Természet, újrahasznosítás, népi motívumok: madeinhungary + meed 2012

A „madeinhungary + meed” kiállítás bútorait hazai, cseh, lengyel és szlovák iparművészek készítették. Míg a fiatalabb tervezők szellemes ötleteket valósítottak meg, addig mások újrahasznosítottak, de ugyanúgy megjelent a népi motívumkincs, mint a legmodernebb anyagok. Bár a tárgyak között nem lehet hasonlóságot felfedezni, egy közös mindenképp volt bennünk: mindegyikük értéket teremtett. Pók Enikő beszámolója.

„Madeinhungary + meed” 2012: előtörőben a természet inspirálta design, az újrafelhasználás és visszanyúlás a népi motívumkincshez

A 2012. március 2-4 között a Millenáris Park B Csarnokának Galériáján megrendezett „madeinhungary + meed” kiállítást a Lakástrend 2012 társrendezvényeként néztem meg. Ahogy korábban is megírtam, bár a Lakástrend volt a fő kiállítás, az immáron hetedik alkalommal megrendezett „madeinhungary + meed” tárlat mégis messze felülmúlta azt mind a kiállított tárgyak színvonalában, mind a bemutatás módjában. Míg az előbbin teljesen eltértek egymástól a kiállítók enteriőrjei, addig a madeinhungary-t összhang jellemezte. Pengefalas elválasztás nélkül követték egymást a designer tárgyak, textilek, bútorok, így a tér átlátható volt, de a névjegytáblákat sokszor megtévesztően helyezték el két alkotás közé – a beazonosíthatóság rovására.

 

 

A Lakástrenddel szemben a „madeinhungary + meed” tárlaton kiállított bútorok egyediek vagy kisszériásak, jellemzően természetes anyagból készülnek, és mindegyikből sugárzik a mögöttes gondolat – más miatt, de „megszólítják” az embert. Érdekes különbséget figyeltem meg a „meed”, a Meeting of European and Central Eastern European Designers 7 cseh, lengyel és szlovák kiállítójának és a „madeinhungary” 34 magyar tervezőjének munkái között. A szomszédos országok tervezőit leginkább a természet inspirálta, és a magyarokhoz képest több szellemes ötlettel éltek, míg a hazai tervezők az újrafelhasználással és a népi motívumkincshez való visszanyúlással újítottak.

Nemcsak a Lakástrenden volt jelen a képzőművészet (Dante Empire standja), a Galérián állt Fock Máté alkotása, aki végzettségét tekintve tervezőgrafikus, egyébként örökmozgó szobrokat készít. A művész egy egyensúlyi helyzetben lévő virágtartót állított ki, mely egy pozsgás növényekkel teli rozsdásodó tálcát tartott. A szobor természetességét fokozta, hogy a szobor váza is oxidálódott, a félbe vágott fatörzs alapzat bütü metszetén természetesen kirajzolódtak a fa évgyűrűi. A növénytartó mellett álltak Nyilas Kálmán EUR raklap bútorai. Az anyagmozgatáshoz használt raklapot újrafelhasználta: ülőke, szék és virágtartó pad is készült, melyben a cserépbe ültetett fácskát növekedése ütemének függvényében hamarosan ki kell cserélni. Itt egy ipari jellegű lámpa patinásodott az asztalba építve, a folyamatot a kültéri használat fel fogja erősíteni – bízzunk benne, hogy a világítótest megfelelő IP-védettséggel és szigeteléssel van ellátva.

 

 

Az újrafelhasználás mellett az újrahasznosítást sem hanyagolták a tervezők: Simonfalvi Ágnesnek, a myd-II interior design formatervezőjének Ypszilon karton bútorcsaládja teljesen környezetbarát és újrahasznosítható, mivel összeállításához nincs szükség ragasztóra, hiszen a hajtogatás adja a bútorok merevségét. A stúdió másik designere, Finta Csaba a Bodor Audio-t képviselte a kiállításon, ahol érzelmei takargatása nélkül beszélt a „madeinhungary” 5-10 fős közönségének tartott előadáson a zene szeretetéről és a Presence audio szettről. Míg a Bodor Ferenccel alkotott tervező párosban ő felel a designért, addig Bodor Ferenc felelős a bútordarabnak is beillő elektronikai eszközök műszaki hátteréért. Kettejük tudásának összeadásából születnek meg azok – az angolul minden szerénység nélkül „Jelenlét”-nek nevezett – hangszórók, melyeket a zene teljes (m)értékű befogadásáért hoznak létre a lekerekített CD-lejátszókkal, erősítőkkel és hangfalakkal. Különlegességük, hogy a két világháború között Magyarországon gyártott rádiókhoz hasonlóan (Bozzay Dezső: Olympia rádió) kialakításuk személyre szabható – így belesimulnak a lakás környezetébe.

