Felelős tervező: dr. Nagy Béla
Opponens: Aczél Gábor
Szokatlanul hosszan és részletesen vitatta meg a Fővárosi Tervtanács a Hajógyári sziget KSZT-jére tett újabb tervezői javaslatot. Abban mindenki egyetértett, hogy Nagy Béla prezentációja, s maga a terv is alapos és komoly szakmunka eredménye, mégis határozott kifogások merültek fel a tervvel kapcsolatban a Tanács tagjai, s más jelenlévők részéről is. A kifogások döntően a közlekedésszervezés, a beépítési sűrűség kérdéseit és az urbanisztikai koncepciót érintették.
Nagyék elképzelése a tervező elmondása szerint a klasszikus modern városrendezői megfontolásokkal ellentétben nem egy előre koncipiált modell következetes, és a terepen mindenáron végigvezetett megvalósításaként láttatható, hanem éppen ellenkezőleg, a helyszín adottságaiból kiinduló megoldási javaslatként, amely tanult az elődök hibáiból. Konkrétabban ez nem jelent mást, minthogy Nagyék a különféle - ökológiai, településszerveződési, műemlékvédelmi és tulajdonviszonyokból fakadó - korlátozásokból indultak ki a tervezés elején. Fő elvük volt, hogy az értékes zöldterületek faállománya és különleges faunája ne sérüljön, s egyúttal a hajógyári öböl vízi élővilága is biztonságban maradhasson. Ugyancsak nagy hangsúlyt fektettek a volt hajógyár építészeti értékeinek megőrzésére, s a Hadrianus villa kiemelt műemléki szerepére a térségben.
A beépítési mutatók, illetve a közlekedésszervezés körül kialakult vita túlságosan szövevényes ahhoz, hogy a tudósító állást foglaljon a kérdésben. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy a Honvéd üdülő környékének élményfürdőszerű rekreációs zónává alakítása, illetve a sziget déli fertályára álmodott új kongresszusi és hotelnegyed kiépülésének következtében a jelenleg javasolt beépítési mutatók mellett rohamosan megnő majd a sziget közlekedésének intenzitása - ez józan paraszti ésszel is belátható, a bürokraták adatsorainak dacára. Ugyancsak jogos kifogást látok Kapitány József hozzászólásában, aki a javasolt településrendezési, beépítési mintázatokat a hatvanas-hetvenes évek organikus metaforákat követő urbanisztikai koncepcióihoz kötötte, s éppen ezért egyszersmind el is utasította Nagyék javaslatát mint korszerűtlen felvetést. Dévényi Tamás hasonló természetű észrevételében kifogásolta, hogy a javasolt szabályozási terv nem utal semminő érdemi (város)építészeti koncepcióra, csupán lokális problémamegoldások szerkesztetlen halmazaként áll a szemlélő előtt.
Schneller István elnöki összefoglalójában leszögezte, hogy a terv és a prezentáció kidolgozottságuk miatt mindenképp dicséretet érdemelnek. A Tervtanács ugyanakkor az opponensi véleménnyel összhangban alacsonyabb beépítési sűrűséget javasol, s ennek függvényében a közlekedésszervezés alaposabb átgondolását. Ugyancsak fontosnak tartja a beruházás nagyságrendjéhez mérten egy világos megvalósítási menetrend kidolgozását is. Schneller zárszavában Kapitány József hozzászólására is egyetértően reflektált, s megjegyezte, hogy a beépítési mintázat valóban csöppet "fasisztoid" jellegű. A főépítész itt nyilvánvalóan a két háború közti itáliai építészet kései korszakának monumentális, birodalmi építészetére utalt.
SzeM