Tisztázó beszélgetés a FUGÁRÓL ... A továbblépés reményében
Kedden délután ültünk le beszélgetni a FUGÁban annak helyzetéről sorsáról, jövőjéről azokkal, akik a legérintettebbek. A találkozót 9 emberre terveztük, hárman a FUGA, hárman a BÉK és hárman a használók közössége részéről lettünk volna jelen. Végül így állt fel a triász: Nagy Bálint, Őry Júlia, Koszorú Lajos (FUGA) Csapó Balázs, Tima Zoltán (BÉK), Somogyi Krisztina és Zsuffa Zsolt voltunk egy térben jelen.
Előzmények: A FUGA Budapesti Építészeti Központot talán nem kell senkinek sem bemutatni, hiszen a Budapesti Építész Kamara által létrehozott hely az alapítása óta széles körben közismertté vált. Működése jól érzékelhető nemcsak fizikai helyén – Budapesten, a Petőfi Sándor utcában – hanem az országon túlmutatóan és nemcsak az építészet, hanem a kultúra egész területén. Mintha 11 év óta állandó nyitvatartással, állandó intenzitással és a programokért felelős emberek állandó jelenlétével működne ez a központ. A FUGA maroknyi csapata egy átlagos évben 365-nél több programot, tehát több mint napi egy eseményt szervezett.
De mostanában nincsenek átlagos évek! Tavaly, 2019-ben a FUGA 10. éves évfordulóját ünnepelte: ennek kapcsán pont egy éve októberben rendezett giga méretű kiállítás- és eseménysorozatot. Ennek legemlékezetesebb eseménye talán az Építészeti tervrajz is műalkotás című nagysikerű kiállítás volt. Hatalmas anyag jött létre, és ez nemcsak a hiánypótló felvetésnek köszönhető, hanem a 10 év alatt kiérdemelt bizalomnak is. S hogy miért emlegetünk egy 2019-es kiállítást egy 2020-as konfliktus kapcsán? Azért, mert a most érzékelhető feszültség a FUGA Budapesti Építészeti Központ és tulajdonosa a Budapesti Építész Kamara vezetősége között nem egy hirtelen adódó új történés következménye, nem is egy ősviszály felszínretörése, hanem – meggyőződésünk szerint – egy nehéz helyzetben való feszültségnövekedés és az ideális működésről, szellemiségről és jövőképről való gondolkodásban érzékelhető szemléletkülönbség.
2019 tehát a FUGÁban is a bizakodás éve volt: ennek egyértelmű jele volt az említett kiállítás, az, hogy az anyagi szűkösség miatt egy évtizede leginkább befogadó helyként működő FUGA saját kiállításokkal kívánta megünnepelni évfordulóját. Ehhez bár extra forrásokat kapott mind különböző pályázati forrásokból, mind jónéhány építészirodától, végül az események sikere ellenére, az utolsó pillanatban kieső, váratlanul elmaradó támogatásokkal összefüggésben, anyagi értelemben mégsem érte el kitűzött célját. Ez váratlanul érte a tulajdonost. (Ebben a furcsa világban nem írható le a neve annak a cégnek, amely a letárgyalt 10 milliós támogatástól a rendezvény előtti hónapban lépett vissza. Egy sikeres nagy cég számára ennek az amúgy elenyésző összegnek a visszavonása egy kulturális központ működését, egy eseménysor megrendezését nagyon kínosan érinti. Ha valami, akkor a pénzbeli aránytalanságok ténye az, ami igazán elgondolkodtató. Olyan általánosabb érvényű társadalomkritika, amelyről önmagában érdemes lenne, sőt kellene beszélni, hiszen ez az értékszemlélet a jelen problémánál sokkal nagyobb, súlyosabb. Egyszerűbben fogalmazva: Miért nincs ma elég pénz a kultúrára? Miért nincsenek ma mecénások? Hova lettek az elegáns szponzorok?)
Feszültségek és kommunikációs gondok: 2020 már nem lehetett a bizakodás éve a FUGA számára sem: a pandémia okán lezárt országban a kulturális helyek működése elbizonytalanodott. A közösségi helyek, szervezetek keresik a megoldásokat, hogy az online térben egyben tartsák közösségüket, valahogyan eleget tegyenek pályázati elvárásaiknak és megpróbálják újragondolni működésüket. A FUGA is ezt teszi, (sőt még nyitva áll, kiállításai szabályozott módon, de látogathatók) és a BÉK is ezt teszi. De a keddi beszélgetésből kiderült, hogy az útkeresést külön térben, külön utakon járva indították el. Így bár mind a két oldalon az építészek, az építészet, és a kultúra ügyéért elkötelezett emberek dolgoznak, de prioritásaik, szemléletmódjuk nem azonos, és mivel a folyamat során elmaradtak az egyeztetések, így a környezeti feszültségek, a működési problémák és a részben eltérő víziók személyi feszültségekké alakultak át.