Kónya Kinga bolyhos, simogatásra ösztönző párnája a mohákra emlékeztet - nemcsak zöldes-barnás színe, hanem tapintása miatt is, ezért mind vizualitásával, mind taktilisságával a természetet idézi vissza. Kinga kézzel kötött párnáival először az Eventuell Galériában találkoztam, ahol több jeles magyar textiltervezővel állítanak ki. A „madeinhungary” szervezője, Szigeti Szilvia is közéjük tartozik, akinek textilje harsány színeivel szinte „ordít”, felhívja magára a figyelmet, így lesz az erőteljes, magabiztos, nőies. Szilvia alkotott már geometrikus és „irkafirkás”, devoreaux nyomással és szövéssel készült anyagokat, az idei újításai közé tartozik a szerényebb virágmintás, finn ihletésű nyomott textil.

 

 

A kiállítás színes darabjai közé tartoznak Molnár Réka textiljei is, akinek munkáit a Moringa márkanév fémjelzi. Réka a MOME öltözéktervező szakán végzett, de később a lakástextilekkel kezdett el foglalkozni, jelenleg – tudatosan – az ember tudatalattijára kíván hatni a meleg és hideg színtónusú párnáival, textiljeivel. Míg a kékek nyugtató hatással vannak az emberre, a vörösek izgatnak és erőt sugároznak, a sárga árnyalatai pedig lelkesítenek, és ébren tartanak – mivel a Nap áldásos hatásait juttatják eszünkbe –,  így attól függően alkalmazhatjuk különböző színárnyalatú, Röppentyű elnevezésű kollekcióját, melyet a juhar termése, a szárnyas makkocska, vagy más néven ikerlependék ihletett, hogy milyen hatást kívánunk elérni egy enteriőrben.

 

 

Bár az egyéb sajtóorgánumokban csupa pozitív kritikát kapott Rácz Anikó Corian anyagú étkezőbútora, szerintem a bútoroknak negatív kisugárzásuk van. Azt dicséretesnek tartom, hogy magyar népművészeti formákat dolgoz fel – de valószínűleg csak divatból. A „Gyönyörű Magyar” kollekció Hat szék nevű étkezőbútora nem olyan finomsággal értelmezi újra a népművészeti motívumokat, ahogy azt Kaesz Gyuláné Lukáts Kató tette, hanem merész színhasználattal és tükröződő anyaggal. A fekete Corian étkezőasztal a márványt idézi meg, arról sírkövekre asszociálok – így lesz az én olvasatomban (kis túlzással élve) egy étkezőből ravatalozó. Ezt tükrözi az asztalvég is, mely a letört végű fejfákra emlékeztet. Mindezek ellenére a „Hat plusz egy Hófehér” székek formavilága tetszik, a kapu, ökör, angyal, ördög, tulipán és rózsaihletésű székekre rajzolt fehér motívumok feloldják a sötét székek komorságát. A természetes színű és anyagú diófa láb életet ad a bútornak, így alulról kissé feloldja a temetkezési hatást.

Tradicionális motívumokat használ az iparművész házaspár, a Palmetta design festőművésze, Regős István is, aki nem vászonra, hanem egy Trabant ülésének oldalára festett. Az újrahasznosítás részeként a kényelem érdekében átalakította magát az ülést is, és az oldalára vicces, a játszószőnyegekre emlékeztető úttestet festett. A „Trabi” csomagtartóját egy tulipános ládikára helyezte, így lett a karosszériaelemből ülőfelület – a ládikatető funkció mellett.

