Szinte alig észrevehető, csendesen megbúvó kis zöld kertecskék lepik el az észak-német Oldenburg belvárosát a nyári hónapokban. Hol egy újrahasznosított konzervdobozokból, üvegekből kialakított zöld pihenősarok bukkan elő két szűkebb sétálóutca sarkán, másutt raklapokból és egyéb, eredetileg más funkciójú faanyagból ácsolt ülőalkalmatosságok várják a sétálókat, vásárlókat. Idén rendezik meg 15. alkalommal a Miskolc méretű német város központjában a nyári kertek évadát, ahol a városvezetés kezdeményezésére, a közösségek maximális bevonásával, a számos egyéni és csoportos ötlet alapján a nagy zöldparkok mellett a belváros talpalatnyi helyein ideiglenes kiskertek létesülnek.
Az utolsó másfél évtizedben minden májusban elinduló és augusztus közepéig tartó kezdeményezés célja sokrétű. Egyrészt a nyári hónapokban így kívánnak minél több zöldet bevinni a város életébe – noha egész évben is számos szépen rendezett, kellemes park, dísz- és botanikus kert várja a lakókat –, de ugyanakkor jelentős az akció közösségépítő szerepe is, lehetőséget ad az egyéni kezdeményezésű, kreatív gondolatoknak is, emellett pedig az éves tematika segítségével szemléletformálásra is jól alkalmat szolgálnak. Az idei kreációknak a „Tiszta kertek” mottó adott keretet, amely nem csak az emberi rekreációra, a megtisztulásra, a saját életminőség javítására utal, hanem a növényi-, állati környezet megóvására is. Fontos benne az emberi magatartás és a minket körülvevő környezet harmonikus együttműködésének hangsúlyozása. Emellett nem áll messze a szervezőktől, hogy a parkokban társadalmi üzeneteket, vagy különböző szimbolikát is megfogalmazzanak.
A május első felében, az önkéntesek, profi- és amatőr kertészek tucatjainak segítségével megvalósult kiskertek a legkülönbözőbb eszközökkel igyekeznek e kettős célt szolgálni, hogy legyenek a rekreáció kis szigetei a belvárosban, ugyanakkor legyenek sokszínűek, valamilyen módon jelenjen meg bennük egy üzenet, a fenntarthatóságra nevelés. Az előkészítésbe, tervezésbe és a nagyjából egyhetes kertépítésbe bevont önkéntesek, városlakók számára remek lehetőség, hogy egy időre konkrét kapcsolatba kerülhessenek a természettel, megértsenek összefüggéseket, lássák a globális és lokális függőségeket, megértsék és megérezzék mindennapi cselekedeteik eredményeit, hatásait, súlyát. A folyamat közös előkészítése és végigvezetése, a közösségi építkezés igen fontos társadalmi jelentőséggel is bír, olyan közösségépítő elem, amely új kapocs lehet a városlakók számára.
A városvezetés elképzelése szerint, a nyári idényben a megszokotthoz képest nyüzsgőbb belváros életébe bele kell tervezni a kisebb oázisokat, rekreációs helyeket, ahol mindenki megpihenhet, Mindez az elsődleges, lokális célja mellett vonzóbbá is teheti az idelátogatók számára Oldenburgot. A Belváros kilenc helyszínén, és egy távolabbi területen létesülő kiskerteket a városvezetés a költségvetésből 50.000 euróval finanszírozza, amelyhez idén, az üzleti életből még 70.000 euró támogatást, anyagi vagy tárgyi segítséget sikerült hozzátenni, mindez a kertek tervezésére, kivitelezésére, a hétvégi biztonsági szolgálatra, karbantartásra, valamint marketing költségekre használják. Az éves tematikához kapcsolódva ugyanis megjelennek megfelelő információs táblák, szórólapok, tájékoztatók is.
