Tiszta lappal

Rácz Zoltán szekszárdi építész küldte el nekünk gondolatait a MÉK elnökválasztás után, írását most mi is közreadjuk. 

Én egy vidéki, nevezetesen szekszárdi építész, vagyok. Hasonlóképpen éltem és élek, mint a legtöbb kolléga. Mondjuk úgy, én vagyok az átlag tag, ezért volt időm és némi gazdaságpolitikai indíttatásom arra, hogy néhány cikket írjak saját nevemen tíz évvel ezelőtt, a hőszigetelésről, később a Tervlap oldalra pedig az állami támogatásokról, az építőipar jelenlegi helyzetéről és a kilábolás lehetőségéről, stb. kvázi figyelmébe ajánljam a katasztrofális helyzetünket politikusok azon részének, akiknek van ehhez füle. (Vissza is lehet már ebből hallani pár gondolatot.)

A kamara munkájában soha nem vettem részt, mert a Dél-Dunántúli területi kamarát nem tekintettem az én kamarámnak, ők meg velem voltak így, tehát elmentünk egymás mellett. Egy tíz éves ügy miatt elkezdtem beleolvasni a DDÉK honlapjába. Döbbenetes élmény volt, negatív értelemben. Megírtam az „Egy építész felelőssége” című cikkemet és etikai vizsgálatot kezdeményeztem a MÉK és a DDÉK szervezeténél. Egyszer csak többen azt írták, hogy miért nem indulok választáson, ha már ilyen jól tudom mit kéne csinálni. Volt ebben gúnytól kezdve elnéző félmosoly és tán, - minden mindegy, miért is ne -, hátsó gondolat.

Indultam egy elnökségi tagságért az utolsó előtti napon, egy szavazatot és egy tartózkodást kaptam a jelölő bizottságtól. Nagyon köszönöm, mindkettőt. Ha már így belefolytam ebbe a kamarai dolgokba, hát beleolvastam más emberek, tisztségviselők bejegyzéseibe is és meglepődtem. Bennem korábban az élt, hogy ez az egész egy nagy mafla szervezet, amit csak azért hoztak létre, hogy a kivételezettek útját egyengesse, hozzásegítse a legjobb munkákhoz és a vezetőség punnyadjon békésen a langyosban. Olvasom Ertsey Attila értékelését az előző négy évről és azon kaptam magam, hogy ezek olyanok, mint az én gondolataim. Olvasom a feltehetően dagonyázásban érdekelt néhány név nélküli (Való Világos) XY ellenvéleményét és úgy gondoltam ebbe már érdemes beszállni.

Tehát a mondandóm:
Az a mérnöki, vagy építészkamara, amelyik nem képes globálisan gondolkodni és felelősséget vállalni az egész iparágért, azért a kb. 300.000 emberért, akiknek a megélhetése függ annak helyzetétől, az nem jól, nem hatékonyan vezeti ezt a szervezetet. Ha egy kamara vezetése és az a néhány kivételezett építész (aki persze mindig kap munkát, vagy szolgálataiért cserébe, vagy a kamara protekcionizmusát felhasználva) abban látja a kamara tevékenységét, hogy mindenben szolgaian kövesse a hatalmon lévők kényét, kedvét az nem más, mint lakájszemlélet, ami nem visz sehova. Az Ertsey cikkhez véleményt írók példákkal támasztották alá, hogy más kamarák, szervezetek hogyan álltak ellent a hatalomnak és hogyan tudták érvényesíteni a tagság érdekét. Ez a varázsszó: a TAGSÁG nemre, bőrszínre, vallásra… tekintet nélkül. Határozottan az a véleményem, hogy amíg a Strabag, vagy a Közgép nyer meg minden nagy pályázatot, addig nem várható, hogy az építőipar fejlődjön, ezen keresztül sok-sok építésznek munkája legyen. Ezeket a cégeket nem érdekli a 300.000 ember sorsa, tanulása, fejlődése. Tán nem is várható el tőlük. Az egyik Ausztriába érdekelt, a másik a politikában, a haszonszerzésben.

A mérnök és építész kamarák az építőipar fejét, az agyát jelentik normális országban. Úgy lehet hittel, eredményesen harcolni, ha nem a saját piti kis bizniszünket terelgetjük a megvalósulás felé, hanem kiállunk az egész iparágért, mert e nélkül nincs erős, tisztességes mérnöki munka sem. Épp a napokban fejeztem be egy másik írást, amiben arról írok, hogy megint eljött a tervezés időszaka, a hét évig tartó évi ezermilliárd forint sorsához kellene jó programokkal szolgálni, az EU-s felzárkóztatási támogatás elköltéséhez. Az előző hét év, eddig elköltött hétezer milliárdját sikerült elkótyavetyélni, de legalábbis nem hatékonyan elkölteni. Nem a mi bűnünk volt, de látjuk az eredményt. Most ki kéne állni valami jobbért. Nincs egy hónapja, hogy a miniszterelnök bejelentette az új atomerőmű építést. Valószínűleg lobbi érdektől vezérelve. Ha ez így lesz, a következő tíz-tizenöt év a mérnöki közmunkáról, vagy a kivándorlásról fog szólni.