Kié a FUGA? Mi a FUGA?: A FUGA sokak számára az egyik legfontosabb hely ebben a városban, ezért szeptember eleje óta látva a különböző felületeken történő üzengetéseket sokan sokféle pozitív közvetítő szándékot fogalmaztak meg. Sem a megjelent szolgálati közlemények, sem a közreadott petíciók vagy elkészült interjúk eleve nem voltak szerencsések, mert külön közönséghez külön véleményeket fogalmaztak meg, holott a BÉK és a FUGA két összetartozó intézmény. A Budapesti Építész Kamara hívta életre, alkotta meg és éves rendszeres fizetésével ő alapozza meg a FUGA működését, amely azonban a Budapesti Építészeti Központban dolgozók évtizedes, lendületes munkájának köszönhetően lett – a BÉK szerepén és jelentőségén messze túlnyúló – szellemi tartalom. Így viszi a hírét az építészeknek és népszerűsíti az építészetet széles körben; ugyanakkor különféle tudásokkal, művészeti élményekkel, személyes, szakmai és általános kulturális tapasztalásokkal gazdagítja az építészek életét is. A FUGA és a BÉK egyrészt tehát összefüggnek, másrészt a FUGA bizonyos értelemben túlnőtt a kamarán, országos jelentőségű, nemzetközi kapcsolatokkal bíró, különleges értékű budapesti intézményé vált.
E helyzet okán a feleknek egymással kell megbeszélni gondjaikat – ugyanakkor indokolt ezt a nyilvánosság előtt tenni, hiszen a FUGA közügy – de feszült helyzetben a párbeszéd nem valósul meg könnyen: Szabó Leventével és Zsuffa Zsolttal fogtunk össze ennek megszervezésére. Az előkészítés során fogalmaztuk meg – elsőként magunknak – hogy kezdeményezésünknek nem csak az az oka, hogy szakmai kapcsolat, közös ügyek fűznek mind a két félhez minket, hanem van egy lényegibb tény is: a FUGA már nemcsak az ott dolgozók vagy a kamarai elnökség ügye, hanem azé a tág közösségé is, aki kiállításaival, konferenciáival, könyvbemutatóival, koncertjeivel és más eseményeivel, illetve visszatérő látogatásaival maga is alakította, alakítja a helyet. Egyetemen tanító tanárként, hallgatóként, kiállító építészként, alkotóként, kurátorként, szerkesztőként a FUGA a mi helyünk is: használókként érintett fél vagyunk.
A FUGA tehát nemcsak az építészet vitrinje, hanem ennél sokkal több. Egy olyan hely lett, amely otthona sok-sok máshonnan kiszorult (máshol a helyét nem találó) szellemi közösségnek, szervezetnek, képzési helynek, műhelynek. Ahogyan a beszélgetőpartnerek közösen definiálták a beszélgetés elején: művelődési ház, kapcsolatrendszer, menedék, műhely, otthon, befogadó tér, találkozási platform, ablak, sűrű pont, nyitott helyzet. HELY – azaz az ember által átformált, megélt, használt, kollektíven megtapasztalt, emlékekkel telített, átlényegített TÉR. A FUGA a befogadó tevékenysége okán egyszerre az őt belakó, ott eseményeket létrehozó és finanszírozó közösségeké is, ezért érvelünk úgy, hogy a sorsáról közösen, transzparensen szükséges dönteni.
A FUGA szerepét és feladatát tekintve, a sok közös vonás ellenére adódnak hangsúlyeltolódások is: így Csapó Balázs kamarai elnök a kultúra területén aktívabb tevékenységet vezetett be az elmúlt évek során, ami például a Budapest Építészeti Nívódíja pályázathoz kapcsolódó Budapest Legenda online térkép létrehozásában is megnyilvánul. A FUGA szerepének meghatározásában is egy szorosabb, és a kamarai jelenlétet tisztábban hangsúlyozó viszony mellett érvelt. Meglepő módon ugyanis még ma is vannak olyan kamarai tagok, akik azt sem tudják, hogy a kamara az alapítója és egyedüli tulajdonosa az intézménynek.
