Természetre hangolva - Völgyi Botond budai társasháza
Budán, a Szépvölgyi út északi részén, inspiráló természeti környezetben, hegyoldalban épült fel egy társasház Völgyi Botond tervei alapján. Az épület alázattal viszonyul a helyszínhez, harmóniára törekszik vele, léptékével, anyagaival belesimulni próbál a tájba, nem legyőzni azt és uralkodni rajta. Garay Márton írása.
Erdőből kihasított parcellázásnál mindig elgondolkodtató az a kérdés, hogy miként lehet olyan épületet alkotni, amely méltó eredeti környezetéhez. Méltónak lenni a környezethez annyit jelent, mint tisztán látni a határokat az épület és táj között. A természethez való alázatos hozzáállás nem pusztán annyit jelent, hogy tudatában vagyunk annak, mire hivatott a funkció és mi az a lépték, amit elbír a táj, hanem jelenti egyúttal a hely adottságából és karakteréből történő építkezést is. Építészeti formálás tekintetében az egyszerű, a hely szellemiségét tükröző, ámde funkcionális szemlélet sokkal inkább célravezető a nagy és látványos, ám tájidegen házak strukturálatlan arroganciájával szemben.
Korunk rossz beidegződése, hogy túl kell szárnyalni a másikat, le kell győzni azt, sőt a diadalt büszkén mutatni is kell. Mindez egyértelműen megnyilvánul a jelenkori hazai építészetben a minél nagyobb, hangosabb, látványosabb házak közti erőfitogtatásban. Így viszont pont az eredeti érték veszik el: jelen esetben a táji környezet. Egy erdő, ami szép lassan visszahúzódik a hegytetőre.
A Szépvölgy azon szerencsés helyek közé tartozik Budapesten, amelyről egyaránt elmondható, hogy könnyű megközelíteni a várost, ám a természet is karnyújtásnyi közelségben van. A hegyek közé beékelt völgyből már a XIX-XX. század fordulóján jelzett turistaútvonal indult Hűvösvölgy felé, ma itt halad át az Országos Kék-túra útvonal. Építészként nagy felelősség erdőtől meghódított területre tervezni. A hely józan mértéktartást, alázatot és csendességet kíván.
Az út északi oldalát pár éve nyilvánították beépíthető területté. Azóta, az erdővel farkasszemet néző épületek rendíthetetlenül hirdetik: ez már az Ember birodalma, és felsorakozik a friss beépítések sajnos elengedhetetlen kelléktára: a kőoroszlán, a dzsip és a balusztrád. Ahogy haladunk kifelé városból, a házak egymást túllicitálva versengenek az arra járó kiránduló (vagy építész) figyelméért, ügyet sem vetve a szemközti erdő nyújtotta táji harmóniára. Ebben, az igencsak eklektikusnak nevezhető környezetben Völgyi Botond társasháza csendesen mutatja: létezik más alternatíva is.
A ház finoman követi a terep adottságait. A domboldalra felkúszó épület enyhe szögtöréssel formálódik két önálló tömeggé, melyek léptéke és formája belesimul a háttérben előbukkanó fenyők sziluettjébe. Az alaprajz funkcionális elrendezéséből adódó tömegjáték és a homlokzatburkolat ritmikája szépen harmonizál egymással. A bontott tégla állandóságot és határozottságot sugall, míg az emeleti rész faburkolata egyszerű könnyedséggel írja felül a rusztikus anyag komorságát. A fa és tégla kettősségében rejlő feszültséget a nappali fehérre festett vakolt tömege töri meg és lazítja fel határozott gesztussal. A tégla használata finom utalás a közelben lévő, római kori téglaégető kemencékre, míg a faburkolat relevanciája az erdővel körülvett környezetben nem igényel különösebb magyarázatot. A természetes anyagokkal burkolt homlokzat belesimul a táji környezetbe, alkalmazása az épületet emberléptékűvé és szerethetővé teszi. A homlokzati anyagok játékát, a tömegek dinamikáját a fémlemezzel fedett tető fogja össze. A tető esése a domboldal lejtésével párhuzamos, így a kétszintes tömeg kevésbé hangsúlyos.
A két épületrészt a földszintes bejárati zóna fűzi össze, amelyhez szervesen kapcsolódik a lakások függőleges közlekedő rendszere. Amit a ház külső megjelenése ígér, azt a belső be is váltja: alaposan végiggondolt funkcionális rend, elegáns anyaghasználat, harmonikus tömegjáték. A lakások alaprajza szinte teljesen szimmetrikus, ám egymástól kissé elfordulva kellő intimitást nyújtanak az itt élő családoknak. A bejárati térből a lépcsőn felérkezve tágas étkező és nappali fogad bennünket. A helyiségek egymáshoz viszonyított helyzete, közvetlen kertkapcsolatuk, a megfelelő tájolás, a fedett terasz és az elkülönülő vendégszoba blokkja jól szervezetten és funkcionális, gyakorlati szempontok szerint lett kialakítva. Az emelet a család hálószobáit, kisebb méretű intim tereit rejti, amelyek belsőépítészeti megoldásai nagyfokú igényességet mutatnak.
A környezet és az épített tömeg egyöntetű harmóniájában elveszni, eltűnni látszik az épület a tájban, míg a kőoroszlánok pöffeszkedve emelkednek ki abból. Ilyen képet fest első ránézésre a valóság. Ám ha egy kicsit közelebb lépve megvizsgáljuk a részleteket, a látott kép inverzét kapjuk. A házat csendes eleganciája, az erdőhöz való szerves viszonya, minőségi és kényelmes életteret biztosító építészeti megoldásai követendő példaként emelik ki a harsogásból.
Garay Márton
Társasház a Budai-hegyekben
vezető tervező: Völgyi Botond
belsőépítészet: Molnár Tamás - MI4 Belsőépítész Iroda
statika: Richter János - R-form Bt.
generáltervező cég neve: CASA Stúdió Kft. [06 70 382 2774, casastudio[at]t-online.hu]
tervezés éve: 2007
kivitelezés éve: 2008-2009
bruttó szintterület: 465 m2
épületfotók: Lőrincz Gergely, Szokolay Béla [ Épületfotó.hu ]
