Tervtári tapasztalatok
A terv- és levéltári szakmában dolgozók számára ritka és érdekes témában szervezett konferenciát a Lechner Tudásközpont szeptember 27-én. Az egykori állami tervezővállalatok tervhagyatékának feldolgozásával kapcsolatos tapasztalatokat tárgyaló fórumon az 1945 és 1990 közötti időszak építészeti értékei, azok kutatásának tapasztalatain és gyakorlati problémáin volt a fókusz.
Zsúfolásig megtelt a Lechner Tudásközpont ügyféltere szeptember 27-én a tervtári és levéltári munka egy érdekes és fontos szegmensét témájául választó konferencián. Az egész napos rendezvény előadói érintették a második világháború utáni időszak volt állami tervezővállalatainak ránk maradt építészeti dokumentumainak megőrzését és gondozását, az építészeti szerzői jog dilemmáit, a tervtári és levéltári kutatások tapasztalatait, a dokumentumok szolgáltatásának és felhasználásának jó gyakorlatait a szakértőkből álló közönség előtt.
Kis Yvette, a Dokumentációs Igazgatóság vezetője köszöntőjében kiemelte: - Magyarország mai épített képét jócskán meghatározzák az 1945 és 1990 között épült típus-közintézmények, lakótelepek, kockaházak, balatoni típusnyaralók vagy ipari épületek. A kor építészeti lenyomatát őrző tervek, dokumentumok, fotók feldolgozása és megőrzése kihívást és rengeteg lehetőséget is hordoz magában. A Lechner Tudásközpont többmillió dokumentumegységet gondozó tervtárában rendre felmerülő gyűjtemény-szolgáltatási és építészeti szerzői jogi dilemmák, a forrás tervgyűjtemények széttagoltsága alighanem minden, ezzel a területtel foglalkozó egyéb gyűjteményt is érintenek. Az az igény hívta össze ezt a konferenciát, hogy az érintettek találkozhassanak és az egyes sarkalatos pontok bemutatásának apropóján szakmai párbeszéd alakulhasson ki, a résztvevők megismerhessék egymás jó gyakorlatait. Téma bőven van, hiszen a hatvanas évek építészetileg rendkívül produktív időszakában gombamód szaporodó középületek, iskolák, szállodák, kórházak, állomások, hivatalok máig meghatározzák egy-egy település arculatát. A korszak építészeti értékeinek megértéséhez alapvető a még fellelhető tervdokumentumok megmentése, és a már meglévők feltárása, szakszerű rendszerezése és szolgáltatása – fejtette ki az igazgató.
Ilyen téma volt többek között Dr. Lábody Péter, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala főosztályvezetőjének prezentációja, amely ízelítőt adott az építészeti tervvagyont érintő szerzői jog momentumairól. Dr. Haba Péter, a MOME adjunktusa a háború utáni ipari építészet szélsőségek között hányódó tervanyag-vadászatáról beszélt, amely néha valódi nyomozómunkát és pepecselést, máskor azonban a bőség zavarát jelenti. Az egykori épületek átépítése vagy lebontása csak bonyolítja a tervezés történetének felgöngyölítését, időnként igazi modern apoteózist okozva. Az állami tervezővállalatok építészeinek privát tevékenységéről Branczik Márta, a Kiscelli Múzeum művészettörténésze, főmuzeológusa, az Építészeti Múzeum '90-es évekbeli leletmentési gyakorlatáról pedig Fehérvári Zoltán művészettörténész beszélt.
Az előadók között külön kuriózumként egy valódi vállalatvezető is felbukkant, hogy a témát a tervezővállalatok nézőpontjából is megvilágítsa, személyes emlékeivel gazdagítva a kirajzolódó képet. A terv- és levéltári szakma jeles képviselői mellett ugyanis az egyik egykor legnagyobb tervezővállalat, az UVATERV vezetője, Bretz Gyula is előadói felkérést kapott. Az elnök-vezérigazgatóval Mészáros Ábel építész, településügyi szakértő beszélgetett. A beszélgetésből megtudhattuk, hogy több mint 50 éve került az UVATERV kötelékébe fiatal építészként, és a szamárlétrát végigjárva a rendszerváltást követő privatizáció után lett a vállalat vezetője. Bretz Gyula beszélt az Út-, Vasúttervező Zrt. tevékenységéről és az élő, valamint archív tervállomány vállalaton belüli kezeléséről is.
A Lechner Dokumentációs Központ tervtári munkáját Hámory Zsófia osztályvezető mutatta be, és Simon István alprojektvezető is beszélt az építés-műszaki tervkutatásban a későbbiekben hatalmas segítséget jelentő, Lechnerben fejlesztés alatt álló DOKIR rendszerről. A közönség megismerhette a már online képgyűjtemény formájában is elérhető Lechner Fotótár létrejöttének néhol nehéz, de mindvégig nagyon szép folyamatát is Mádl Janka művészettörténész tolmácsolásában. A 300 ezres nagyságrendű gyűjtemény legnagyobb része az állami tervezővállalatok fotóhagyatéka, a gyűjtemény magja ezen belül is az egykori VÁTI fotóarchívuma, de az FTV és az UVATERV képei is jelentős mennyiségű elemet adnak. A három nagy állomány mellett a Beton és Vasbetonipari Művek fotóhagyatéka, valamint a Dokumentációs Központ által befogadott építész-életművekben és tervhagyatékokban felbukkanó felvételek gazdagítják a gyűjteményt. A nagy mennyiségű képállomány digitalizálása, a gyakran minden háttérinformációt nélkülöző fotók azonosítása, felcímkézése, adatbázisba vétele és a tervállománnyal való lehetséges összekapcsolása folyamatos, ám a töredékesen rendelkezésre álló azonosítási lehetőségek miatt sokszor kalandos.
A konferencián elhangzott, a II. világháború utáni félévszázadnyi időszak építésműszaki értékeit, az értékmentés nehézségeit és kutatásának tapasztalatait körbejáró előadásokból tanulmánykötet is készül, így az itt összegyűlt értékes tapasztalatok kézzelfogható formában is elérhetővé válnak.
