Természet-alapú megoldások az építészetben és a várostervezésben 1. rész: Természettel építeni – szükség vagy kötelesség?
Hihetünk-e egy olyan jövőképben, mely a természet rendjében az ember előbbrevalóságát hangsúlyozza? Hogyan lehet morális álláspont alapján kilépni ebből az emberközpontú szemléletmódból? A természet-alapú építészeti megoldásokat bemutató cikksorozatunk első részében e kérdésekre keressük a választ.
A moralitás, mint az emberek közötti viszonyok szabályozója, sokáig a társadalmi térre korlátozódott, és a természet csupán, mint az emberi igények kielégítője jelent meg. Az emberiség régóta élvezi a természet gondoskodását, és esze ágában sincs ezen változtatni. Pontosan ez a humanista morál inspirálta a fenntartható fejlődés koncepcióját is, mely mindenekelőtt még mindig az emberi igények kielégítését igyekszik biztosítani. Ám miközben épp learatjuk a klímaváltozás és a környezeti pusztulás keserű ‘gyümölcseit’, és ráébredünk, hogy mekkora árat fizetünk ezért, hihetünk-e egy olyan jövőképben, mely a természet rendjében az ember előbbrevalóságát hangsúlyozza?
A humanista helyett – mely kizárólag egy faj jólétére fókuszált – egyre inkább előtérbe kerül egy új morális megközelítés, mely már a bolygó összes teremtményét figyelembe veszi [1]. Ez már egy olyan erkölcsi álláspont, mely túlmegy a fenntartható fejlődés racionális megközelítésén. Az Ego-Eco-Seva felosztás (1. Ábra) remekül illusztrálja a korábbi és a mostani környezeti, fenntarthatósági és klímaválsággal kapcsolatos szemléleteket. Az Ego szint az ipai forradalom utáni gondolatiságot képviseli, amikor korlátlanul és a következmények legkisebb megfontolása nélkül aknáztuk ki a természeti kincseinket a saját igényeink kielégítésére. Az ‘Eco-periódus’ a 20. század második felében bukkant fel, és a korábbi kizsigerelő gyakorlatok helyett a környezeti terhelés minimalizálására, a környezetbarát megoldásokra hívta fel a figyelmet. Ez az irány abból a felismerésből született, hogy egyszerre függünk a természettől, és közben képesek vagyunk elpusztítani is azt, ha nem vagyunk elég óvatosak. Az emberiség érdekében az Eco-paradigma igyekszik egy olyan szintre korlátozni a természet kizsákmányolását, ahonnan az magától is képes regenerálódni. Ugyanakkor az Eco szemlélet még mindig külső tényezőként tekint a természetre az emberi boldogulás képletében, és egy önző nézőpontból buzdít minket a környezetünk megbecsülésére. Azonban milyen eredményekre számítunk úgy, hogy ha szükséges, félig-meddig környezetbarátként viselkedünk, de csak addig, amíg az érdekünkben áll?
A harmadik szint, a Seva-szemlélet fektet valódi hangsúlyt egy szeretetteljes és alázatos kapcsolatra minden létező teremtménnyel. A szanszkrit eredetű kifejezés jelentése ‘szolgálatban lévő’. A Seva-paradigma szerint a természet részei vagyunk, nem pedig független entitások. Legfőbb alapelve, hogy a Föld feletti óriási befolyásunk nem hatalmat ad a kezünkbe, hanem kötelességet, hogy szolgáljunk, megértsünk, megvédjünk és gondozzunk minden földi élőlényt.
Ez nem egy racionális, hanem morális álláspont, amire azért van szükség, mert a viselkedés és a normák sokkal maradandóbb változást képesek előidézni, mint a nyereség és a megelégedettség. Ha a jó és a rossz közötti döntést a természet felől közelítenénk meg, az emberiség minden probléma nélkül át tudna állni a kevesebb hús fogyasztására, általánosan a fogyasztás csökkentésére, vagy egy kevésbé szennyező életvitelre. Végeredményben elkezdenénk úgy visszafordítani a környezeti pusztulást, hogy a természetet nem puszta erőforrásként kezeljük.
Az építészetben ez jóval többet jelent a környezeti hatások csökkentésénél: arra kell törekednünk, hogy többet adjunk vissza, mint amennyit elveszünk. Ez lehet például egy pozitív energiamérlegre vonatkozó célkitűzés, vagy akár kezelhetjük a fákat, hasonlóan az emberekhez úgy, mint felhasználókat, lakókat (2. Ábra).
Hogyan lehet a Seva elvet alkalmazni az építészetben?
Nézzük meg a németországi Isar folyó példáját, melyen a többi Közép-európai nagy folyóhoz hasonlóan a 20. század elején jelentős mérnöki-infrastrukturális beavatkozásokat hajtottak végre. A beavatkozások célja az volt, hogy a folyó stabil mederbe terelésével növeljék a használható földterületeket, és elkerüljék a nagy áradásokat, a folyó két partján kialakított meredek beton partfalakkal Ez egy tipikus példája annak, amikor infrastrukturális elemként kezelik a folyót, ahelyett, hogy a városi környezetet javító funkcionális térként tekintenének rá. Azon kívül, hogy emiatt alkalmanként veszélyessé vált a folyó és nagy esőzésekkor vízözönné válva rengeteg hordalékot, uszadékfát szállított a városba, esztétikájában is rontotta a táj képét és hozzáférhetetlenné tette a partot a lakók számára. Ezek mind nagyban rontották a városi életminőséget és az összképet. A helyreállítási munkálatok 2000-ben kezdődtek, mely során a korábbi beton műtárgyakat természet-alapú infrastruktúrával váltották fel. A duzzasztókat például zúgókra cserélték, ami hamar visszaállította a folyó hosszirányú összeköttetését (3. Ábra). A beton partfalakat eltávolították és helyette kavicsos partszakaszokat hoztak létre (4. Ábra), és a korábban kemény folyómeder felpuhításával megnövelték a folyó keresztmetszetét, így javítva a vízelvezető kapacitását. Ugyan ezek a nagyszabású természetes megoldások sem képesek a folyót eredeti állapotába visszaállítani, átformálták a partvonalat, növelték a folyó természetes árvíz-szabályozó képességet, jelentősen javították az ökológiai sokszínűséget és az emberek számára újra elérhetővé tették a folyót. Ezen felül a folyó helyreállítása természetes légmozgást is eredményezett, ami hatékonyan tisztítja a helyi járműipar miatt jelentősen szennyezett levegőt.