Frissességet, fiatalos lendületet és természetességet sugall Kele Sára lámpakollekciója. Beton alj, faléc lámpatest és strapabíró lámpabúra. Sárától a Kitchen Budapest Startupokról szóló előadásán tudtam meg, hogy a lámpabúra, bár gézből készült, de betonnal kezelve éri el szilárdságát. Sára hazánk feltörekvő iparművészei közé tartozik, Wally nevű, újrahasznosított lécekből készült „patchwork” éjjeliszekrénye felkeltetette a sajtó érdeklődését is. A fiatal tervező elmesélte, hogy a bútor prototípusát egy asztalosműhelyi gyakorlaton készítette. A kisszekrény különlegessége az amarant fa eredendően lila színű darabja, mely a juhar, bükk, tölgy és egyéb faanyagmaradványok természetes színtónusa mellett, bár felhívja magára a figyelmet, de pasztell árnyalatának köszönhetően mégsem hivalkodóan teszi ezt.

 

 

 

A fiatal magyar tervezőgeneráció tagja Vidó Nóri is, aki építészként végzett, ugyanakkor – a Bauhaus művészeihez hasonlóan – az épített tér egészét meg szeretné tervezni, minden egyes bútorával és kiegészítőjével együtt. Centipede nevű széke – hátrahajlított lábai miatt – engem az építészfórumon a Design Hét 2011 kapcsán bemutatott Walking Chair design stúdió tárgyaira emlékeztet. A szék vicces és fiatalos, izgalmas és mozgalmas formai kialakítású, de kemény anyagból, mahagónifából készül, és a venyigéket utánzó formai játékból következő alak sem helyezi előnybe az ergonómiát.

A magyar tervezők mellett cseh, lengyel és szlovák iparművészek is kiállítottak a „madeinhungary+meed” standján. A szomszédos országokból érkező bútorok bájosak, külön hangulatvilágot képviselnek, ezáltal plusz érzelmi töltettel rendelkeznek. Tudatosan vagy ösztönösen, de a tudatalattira hatnak – bennük érzem alkotójuk egész világszemléletét – ettől a tárgyak pozitívan „rezegnek”. A lengyel tervezőnőt, Jana Novákovát, a KEKS design egyik oszlopos tagját a villanydróton ülő füsti fecskék inspirálták, így kerültek a madarak a komódok frontjára, melyek a bútor rejtett fogantyúiként funkcionálnak.

Michal Bacak textiljei első látásra florális függönyöknek tűntek, ám a cseh tervező felnagyította az előadáson a kis mintákat, így közelebbről kirajzolódott a hátsó felüket felénk tartó gombaszedő hölgyeket ábrázoló grafikák. A textilen ezek a rajzok keverednek a gombák, gombaszeletek és termések részleteivel – így vicces, merész, fiatalos, mégis a szürke szín miatt visszafogott, semleges hatású anyagokká válnak.

Nem lepett meg, mikor Klára Sumová természeti ihletésű padjáról elmondta, hogy egy kidöntött fatörzs inspirálta. A pad felülete kellemesen grafikus, a pallókon visszafogottan rajzolódik ki az évgyűrűk sokasága – megjelenésében hasonlóan hivalkodásmentes, mint tervezője. Klára standján egy „szenteltvíztartó” kis kőedény is állt, mely elsődleges funkcióját tekintve virágtartó. A standon lévő (akár) kerti bútorok mellett lévő lámpatest egyrészt arányai, másrészt beltéri jellege miatt nem illett a képbe, ráadásul a gegnek szánt lámpaburától liliputinak éreztem magam.

 

 

Ha a Lakástrendről írt beszámolómban megneveztem a „Lakástrend 2012 kiállítás legzöldebb standját”, akkor itt muszáj kiosztanom a „madeinhungary + meed 2012 leginteraktívabb bútora” címet az Enterteam kanapéja részére. A csapat tagjai, Horváth Attila és Sarkadi Péter saját bevallásuk szerint bútorokat alkotnak. A textilborítású kanapé lyuggatott kialakításának köszönhetően könnyedén átrendezhető, így kreativitásunktól és kedvünktől függően változtathatjuk a hegyvonulatot formázó háttámlák és a kavics formájú asztallap helyét. Nagyon vagány, fiatalos, ötletes és egyedi, ráadásul a két fekvőfelület akár szét is húzható egymás mellől, így aki sokszor változtatja a lakása berendezését, vagy egész egyszerűen csak szereti a változatosságot, az ezen a bútoron kiélheti a játék(os)szenvedélyét.

Pók Enikő