Tengeri herkentyűk és egyéb állatfajták
Az építészeti magazinokban az utóbbi időben se szeri se száma a különféle tengeri herkentyűkre és más amorf lényekre emlékeztető virtuóz struktúráknak. A merészebb építészek lebegő felhőket, jéghegyeket, lankás dombvidékeket formálnak. Ilyen épületekben az A10 márciusi-áprilisi száma is bővelkedik.
Az építészeti magazinokban az utóbbi időben se szeri se száma a különféle tengeri herkentyűkre és más amorf lényekre emlékeztető virtuóz struktúráknak. A mikroszkóp felfedezése óta időről időre rabul ejti a művészeket a másképp láthatatlan, „másik” valóság, az egysejtűek, a földben megbúvó csúszómászók, a tengeri lényeg világa. Mintha manapság az építészetben éppen az a szemlélet hódítana, amelyet Kállai Ernő bioromatikának nevezett. (Álljon itt egy rövid idézet: „[a] bioromantika … törekvése, hogy a szellemet az »ősanyához«, az élet ősforrásaihoz és ősi ösztöneihez vezesse vissza. [A bioromantika] az a tudat, amely megérti az én és a természet csíraszerű lényeinek és struktúráinak összefonódását …” /1/)
A merészebb építészek lebegő felhőket, jéghegyeket, lankás dombvidékeket formálnak – míg a fentiek esetében biomorf építészetről szoktak beszélni, ez utóbbiak tekintetében az építészet mint táj közhelye bukkan fel újra és újra.
Ilyen épületekben az A10 márciusi-áprilisi száma is bővelkedik.
Mindjárt a nyitóoldalon egy hatalmas gleccserrel találkozunk. Az oslói Operát a Snohetta iroda tervezte, fehérmárványból készült tetejének jégtáblaszerű, töredezett formái az épület főhomlokzatát képezik. A gleccser úgy látszik az egyik legfőbb inspirálóvá lépett elő: emlékezzünk csak az előző szám nyitóoldalán szereplő Zaha Hadid-műre, az innsbrucki vasútállomás fölött terpeszkedő hószörnyre. Az EZCT iroda meudoni kiállítótermének terve könnyű vízinövényként hullámzik; mikroszkópikus élőlények és kristályszerkezetek adták a kiindulópontot a Cloud9 iroda tervezői számára (Sed pavilon, Zaragoza). A „blobitecture” tipikus példája egy madridi igazságügyi hivatal terve (Angel Borrego), ugyanakkor a Cloud9 által jegyzett empuriabravai Villa Nubres (2003-2008) szellemes alaprajzával, belsőudvaros elrendezésével, szerkezeti gazdagságával merőben új színt visz a „műfajba”.
De azért nem maradunk minimalizmus nélkül sem: szikár, kristályosan tiszta formálása révén ejt rabul az oslói Építészeti Múzeum (Sverre Fehn) vagy Roger Bolthauser zürichi iskolabővítése. A biomorf és a minimalizmus sajátos ötvözete a Netzwerk iroda mannheim-neuhermsheimi közösségi központja.
A látszó beton és a pőre szerkezeti elemek világában elmerülő új-brutalizmus hagyományait idézi fel két, egymáshoz hasonlatos karakterű épület. A nicosiai Science Buildingben (Zenon és Christina Sherepekli) a „lehűtött” formálású tömegek, az építés-szerelés nyomait csupaszon megmutató elemek expresszív-dekonstruktív részletekkel ütköznek. Ilyesfajta „effektusok” az azoresi kollégiumban is megjelennek (a.S* iroda). A másik végletet Koppenhága új színháza képezi, mely szinte a Mies van der Rohe-i univerzális tér koncepcióját idézi fel. (Lungaard-Tranberg iroda).
A lap két tematikus összeállítással zárul: a régi műemlékek, gyárépületek, használaton kívül került lakóházak átfunkcionálásával foglalkozik az Inserting Interiors című cikk.
A Contemporary categories a kortárs építészetben megfigyelhető építészeti gondolkodási sémák kapcsán tekinti át napjaink francia építészetének legjelesebb alkotásait.
Haba Péter
/1/ Kállai Ernő: Bioromantika (1932), in: Művészet veszélyes csillagzat alatt. Válogatott cikkek, tanulmányok, Corvina Kiadó, 1981, 148.)