Az Isar folyó helyreállítása tankönyvi példája annak, hogy a természet-alapú megoldások milyen eredményesen helyettesítik a káros "mellékhatásokkal" járó műszaki beavatkozásokat. Ezek a megoldások képesek hatékonyan reagálni a környezeti problémákra, miközben számos más gazdasági, társadalmi és környezeti előnnyel is járnak. Az ökoszisztéma szolgáltatásokon alapuló természet-alapú megoldások csökkentik a nem-megújuló természeti erőforrások használatát (pl. fosszilis tüzelőanyagok, fém), és növelik a megújuló természetes folyamatokra irányuló befektetéseket (pl. felszín- és növényzet párolgása, mikrobiális anyagcsere). Az ökoszisztéma szolgáltatások olyan javak, amiket a természet biztosít, mint például az étel és a víz, az árvizek szabályozása, a talajvédelem vagy a megszámlálhatatlanul sok nem-anyagi előny, mint például az egészség, rekreáció vagy szellemi fejlődés. A gyakorlatban a természet-alapú megoldásoknak számos válfaja létezik: zöldfalak, városi erdők, vizes élőhelyek, közösségi kertek, városi parkok stb. Ami igazán különlegessé teszi őket, hogy nem csak élőhelyet biztosítanak, hanem szabályozzák a mikroklímát, tisztítják a levegőt, a vizet és a talajt, táplálékot és energiát biztosítanak, és értékes rekreációs, edukációs és közösségi terekként is funkcionálnak. (5. Ábra). Például, a városi erdők, zöldtetők és zöldfalak mérséklik a szélsőséges időjárást, elnyelik és lekötik a csapadékot és a légmozgás növelésével enyhítenek a kánikulán. A vizes élőhelyek képesek megszűrni a szennyvizet, és környezetük számára természetes védelmi zónaként viselkednek. A városi erdők mérséklik a zajszennyezést, tisztítják a levegőt és rendkívül hatékony széndioxid elnyelők.
A fennmaradásért folyó küzdelemben az ember a természetre van utalva, ugyanakkor képes komoly pusztítást is eredményezni. Erkölcsi kötelességünk, hogy ezt a képességet felhasználva a természettel összhangban építkezzünk, nem pedig elnyomva azt. A természet-alapú megoldások a Seva szemlélet remek eszközei, melyek segítségével a városok fejlődése a természet alakulásának szerves részévé válhat.
Az írás a természet-alapú megoldásokat bemutató cikksorozat első része. A folytatásban részleteiben fogjuk vizsgálni ezeket a megoldásokat a magyarországi infrastruktúra kontextusában.
Bukovszki Viktor – senior tanácsadó, ABUD - Advanced Building and Urban Design
Qingchang He - PhD hallgató, PTE (témavezető: Reith András - ABUD)
Fordította: Villing Dóra - ABUD - Advanced Building and Urban Design
Szerk.: Hulesch Máté
[1] Holmes Rolston, III, Environmental Ethics, p. 216-217; Rolston, Conseroing Natural Value; Rolston, "Value in Nature and the Nature of Value," in Robin Attfield and Andrew Belsey, eds., Philosophy and the Natural Environment (Cambridge: Cambridge University Press, 1994), pp. 13-30. Lawrence Johnson makes much the same claims under the vocabulary of "interests" at stake.
[2] Luca E. " Sustainability, Restorative to Regenerative An exploration in progressing a paradigm shift in built environment thinking, from sustainability to restorative sustainability and on to regenerative sustainability" COST Action CA16114 RESTORE: REthinking Sustainability TOwards a Regenerative Economy, Working Group One Report: Restorative Sustainability EDITORS Martin Brown, Edeltraud Haselsteiner, Diana Apró, Diana Kopeva, Egla Luca, Katri-Liisa Pulkkinen and Blerta Vula Rizvanolli[J]. 2018.
[3] S. Nugent, A. Packard, E. Brabon, and S. Vierra, “Living, Regenerative, and Adaptive Buildings" [online]. Available: https://www.wbdg.org/resources/living-regenerative-and-adaptive-buildings
[4] Cohen-Shacham E, Walters G, Janzen C, et al. Nature-based solutions to address global societal challenges[J]. IUCN: Gland, Switzerland, 2016, 97.
[5] Bozovic, R., C. Maksimovic, A. Mijic, M. Van Reeuwijk, K. Smith, and I. Suter. Blue Green Solutions, A Systems Approach to Sustainable, Resilient and Cost-Efficient Urban Development. Imperial College London. Blue Green Dream project, Climate-KIC, Eu. 2017.