A különböző kertek önmagukban is egy-egy tematika köré épültek, s ezekben megjelent két kiemelt évforduló is. A Városi Múzeumhoz kapcsolódó kertben a 100 éves Bauhaus-ról emlékeztek meg. A kastély előtti kertben a geometriai alakzatok, tiszta vonalak alkotnak egyszerű, de nyugalmat sugárzó zöld területet. Néhány tömbbel odébb, a „Virágzó sokféleség” elnevezésű kert a szivárvány színeit jeleníti meg a sávokba rendezett különböző virágsorokkal, a mögötte levő tűzfalon szivárványos zászlóval. Ezzel utalva a sokszínűségre, a vidámságra, a derültségre ugyanúgy, mint az idén 25. alkalommal megrendezett Christopher Street Day – a Budapest Pride-hoz hasonló – felvonulásra, amely Oldenburg életében egy komoly eseménnyé nőtte ki magát az elmúlt két és fél évtizedben. Az eleinte párszáz fős, vidám felvonulás az egyenlőségre, az elfogadásra hívta fel a figyelmet, ma már tízezernél is többen vesznek részt az eseményen, amelynek színes zászlója a városházán is lobog.
Máshol családi grillsarkot és pihenőhelyet építettek két terasszal, ahová családok, barátok tudnak leülni, akár grillezni, az esti órákban közösen enni-inni. A VHS Ifjúsági Műhely tavaly egy nyugdíjas otthon előterét varázsolta át trópusi paradicsommá, idén a nem túl távoli északi tengerpart dűnéinek világát próbálta megeleveníteni a városi csatornaparton. A térbe telepített tipikus strandi- és dűnenövényeket kellemes tengerparti nyugágyak egészítik ki.
A központi elhelyezkedésű, közkedvelt találkozóhelyként szolgáló Julius-Mosen-Platz kertjének ülő- és pihenőhelyeit egyetlen tölgyfából alakították ki. Az installáció egyben rovar hotelként is szolgál felhívva a figyelmet a Németország – és világ – szerte egyre nagyobb mértékben veszélyeztetett rovarfajok, így például a méhek pusztulására. A kiültetett virágokon érzékeltethető a méhek beporzó szerepe, az itt megpihenők pedig megismerhetik a méhek útját a mézkészítésig, illetve a rovarok elengedhetetlen szerepét a növény- és gyümölcstermesztésben.
Szintén a figyelemfelkeltés és szemléletformálás áll az „Elemek és erők” elnevezésű kert fókuszában. Az élet négy elemét foglalták össze a kertben: a tűz, föld, víz és levegő anyagban és ültetésben egyaránt megjelenik, majd a középen elegyezett mozaikon mind a négy elem egyesül. A kert építőanyagainak legnagyobb része már eleve újrahasznosított – konzervdoboz, üvegpalack, tároló rekeszek –, de a tervek szerint minden építési- és díszítőelemet az augusztus közepi zárás után ismét hasznosítani fognak.
Ugyanis az idei koncepció egyik legfontosabb eleme a kreativitás és mások inspirációja mellett az anyagok cseréje és újrahasznosíthatósága volt. A tervezésben és kivitelezésben résztvevőket a nagyfokú kötetlenségre, szabad anyaghasználatra, saját maguk által kivitelezett ötletes megoldások alkalmazására inspirálták.
A természethez való visszafordulás egyébként egyre tudatosabban megjelenik a városi parkokban is. A rendezett virágágyások mellett ugyanis egyre több területen engedik szabadon nőni a fűféléket, nem feltétlenül irtják ki a közéjük beékelődő vadvirágokat, mindent hagynak fejlődni a maga megszokott módján. Az ember alkotta városban a parkoknak igyekeznek visszaadni a természet alkotta szerepét. Németország szerte egyre kevésbé a katonásan nyírt fű, a túlzott rendezettség, hanem inkább a természet adta szabad zöldfelület-alkotás jellemzi a városi parkokat, vagy akár az egyre szaporodó zöldtetőket.
Bán Dávid