Szinte áttekinthetetlenül sok új ötlet született az intelligens textilek nyomán. Ezek az anyagok gyökeres változásokra képesek digitális impulzusok, különböző fizikai jelenségek hatására.
Sharon Baurley tavalyi előadása alapján Haba Péter írását olvashatják
A designerek a jövőben alighanem egészen mást gondolnak majd anyagismeretről, mint manapság. Az építészet és a formatervezés világában egyre több az olyan új anyag, amely nem egyszerűen könnyen leírható tulajdonságokkal rendelkezik, nem pusztán reagál a körülményekre, hanem – kissé szubjektíven fogalmazva – szinte a szó szoros értelmében „viselkedik", aktívan „közreműködik" a tárgy használatában. Ezek az anyagok gyökeres változásokra képesek digitális impulzusok, különböző fizikai jelenségek hatására. Az 1960-as évek végétől az anyagtudományban az anyagok passzív változatlanságára irányuló törekvéseket mind inkább felváltotta az anyag és környezete dinamikus együttélését vizsgáló szemléletmód, mígnem az 1980-as években meg nem jelent az intelligens (smart) anyag fogalma.(1)
Ma az anyagtudomány messze meghaladja az ipari lehetőségeket: aligha kétséges, hogy sok laboratóriumban már önállóan és irányítottan mozgó anyagokkal, szín-, hő-, forma-, textúra-, fajsúlyváltoztató, sőt, számítógépekkel kommunikáló anyagok hasznosításán kísérleteznek. Persze e lenyűgöző ismeretanyagon és kreativitáson nyugvó, komoly kutatások adta lehetőségeket most is mintha kissé hamarabb váltanák aprópénzre, mint igazán jelentős technikai vívmányok megalkotására: néhány év múlva megjelennek a piacon a ruhára elküldhető sms-ek, a viselő pillanatnyi hangulata szerint változó mintázatú, színű textilek és hasonló divatszenzációk. Mindez azért nyilván nem akadályozza meg, hogy az intelligens anyagok új világa az életet magát szolgálhassa.
Sharon Baurley, a londoni Central Saint Martins College of Art & Design kutatója ezen új – elsősorban a textilekkel kapcsolatos – anyagkísérletekkel és a nyomukban felbukkanó tudományos és üzleti jelenségek kutatásával foglalkozik. Tavaly novemberben Budapesten a Magyar Formatervezési Tanács meghívására tartott előadásának is ez volt a témája.
Sharon Baurley szerint a különböző mikrovezetők, illetve a ruházati ipar terén felhasználható műanyagok kifejlesztését célzó kémiai-fizikai kutatásoknak köszönhető, hogy ma már smart, azaz intelligens textilekről is beszélhetünk. Ezek az eredmények azonban a textileken túl egész környezetünk tárgyvilágának alakulását is meghatározhatja majd. Sharon Baurley rámutatott arra is, hogy a jelenlegi kutatások ezek mellett már a számítástechnika és a telekommunikáció világát is bevonták az egyes textiltípusok fejlesztésébe.
A poliészterekből létrehozott textíliák képezték az intelligens textilek első generációját – ezek ugyanis már bizonyos esetekben képesek voltak a különböző környezeti tényezők hatására megváltozni (tágulni, összehúzódni, feltöltődni, stb). A mai vizsgálatok azonban inkább a textilben keletkező, illetve a rajta keresztülvezetett, minimális erősségű elektromosság által előidézhető átalakulásokra irányulnak. Ezen a téren a Massachusetts Institute of Technology (MIT) Media Laboratory jár az élen: itt kísérleteztek először azzal, hogy az elektromos áram vezetésére képes szálakat, illetve fizikai behatásokra (hőmérsékletre, érintésre, nyomásra, stb.) érzékeny, információközvetítésre alkalmas polimereket (ismétlődő szerkezeti egységekből álló óriásmolekulák) integráljanak a szövetbe. Szén- és üvegszálakkal, műanyagokkal, fémekkel, apró diódákkal próbálkoztak, melyeket a textilbe épített miniatürizált akkumulátorokkal, a mobiltelefonokhoz vagy az MP3-lejátszókhoz hasonló elven működő információközvetítő- és tároló műszerekkel kombináltak. Ezek az eredmények világszerte újabb és újabb kutatásokat indítottak el, váratlan lehetőségeket nyitottak meg.
A divat, a sportruházat és a híradástechnika világa mellett az orvosi műszerek innovációja terén is használni kezdték e fejleményeket, megjelentek a test fiziológiai folyamatait mérő-rögzítő, az adatokat az orvos számítógépére blue-tooth segítségével továbbító textilek. Szinte áttekinthetetlenül sok új ötlet született az intelligens textilek nyomán: napjainkban olyan ruhák piaci tesztelése zajlik, mely képes sms-sel küldött, vagy az internetről letöltött ikonok megjelenítésére, különböző mozgásokra, szín- és mintaváltásokra, fény- és hangkibocsátásra, a viselő mentális állapota által kiváltott különféle reakciókra. Olyan textilek is ismertek, melyekre telekommunikációs eszközök kezelőpaneljét „hímezték". Még kísérleti stádiumban van egy olyan ruha, mely egy integrált program segítségével a viselőt pontosan meghatározott fényterápiában részesíti. A science fiction filmekben gyakran szereplő teleportációk jutnak eszünkbe azon kísérletek láttán, melyek során az egyik ruháról a másikra mozdulatokat, simogatásokat, öleléseket, a másik testének melegét igyekeznek átküldeni. Ez az alakmemóriával rendelkező textilek kutatásával függ össze.
Sharon Baurley maga is részt vesz hasonló projektekben Londonban, de elsősorban azt vizsgálja, hogy az intelligens textilrendszerek milyen hatással vannak a divat- és ruhatervezés folyamatára. Munkája során a tervezési technikák segítségével létrejövő tudományágak közötti együttműködés lehetőségét is keresi. Koordinálja az "EPSRC Smart Textiles" hálózatot, amelynek keretében az intelligens textilek gyakorlati felhasználását kereső műhelymunka folyik.
Haba Péter
(1) Zrínyi Miklós: Intelligens anyagok, Magyar Tudomány, 1999, június.
Egyéb érdekességek a témában angolul: