Tervjavaslatok versenye a Szépművészeti Múzeumra - bemutatjuk a terveket
Karácsony Tamás DLA tervjavaslata
”A Művészeti Tanácsadó Testület egyhangúlag Karácsony Tamás személyét és tervjavaslatát ajánlotta bevonásra a további tervezési folyamatba.”
Karácsony Tamás DLA tervjavaslata
építészek: Karácsony Tamás, Selényi György, Sebők Ildikó, Pásztor Ádám, Pukánszky Gabriella, Kemes Balázs
”A Művészeti Tanácsadó Testület egyhangúlag Karácsony Tamás személyét és tervjavaslatát ajánlotta bevonásra a további tervezési folyamatba.”
A nyertes tervjavaslat értékelése
Karácsony Tamás munkája magas színvonalon, építészeti és funkcionális szempontból is kimagasló, egyedi megoldásokat kínál. A tervjavaslat a belső funkcionális kérdésektől a városépítészeti, városképi kérdésekig, az építész-szakma különleges megoldási lehetőségeinek teljes spektrumát felöleli.
Szövegtöredékek egy meg nem írt naplóból - részlet a szerzők írásából (a teljes írás csatolva!)
2008. 02. 02.
...Fura, meglepő feladat ez a mai. Föld alá építeni, ilyen szorított keretek között. Kitörni, megmutatkozni – vagy rejtve maradni? Elszakadni a főépülettől, Schickedanz világától, vagy a kapcsolatot megtartani? Ha igen mi ennek a módja, mik lehetnek az eszközei? Áthelyezni a bejáratot, vállalva egy új pont hangsúlyos megjelölését?
A válasz, a javaslat sok szálon szövődött – közöttük fontos szerephez jutott a sok évtizede gyarapodó belső képgaléria.
Vissza egy képhez: 2005. 05. 01. 10:33 Berlin
...A Pergamon Múzeum egy villanás volt: két timpanon egy fa védőtető és palánk szorításában. A képválogatásnak mégis legelső darabja. Valami miatt meghatározó – fontosnak tűnő darab. Azóta sem jártam arra – még nem találkoztunk.
Berlini csodák: 2005. 05. 11.
Berlinben úti cél volt a skandináv diplomáciai negyed. Az aaltoi organikus modern lendületével meghúzott, szabad vonalvezetésű falstruktúra önálló, egységes világot zár meseszerű együttessé. Meseszerű a gondolat, mely szülte, és a létrejötte is az.
Belül csak a közösségi épületbe jutottunk be – újabb mesével – meseillusztrációval szembesülve. Akkor még nem tudtam, hogy a kiállító művész azonos-e a nagy mesemondó Hans Christian Andersennel – később a hirtelen vásárolt katalógusból ez egyértelművé vált. Az útirajzok, a kivágások, az 1873-74-ben montázs technikával díszített spanyolfal mind-mind tömény mese: álom és valóság leképezése.
Aztán újabb meglepetés: készítve az élménymontázst felcsapom a katalógust egy útirajznál nyílik fel.
Az ábrázolt templom nagyon ismerős – de nem járhattam ott –vagy mégis? Igen! Vági Janó készített egy diplomatervet római helyszínre. A terület beépítését ez a templom indította. Amikor végigpörgette a helyszínt bemutató képsort, megakadt a szemem ezen a fotón. Jó egy évvel korábban (ez már a második visszacsatolás) meghívást kaptam a pátyi katolikus plébánostól templomuk terveinek elkészítésére – amolyan tervezési verseny keretében (mint most) általam nagyon tisztelt versenytársakkal karöltve (mint most). A kidolgozott képlet pontosan egyezett a Janó készítette fotón látható templommal – ami nem volt más, mint Andersen 1834. január 24-én látott, és megörökített épülete. Hát így visszajutottunk egy lánc minden bizonnyal nem első láncszeméhez...
2007.12. 20.
Telefonon kerestek – a Szépművészeti Múzeum előtti térség szintalatti hasznosítását tervezi a vezetőség – turisztikai központ, kiállító terek, szolgáltatások, stb.
Kértem 5 percet. Nem könnyű döntés.
Gondoltam Schickedanz majd segít. Elővettem a Schickedanz-kiállítás katalógusát. Volt benne egy könyvjelző – felcsaptam – a Szépművészeti terveit jelölte ... Eldöntve!...
2007. 06. 28.
Elkészült Bujdosó Attila diplomatervének opponenciája. Az opponens Alexa Zsolt. Ő írja:
„Ha egy oly fontos közösségi mozzanat, mint az emberek, barátok találkozása, áthelyezhető egy a jelent nagymértékben meghatározó intézmény, a „vásárlás szentélye” elől, a gondolat, az inspiráció, a befogadás és megismerés szentélyébe, akkor azt hiszem, hogy a kezünkben lévő- és nem lévő eszközökkel is mindent megtettünk, hogy felhívjuk a figyelmet a választás lehetőségére és fontosságára.”
Attila a gondolatcsere, az információ átadása, közvetítése témakörben keresett magának diplomatémát. Tíz év begyűjtött ismeretanyagát (napló, szuvenírek, egyetemi jegyzetek, utazások kép- hang-tárgyanyaga) rendszerezte, dolgozta fel – és töprengett kiközvetítésének lehetőségeiről – helyteremtésről, amely alkalmas a szó- és gondolatváltásra, mely teret, felületet biztosít véletlen találkozásokra, ismerkedésre.