(A szerző közelmúltbeli cikke a Tervlapon.) 
Volt pár, névvel és név nélkül véleményt író, aki azt fejtegette nagyon szépen, hogy eddig sikerült a kamarát megóvni a politika mocskától, és ezen nem szabad változtatni. …és most jobb? Csak a végeredmény számít. Amikor 300.000 építőiparos sorsát alapvetően befolyásolja Habony Árpád azon véleménye, hogy - idézem -: "Az emberek az energiaracionalizálást nem értik, de a rezsicsökkentést igen." Akkor el kell gondolkodni, hogyan jutottunk idáig? Hiába intézte el az Európai Unió bizottsága előtt az előző kormányzat, hogy a korábban tilosnak számító lakhatáshoz köthető támogatásra is el lehessen költeni 300 milliárd forintot, ami szakmai nyelven annyit jelent, hogy lakás hőszigetelésre, energiaracionalizálásra.

Ez a lehetőség 2010 óta rendelkezésre áll. Hiába próbálta a parlamentben napirendre tűzetni Harangozó képviselő, aki ennek a felelőse volt az EU-s tárgyalásokon, a kormányzat lesöpörte. Helyette van szakmailag értelmezhetetlen rezsicsökkentés. Ha belegondolok, hogy ez a háromszáz milliárd egy korrekt, jó pályázati rendszerben legalább ezermilliárdot mozgatott volna meg, akkor ez annyit jelent leegyszerűsítve, hogy minden kamarai tag fél, háromnegyed milliós árbevételtől esett el, ami most nem is kevés, de mitől esett el az ország? Vajon nem kellene-e sokkal nagyobb, láthatóbb, figyelemmel kísérni a parlamenti munkát is és szükség esetén támogatni az ésszerű javaslatokat, vagy bírálni az ésszerűtlent. Bizony a sikeres kamarák ezt teszik.

Senki politikai hovatartozását nem kérdőjelezem meg, minden kamarai tagnak szíve joga. Attila még fiatal, tán ki tudja várni, hogy az LMP 2%-ról elmozdul a következő húsz évben és parlamenti párt lehet a jelenlegi választási szisztémának megfelelően 6-7 fővel. Egyet biztosan tudok, hogy a zsigeri elutasítása egyik, vagy másik pártközösségnek nem vezet eredményre. Azt gondolom viszont, hogy a közerkölcs nem párt függő, mint ahogy a gazemberség, a mutyizás sem. Egy fontos fogalmat kell itt leírnom ERKÖLCSI ALAP. Számon lehet-e kérni az előbb nevesített cégeken ezt? Nem. És rajtunk? Csak egy válasz lehet, igen!

A kamarának kell felvenni azt az erkölcsi alapot, amit Attila megfogalmazott, kérlelhetetlenül. A saját magunk által vállalt tisztességet kell képviselni határozottan, minden politikai párttal szemben, ha szükséges. Ehhez azért hozzá tartozik a legitimitás is. Én határozottan a DDÉK területi kamarát ismerem, (bár több helyről ugyanezt hallottam) tehát csak erről lehet véleményem. Azt látjuk, hogy a tagság 10%-a választ tisztségviselőket. Mindig az a tíz százalék. Bizony kialakultak az érdekszférák, a ma neked, holnap nekem, eljárás melegágya. Ebben a felállásban egy kamarai vezetés, nemhogy az egész iparágat, a szakmát, de még a tagok tízenegy százalékának az érdekét sem képes képviselni. (Amikor egyik jó ismerősömnek, kollégának elmondtam, hogy elindulok az egyik elnökségi tagság elnyeréséért, annyit mondott, hogy az lehetetlen ez a választás olyan, mint a régi népfrontos jelölés és választás.)

Az új vezetésnek ki kellene dolgozni egy teljesen más választási szabályzatot, valamiféle rotációs elvet, hogy ne tudjon nagyon megmelegedni senki a kényelmes pozíciójában. Az internet módot adna arra, hogy valódi verseny legyen a tisztségekért, valódi programokkal, a tagság széles körű támogatásával, és ha szükséges a tagság meg is vonhatná a bizalmat a nem teljesítő vezetőségtől.

Tisztelt Országos Vezetés, röviden MÉK! Önök tiszta lappal rendelkeznek….még ma. Lehetőségük és kötelességük megújítani a kamarát, a mi kamaránkat. Valami egészen mást kéne tenni, mint eddig volt. Kívánok ehhez kemény munkát és sok apró sikert.

Tisztelettel:

Rácz Zoltán