Épületek/Lakóépület

Testre szabva

2006.09.28. 10:34

"Maga az épület a legegyszerűbb házformát képviseli: minden teret egyetlen téglalap alaprajzon emelkedő, alacsony nyeregtetővel fedett hasábforma foglal magába." Haba Péter egy budai villáról. Felelős tervező: Fekete Antal, tervezőtárs: Magyar Mária

Villa Budán

A Mártonhegy egyik kanyargós utcájában sétálva talán a legszebb budapesti panorámában gyönyörködhetünk. Az előtérben a budai zöldövezet völgyei-lankái tárulnak elénk, kissé távolabb a Vár tornyai, a Gellérthegy, a Duna csillogó szalagja, a pesti Belváros kupolái rajzolják fel mozgalmas sziluettjüket a tájra. A távolban a Gödöllői dombság lágy hullámvonala a horizont.

 

E megnyugtató, szemlélődésre késztető látvány irányába, kelet felé tájolta az építész, Fekete Antal – tervezőtársa Magyar Mária – azt az új villát, mely egy ebben az utcában elhelyezkedő telken áll. Tette ezt annak ellenére, hogy tudta: funkcionális szempontból (elsősorban a benapozás ideje, szöge és időszaka tekintetében) ez a megoldás nem a legszerencsésebb. Ugyanakkor mind ő, mind a megrendelő házaspár úgy érezte, hogy a szélesen elterülő táj és a belső tér szoros kapcsolata teljes mértékben ellensúlyozza a tájolásból adódó esetleges előnytelenségeket.

 

Maga az épület a legegyszerűbb házformát képviseli: minden teret egyetlen téglalap alaprajzon emelkedő, alacsony nyeregtetővel fedett hasábforma foglal magába. Az utca felé néző nyugati, illetve a két rövidebb oldalsó (déli és északi) homlokzat viszonylag zárt; csak a legszükségesebb helyeken bontják meg ablakok. Ez a helyi klíma szempontjából is előnyös, ugyanis a ház mögött húzódó magasabb hegyvonulatok felől ezen a területen áramlik lefelé a hidegebb levegő a város felé – ekképp a ház mintegy védekezik az erősebb téli lehűlés ellen.

 

A kerti homlokzat azonban megtöri a ház e befelé forduló jellegét. A széles, magas ablakok, üvegfalak, erkélyek engedik, hogy a szobák hangulatát a táj szépsége, mindig változó látványa határozza meg. A ház szigorú hasábja is oldódik itt: az alsó két szint falai egy rövid szakaszon kissé kilépnek a homlokzat síkjából, míg az emeleten – mintegy ellenpontként – mély loggia látható. A homlokzat közepén könnyed betonpillérre rögzített erkély bővíti ki a nappali terét. A villa ehelyütt nyitott és plasztikus egyszerre, az árnyékba boruló részletek a térbe kinyúló, napsütötte formákkal váltakoznak. Az ablakok formája az idehaza hagyományosnak mondható – s bizonyos értelemben a mai divatokkal ellentétes – álló téglalap formát mutatja, melybe középen függőlegesen osztott keretet helyeztek.

 

A ház karakterét azonban nem elsősorban ezek a részletek határozzák meg, sokkal inkább a süttői mészkőből készült falburkolat dominál. Az egyes kőelemek pattintott felületű előoldala helyett Fekete Antal a fűrésznyomokat mutató hátoldalukat alkalmazta: ekképp a falak egészen különleges látványt nyertek. Az összkép változatosságát fokozza, hogy az egyes elemek nem azonos magasságúak, így a felület textúrája szinte domborműszerűvé válik, melyen a napszakonként változó fény-árnyék-viszonyok mindig új karaktert adnak a homlokzatoknak.

        
A belső terek rendszere szinte teljes mértékben a megrendelők igényei szerint  épült fel. Ahogy a tájolás esetében, úgy e tekintetben is olyan kompromisszumok születtek, melyek nem feltétlenül igazodnak a funkcionális térelrendezés általánosan elfogadott  alapelveihez, ugyanakkor a használó számára tökéletes megoldásoknak bizonyulnak. Az építész – elfogadva, hogy a térszerkesztés „akadémikus” szabályai nem minden esetben célravezetők – olyan köztes alternatívákra talált, melyek szakmailag vállalhatók. Példa erre a garázs, mely merőben szokatlan módon a középső szinten (az utca felől nézve a földszinten, illetve a lejtős kert felől nézve az első emeleten), közvetlenül a nappali mellett kapott helyet – természetesen megfelelően elkülönítve.

 

A ház legszebb tere a középső szint központi része. Itt egyetlen nagy közös térben egyesül a már említett nappali, az étkező és a konyha. Innen nyílik a bejárati előszoba mellett elhelyezkedő lépcsőház is, melynek utca felőli falát a tervezők teljes magasságban keskeny, üvegezett nyílással törték át. Az emeleten a hálószobák és egyéb intimebb helyiségek sora, valamint a könyvtár helyezkedik el. Ez utóbbi figyelemre méltó részlete a középütt álló üvegasztal, mely valójában a födémet áttörő, az alant fekvő nappaliba letekintést engedő négyzetes nyílást fedi le. Ez a különleges részlet elsősorban vizuális funkciót lát el: oldja a terek lehatároltságának érzését, a nappali számára pedig egyfajta világítóaknaként szolgál, hogy még derűsebbé, levegősebbé tegye a helyiséget.


Göde András, a villa belsőépítésze a ház egészének visszafogott, de érzékeny formálásmódját követte. Koncepcióját a vörösfenyő sajátos tulajdonságaira alapozta: minden helyiséget e fafajta meleg színe, selymes felülete hatja át, s tesz ez által otthonossá. A vörösfenyő a homlokzatokon is megjelenik, ebből készültek a padlóburkolatokon és bútorokon kívül a nyílászárók is. Ez a szoros anyagbeli egység a ház egyik legfőbb értéke, a szervesség, a kiegyensúlyozottság harmonikus érzését kelti használójában.

szöveg: Haba Péter, képek: Fekete Antal, Magyar Mária

Alaprajzok, metszetek, homlokzatok a csatolt pdf-ben.

 

Budai villa
Budapest, XII. kerület

Tervező: Finta és Társai Építész Stúdió Kft.

Felelős tervező: Fekete Antal
Tervezőtárs: Magyar Mária
Építész munkatársak:
Dienes Szabolcs
Rendes Balázs
Belsőépítészet: Göde András
Statika: Ungi Lajos – UNGI Kft
Épületgépészet: Dr. Szemerédi György – LARING Kft
Épületvillamosság: Kovács György – PROVILL Kft
Környezettervezés: Steffler István

Projektinfó

Szerzők:
Haba Péter

Építészek, alkotók:
Fekete Antal, Magyar Mária

Letölthető dokumentumok:

martonlak.pdf