Közélet, hírek
Tervtanács: a volt Nagyvásártelep és környéke, KSZT
2007.01.12. 11:39
Ferencvárosi, Duna-parti Kerületi Szabályozási Terv vitája.
Beleznay Éva, az ülés vezetője a napirend végén levonta a következtetéseket: a tervet a jogi-szabályozási kérdések, a középület-lakóház-arány, az infrastruktúra és a Duna-parti sétány szélessége tekintetében át kell dolgozni.
A Fővárosi Tervtanács január 10-én tartott ülésének nagy horderejű témája volt a IX. kerületi volt Nagyvásártelep és környéke (azaz a Kvassay Jenő út, a Soroksári út, az Illatos út folytatásában tervezett Duna-híd és a Ráckevei-Soroksári Duna-ág által határolt terület) Kerületi Szabályozási Terve. A terület tulajdonosa-fejlesztője jelentkezett a kormányzati negyed megvalósítására kiírt – a közelmúltban lebonyolított – pályázatra, sőt, még az első három közé is bekerült, ám végül nem nyert.
Dr. Nagy Béla a szabályozási terv felelős tervezője, a Műhely Rt. vezérigazgatója elmondta, hogy munkájuk során a Dunát mint a város főutcáját értelmezték, elgondolásukban tehát a folyó áll a fókuszban. A tervet a területnek arra az előnyére alapozták, hogy az szinte minden városi igényt képes kielégíteni: vízparton, zöldövezetben, illetve rozsdazónában helyezkedik el, s intézményi, lakóövezeti és közlekedési besorolású részekkel egyaránt rendelkezik. Bár egyfajta „város a városban” koncepció szerint dolgoztak, ám Nagy Béla hangsúlyozta, hogy nem a környező területektől mereven elhatárolódó enklávét szeretnének kialakítani, sokkal inkább olyan önállóan működő egységben gondolkodnak, amely különböző közlekedési és téri csomópontok révén képes összekapcsolódni a IX. kerület szomszédos lakónegyedeivel.
A tervezők a funkcionális változatosságon túl társadalmi értelemben is a sokféleségre helyezték a hangsúlyt: a nagyvállalatoknak helyet adó irodaházak, a konferenciaközpontok, szállodák, sport-és kulturális központok mellett a lakáskínálat a luxuskategóriától az egyszerűbb, olcsóbb lakóhelyekig ívelne. Beépítési módszereikben a kontextuális, a város hagyományait követő szemléletet igyekeztek érvényesíteni. Az északi részen, a Déli Vasúti Összekötőhíd közelében magasházakkal övezett ovális teret alakítanának ki, mely a felszínen a gyalogosoké lenne, míg a föld alatt (valójában a földszinten) közlekedési csomópontként működne. Ez a kétszintes rendszer az egész területet jellemezné – az autóforgalom tehát a lehető legkisebb mértékben terhelné a lakónegyedeket. A területen hosszanti irányban központi út futna végig, melybe az egyes házcsoportokhoz vezető mellékutak torkollnának.
Az egyes épületek telepítési-formálási alapelveit a középkori eredetű városoknak a mai igények módosított térszerkezetéből, arányrendszeréből vezették le: a házak közötti utcák az első emelet magasságáig viszonylag szűkek, míg a magasabb részeken a térfal lépcsőzetesen visszalép, hogy az emeleti lakások világosak lehessenek, erkélyükről szélesebb tér tárulhasson fel. Így különböző telepítési struktúrák egymásra rétegződő rendszere alakulna ki, mely egyfelől tágítaná a funkcionális lehetőségeket, másfelől változatos utcaképet eredményezne. A telepítési-formálási koncepciót Nagy Béla az
Erick van Egeraat Associated Architects Budapest munkatársai által a területre készített épülettervekkel szemléltette.
A műemléki védettséget élvező vásárcsarnok külső megjelenése nem változna (bár a vasút felőli oldalon hatalmas üvegfalat húznának elé), földszintje közösségi-kulturális intézményeknek adna helyet, az emeleten loftlakásokat alakítanának ki.
András István opponenciájában kiemeli, hogy a terület a terven zsákszerű marad: északon ugyan viszonylag nagy mértékben megnyílik a város felé, ám a többi részen csak másodlagos jelentőségű és kisszámú feltárás látható. Összességében alig kapcsolódik az úthálózathoz, ráadásul az áthaladó vasútvonal sorsa is bizonytalan. Mindez felveti, hogy lehet-e egyáltalán egy ilyen adottságokkal rendelkező területet megfelelő módon működtetni. A déli részek szerkezetét esetlegesnek, végiggondolatlannak tartja, s nem érzékeli az egyes közintézmények pontos szerepét sem. A magasházcsoport elhelyezését azonban jó elgondolásnak tekinti.
A Tervtanács tagjainak többsége úgy látta, hogy a terv nem biztosít megfelelő kapcsolatot a város és a terület között, az egyes kapcsolódási pontokat pedig kidolgozatlannak tartották. Vitatták a Duna-part kialakítását is – a zöld parti sétányt helyenként túl keskenynek vélték, a szabdalt partformálást árvízvédelmi szempontból kérdésesnek nevezték. Többen hangsúlyozták, hogy a terv nem minden része igazodik a különböző rangú fővárosi szabályozási tervekhez.
Beleznay Éva, megbízott budapesti főépítész, a tervtanácsi ülés vezetője a vita végén levonta a következtetéseket: a tervet a jogi-szabályozási kérdések, a középület-lakóház-arány, az infrastruktúra és a Duna-parti sétány szélessége tekintetében át kell dolgozni.
hp
