei a tervezés alapját képzik, éppúgy mint a vendégek lakhatásának igényei. A terület kulturális és meteorológiai adottságai további két meghatározó szempontként merülnek fel.



Múlthoz való viszonyulásról

A meglévő épületszerkezetek sorsa etikai és praktikus okokból egyaránt azok újrahasznosítása kell, hogy legyen. A tervezett házban folyó tevékenység teljes mértékben a valaha ott állt ház kontextusában is értelmezhető, így annak épített környezettel szembeni igényei annak újrahasznosításával teljes mértékben ki lehet elégíteni. Az újrahasznosítás azon kívül, hogy a meglévő
szerkezetet releváns funkcióval látja el, az egész épületet értékeli fel és 200 év tapasztalatával válaszol meg tucatnyi nem nyilvánvaló kérdést. Ezen kívül a falak által őrzött elementáris emlékanyag, folyamatos múltidézés megtartása mindenképpen az építész feladata. A kőből falazott 70 cm vastagságú falak felhasználhatóak, mint térhatároló és mint tartószerkezetek. A déli oromfalhoz csatlakozó három fal északi irányban szemmel láthatóan valaha a mainál hosszabban nyúlt el északnyugati irányba. A tervezés során ezen tengejek a szerkesztés meghatározó elemei. A falak állagmegóvása a további szerkezettek való együtt dolgozás érdekében azok egyfajta protézisként vasbenton szerkezetekkel kerülnek kiegészítésre. Ez a semlegesen megjelenő megoldás, a nagy felületen megjelenő aluminium homlokzatbutkolattal együtt, nem vetekszik a kő apró részleteinek uralkodó textúrájával, hanem komplementálja azt. 



A szárításról

A farmon folyó teakészítés legjellegzetesebb, az épített környezetének viszonyában legspecifikusabb igényekkel bíró és legnagyobb hagyománnyal rendelkező tevékenyság a gyógynövények szárítása. A szárítás ebben az esetben hagyományos módon történik, ami azt jelenti, hogy egy fűtetlen, víztől védett térben, a természet fizikai jelenségeit használjuk ki a folyamat igényeinek kielégítésére. Két igény áll fenn a tér kialakításával kapcsolatban: a levegő cserélődése folyamatossága, mivel a növények kipárolgásának sebessége függ a levegő páratartalmától, vagyis a kipárolgás megtölti a levegőt így önmagában lassítva a folyamatot, valamint a víztől való védettség, ez talán nem szorul magyarázatra. A víztől való védettség az épületektől általában elvárt, nem igényel külön tervezést, de a tradicionálisan használt magastető esetében egyszerűbb technológiai megoldásokkal elérhető. A légmozgás biztosítására a gravitáció nyújt megoldást, makro és mikro szinten, vagyis a gravitációs szellőzés és a szél felhasználásával, mely egyazon jelenség különböző léptékben való megjelenése. A gravitációs szellőzés tradicionálisan használt légmozgás fenntartására, elve, hogy a nap felmelegíti a szerkezet egy részét, mely az összegyűjtött hőt, a mögötte lévő levegőre sugározza, mely felszáll, és helyére hidegebb levegő érkezik. A két kitétel itt a levegő, a ház tetején való kiengedése, valamint a jó hősugárzó határoló felület. Az ilyen szellőzéssel működő, növényszárító épületek közül a dohányszárító házak meglehetősen jól dokumentáltak, hatalmas volumenű inspirációval szolgálnak. A ház a keresztmetszet kialakítása révén a levegőt fent, függőleges felületen tudja kiengedni ami egyszerű technológiai megoldásokat enged meg. A burkolata pedig aluminium hullámlemez, mely köztudottan jó, hővezető, a napon megcsillanva ránézésre lehet tudni, hogy forró, lehet következtetni rá, hogy mi történik a házban. A szél révén való szellőztetés ugyancsak tradícionálisan bevett, erre használt jelentős épületszerkezetek a házépítéssel egyidősek, a világ minden táján megjelennek. Elvük a szél sebességéből fakadó befúvás és elszívás egy a szél útjában álló szerkezet két oldalán. Talán legjobban dokumentáltak a közelkeleti szélfogók, melyeket az ősidők óta használnak szellőztetésre. A két hatás együttes kihasználása biztosítja a szárító szellőzését. A szellőzés szabályzása állíthatő, lamellás szellőzőrácsokkal történik. Ezen szerkezetek biztosítják a bevilágítok felületek árnyékolását egyaránt, így az épület homlokzati megjelenésének meghatározó elemei.

A csűr archetípusáról

A növényszárításhoz és mezőgazdasági munkához legáltalánosabban rendelt épülettípus talán a csűr vagy pajta. Épületszerkezeteit tekintve nehezen tipizálható, funkcióját tekintve viszont a fentiek szerint egyértelműen. Tradicionálisan magastetős, födém nélküli, így a magastető alatti nagyméretű tér jellemző térélményt nyújt. Alapvetően jellemzi fa szerkezetű magasteteje. Tömege egységes, a tető dominálja, mely a fesztáv növekedésével növekvő vertikális méreteket produkál. Mérete ellenére megjelenése tradicionálisan tájba illő.



A szerkezetről

A meglévő falszerkezetek által meghatározott raszter szerint épülő csűr jellegű épület alapvetően a szártó szükségletei által dominált megjelenésű, ám ez pozitív hatással bír a ház további tereire is. A ház szerkezetét alapvetően a tetőt alkotó fa szerkezet adja, mely helyszínen előregyártott szegezőlemezekkel kialakított tartók sorolását jelenti. Ez a megoldás egyszerű jellege miatt alkamas akár a helyiek által való felépítésre, nem igényel különleges technológiákat vagy különösebb gépigényt. Ezen felül mivel az egész ház szerkezete egy sor keret, a ház felépítése a hossza mentén tetszés szerint ütemezhető. A keretállás tervezése során a funkciók által elvárt, valamint a meglévő szerkezethez való viszonyulás és jelleghelyesség által feltételezett paraméterek, mind számításba lettek véve. A keretek műszaki paramétereiről a tartószerkezeti, illetve épületszerkezettani munkarész ad bővebb információt.