A vizsgált helyszínek mindig kereszteződési pontok voltak – így a Hősök tere is listára került, mint közlekedési és kulturális tengelyek metszéspontja.
A feladat léptéke akkor túlzottnak tűnt, Ő tovább lépve más helyszín mellett döntött.
A meghívás ezt a gondolatkört újra felszínre vetette. Újabb adalék, ami segítette a feladatmegoldást.
2008. 01. 03.
A harmadéves közép jegyeket zártuk le. Igazán felszabadító nap volt. Aggódtunk az utolsó konzultáción – vajon összerakhatók-e a féléves tervek a fennmaradó idő alatt – értékazonos lesz-e a feldolgozás, a prezentáció. Az lett. Jó tervek születtek, jó jegyekkel honorálhattuk a féléves munkát. A tanári csapat már több éve változatlan: Selényi Gyuri, és Bártfai Tamás törzstagok. A nap végén, búcsúzásnál jutott eszembe a Szépművészeti tervversenye. Gondoltam már korábban rá, hogy adandó alkalommal saját magunkon is kipróbálhatnánk a harmadéves módszert. Ami persze nem egy titkos fegyver. Olyan, mint egy kártyaparti, ahol évek óta hetente egy délután összejönnek a klubtagok, és minden esetben megpróbálják meglepni a társakat valami új taktikával...
Összegzés
adottságaink: felületes ismeretség Schickedanz-cal, egy erősen megvágott kép a Pergamon Múzeumról, városrendezési elképzelések a Hősök teréről, egy jó csapat, és néhány meglepő átfedés egymástól távoli események között.
2010. 10. 10.
Azt hallottam egy ismerősömtől, hogy a Szépművészeti új pincéjében jól főznek és igazán kellemes a hely, hogy odalenn – dacára a mélységnek – sok a fény és az oszloprendek meg a timpanonok uralják a látványt.
Gondoltam mellé szegődök egy rövid látogatásra. Izgatott, ő milyennek látja az épületet, mi az, amire felfigyel. Ez is egyfajta tesztelés – közvélemény kutatás.
Nem jött egyedül. Kislánya is vele tartott. Már fél éve rajzolni tanul, érdeklődve várta a megérkezést.
A megszokott irányt választották – automatikusan a főbejáratot célozva. A széles lépcsőbe belevágott lejárat már ismerősnek tűnhetett számukra – nem tették szóvá. Igaz, sokat enyhít a „seben” az egész felületre ráfeszített, és korlátmagasságban elmetszett mintás üvegbéllet. Az oszlopok erős húzása, kiegészülve az új alépítményi hasábokkal erős téri hatás. Izgalmas bebújni a feszes térbe, aminek dinamikáját fokozzák az egymásnak feszülő lépcsőkarok. Lilike néhány percig leblokkolt a főbejárati tér lépcsőkarok között felnyíló réseinél – csodálva figyelte az alsó előcsarnok nyüzsgését, a kávézó, az információs pultok körüli csoportosulást. Innen fentről jól átlátható a hosszú előcsarnok – minden feltérképezhető. Az ellentétes lépcsőkaron – tőlünk karnyújtásnyira – diákcsoport kapaszkodott fel a főépület előterébe. Rajztáblákkal kezükben, pólóban, már minden felesleges ruhát a boxokban hagyva könnyed, zajos igyekezettel, kettesével szedték a lépcsőfokokat. Lilike, meglátva a rajztáblát csillogó szemekkel jelentette be szándékát: festeni szeretnék én is!
Lilike 12 éves – megkérdeztük az információban van-e esélyünk valami aktivitásra. A kreatív foglalkoztatóban folyamatosan fogadtak fiatalokat. Le a ruhát, fel a köpenyt. Lilike festeni indult, mi leültünk az előtér kávézójába, a korlát mellé. Ráláttunk a kiállítótér előtti hosszú folyosóra.
Teljes üzem. Nincs megállás. Lustán nyúltam el a kényelmes fotelban (Andrew World, WOK, tervező Javier Mariscal). Innen mindent átlátni. A födémtömbök közötti résekben bevillan a főhomlokzat kőburkolata, az oszlopfők buja fejezetei – agyamban automatikusan mellé rendelten a berlini kép (a Pergamon Múzeum timpanonjai). Emlékszem, törtük a fejünket az anyaghasználaton. Kőről beszéltünk, homogén, mindent befedő kőburkolatról, ami a főhomlokzatéval egyező. Persze erről később lemondtunk – de így is rendben van, és a födémek vastagsága sem bántó. Talán így frissebb is. A kiállító tér folyosói falára elképzelt falfestés is elmaradt. Azt tisztelgésnek szántuk Schickedanz mester előtt – 87 méter összefüggő freskó, 5 méteres magasságban. Egyedülálló feladat egy festőnek (vagy inkább egy teamnek).
Közben Lilike indult új barátaival felfedezőútra. A szentélybe vezette őket a foglalkozást vezető ifjú mester. A hónap műtárgyától remélt inspirációt – magának a további helytálláshoz, a gyerekeknek a további alkotáshoz. Kedves kép...
