Egyéb cikkek

Tervjavaslatok versenye a Szépművészeti Múzeumra - bemutatjuk a terveket

2008.04.07. 10:14

Bán Ferenc DLA tervjavaslata

Bán Ferenc DLA tervjavaslata
építészek: Viszlai József, Barcza Gergely, Kukucska Gergely, Weiser Balázs, Halászné Ráczkevi Anna, Juhász-Nagy Balázs, Szász Norbert, Forrai Gábor

 

 


Részlet a műleírásból

Nagy hiba volt munka közben nem leírni a miérteket és hogyanokat. Most utólag nehezen áll össze az érvrendszer. Azt hittük a terv majd mindent elmond. Azért nem úgy van az. Az egész nagy szemléletet tükröző, félúton megrekedt koncepció, ami elbír, sőt szükségeltetne javító változtatásokat, beavatkozásokat, egyszerűsítést, letisztulást úgy, hogy az alapelv nem sérül. Minden hibájával együtt elég erősnek, karakteresnek, kisugárzó erejűnek véljük.

A város egyik legjelentősebb területén egyetlen részfeladatra koncentráló akció átfogó erejű környezetalakítási szemlélet nélkül, minőségétől függetlenül, örökké vitatható zárványmegoldás, bár egy szerethető, ingergazdag, vonzó térképzés önmagában is működőképes lehet, ha rendelkezik a továbbfejlesztés képességével. A továbbépítés kapcsolata térben differenciáltan adott. A tervezett felszín feletti üvegkristály egymagában, jórészt platánfákkal takarva is vélhető idegen testnek. Ha az az emlékmű íves kolonádja mögött a fák közötti szabad területeken továbbgyűrűzik, a Hősök terének mai szemléletű továbbértelmezését jelentheti. A nagy turista forgalom igénye kulturális, szolgáltató funkciókkal kitöltheti, de városképi látvány és térszervező ereje is indokolttá teheti. Tágabb környezetében a hasonló tömegforma az ING irodaházban már jelen van.

A Szépművészeti Múzeum térszint alatti bővítése felszíni megjelenés nélkül, mint azt az engedélyes terv bizonyítja, alkalmazkodó, problémamentes út. Funkciómentes építészeti, vagy képzőművészeti jel önmagában kevés. Nagyvonalú elődök teljesítménye mellett nem lehet helye félelmek vezérelte, bátortalan megoldásoknak. Erről szól a tervezői verseny.

A Szépművészeti Múzeum jelenlegi főbejáratát lezárni, a monumentális lépcső, oszlopsor, timpanon képezte gyönyörű homlokzatát, funkcióvesztett, halott díszletté visszaminősíteni groteszk dolog. A Louvre-nak megközelítőleg sem volt ennyire kiemelt, hangsúlyos bejárata.

Tervünket egészében és részleteiben azon döntésünk határozta meg, miszerint a látogató a főbejáraton lépjen be a Szépművészeti Múzeum meglévő épületébe, az alagsori szinten távozik, de egy hurokszerű útvonalon, szabadon végigjárva – inkább terek sodrásában, mint kényszerpályán mozogva – igénybe véve az egyéb szolgáltatásokat.

Pontosabban fogalmazva, az épülethez közelítve egyértelmű a Szépművészeti Múzeum épületébe belépés helye, de az is egyértelmű, hogy az odavezető út az üveghegyen át lehetséges. A hegyikristályba, vagy üveghegybe belépve zuhatagszerű látványlifteken, közbenső megállás nélkül a lenti előcsarnokba jut a látogató, vagy lépcsőkön keresztül, végigjárva a fölülről bevilágított, örvénylő, kráterszerű tereket, fölötte az előadóterem amorf tömbjével.
Az információ, pénztár, ruhatár és szolgáltatások mozgalmas terein át ünnepélyesebbé változó előcsarnoktér kiemelt pontja az igazi szentélyként pozícionált shrine, mellette, mögötte, üvegparavánnal leválasztott biztonsági zónából nyílóan az időszakos kiállítások terei.

A Szépművészeti Múzeum műemléki épületébe való följutás útvonaljelzések nélkül is egyértelmű. A hosszú, felszínre törő mozgólépcső, és az azt kísérő közbenső szintű nézelődésre is alkalmas teraszos lépcsőszobor fölszív, vonz a fény felé. Az épület felé közelítő látogató rögtön érti, az üveghegybe belépve alá kell szállnia, hogy bejusson a Szépművészeti Múzeum gyönyörű épületébe. A térszint alatti bővítés felszínen megjelenő, nagyrészt fákkal övezett, takart, természetből ismerős áttetsző, átsejlő, tükörhatások, fényjátékok révén állandóan változó tömegformája a bejárattól félrehúzódik, nem tolakszik rá a Szépművészeti Múzeumra, bár közel van hozzá, átlátszóságával nem konkurál a masszív, monumentális épülettel.

Záráskor visszahúzható folyosóteleszkópja jelzi: „én csak egy eszköz vagyok az épületbejutáshoz, amikor nincs rám szükség visszahúzódom, nem érintem”.

A bejárati folyosó töréspontjában, a Szépművészeti Múzeum lépcsőjének közepén, üveghasábján áll, a szimmetria tengelyben egy üvegszobor, alatta a főépületből távozást szolgáló liftekkel. Este alulról feltörő fények forrása, nappali fényben bevilágítás, és szabadba kilátás a főépületet elhagyó, liftekkel vagy lépcsőn a mélyszinti előcsarnokba visszatérő látogatók számára.
Távozás az üveghegyi lifteken, vagy a szolgáltatásokat tartalmazó szintek lépcsőin át, az üveghegyi bejárati előtéren át.