A találkozó: A beszélgetéshez a FUGA nagytermében gyűltünk össze, székekből kialakított körben foglaltunk helyet: a kör a nyitó pillanatban tág volt, nem csak szellemi, de fizikai értelemben is. Lehet-e ilyen távolságtartásból érdemi beszélgetést folytatni? Előreugorva a délután végére írjuk le, hogy lehet. Beszélgetni érdemes. Két és fél órán át keresztül hallgattuk egymást nyugodtan, konstruktívan, több témát érintve. Amikor felálltunk sokféle megállapodás fele nyitottunk, de csak kevés dologban állapodtunk meg: abban például igen, hogy megkíséreljük a beszélgetés lényegét összefoglalni, és az Építészfórumon keresztül mindenkihez eljuttatni.
A problémákról: A közös érték megtalálása után a beszélgetés a problémák meghatározását célozta meg, a konfliktusok kitárgyalására szántuk a délutánt. Az evidens kommunikációs gondok tisztázása mellett pénzügyi, személyi, politikai, az identitást, a kontinuitást, működési modellt, szervezeti felépítést, a BÉK-FUGA közötti kapcsolatot és a jövőképet érintő témaköröket határoztunk meg. Ezek közül nem mindegyik témának a megbeszélésére maradt idő. Egyetértettünk abban, hogy szükség lesz még megbeszélésekre, hogy az egyeztető folyamat, illetve a FUGÁt érintő változások megfogalmazása feltehetően hosszadalmas, akár jövő szeptemberig elhúzódhat, de ennek konkretizálására majd a kamara tisztújító gyűlése után, az újonnan kinevezendő ügyvezető megnevezését követően kerül sor. Koszorú Lajos jelenlegi ügyvezető ezen a ponton azt fogalmazta meg, hogy kettős ügyvezetésre készülni szerencsésebb lenne a FUGA élén. A művészeti program (FUGA) és a BÉK elnökség részéről delegált egy-egy vezető folyamatos kommunikációja megalapozhatná a sikeres együttműködést. Az elmúlt években az információcsere esetleges volt, ebből sok konfliktus következett.
Anyagi problémák, elszámolási gondok: Elsőként és legtöbbet az anyagi problémákról volt szó, amely visszatérő kérdés a felek között, és amely a szigorú és fegyelmezett működésű kamara – Tima Zoltán megfogalmazásában egy hivatali ügymenetben dolgozó szervezet – számára prioritás. A nehézségek megértéséhez nem a konkrét számok, sokkal inkább a működési modellek és arányok megismerése a fontos. A FUGA éves állandó működését, az alapkiadásokat a FUGÁt alapító Budapesti Építész Kamara állja az alapítás óta évről évre növekvő mértékben. Azt ugyanakkor már az alapítók is tudták, hogy igen nagyot vállaltak a központ megalapításával, és jól érzékelhető volt, hogy a biztosított összeg csak egy alap, aminek a többszörösére van szükség a működés során. Az elmúlt években nagyságrendileg a kamara befizetése az éves kifizetéseknek kb. a 25 %-át teszi ki, a többit különböző külső forrásokból, így pályázatokból, szakmai támogatóktól, bevételi díjakból, a könyvesbolt bevételéből heroikus munkával teremti elő a FUGA csöppnyi, tulajdonképpen 3-4 fős csapata.
Az érték szempontjából azonban itt hangsúlyoznunk kell, hogy az éves költséggel szinte megegyező nagyságrendű az a kívülről érkező (kiállítási) anyag előállítási díja, amiért befogadó intézményként a FUGA nem fizet. A kiállításokat jellemzően tehát a kiállítók készítik el, ők állják a nyomdaköltségeket is és esetenként az installálásban is segítenek. Az előadások, konferenciák szereplői, a vendégkurátorok, a kiállítási anyagokat készítő grafikusok, fotósok munkája így költségként nem jelenik meg. Ezt a közösség teszi hozzá a FUGÁhoz a helyszínért cserébe. A FUGA nem kér pénzt a terembérletért és kisegítő személyzet hiányában a művészeti vezetés rakja fel és le az anyagokat. Ennek költségei sem jelennek meg. Gigászi az a munka, amit Nagy Bálinték végeznek. A sok szimpatizáns mind látja és elismeri ezt a munkát. A helyzetre nagyon is jellemző, hogy Winkler Barnabás korábbi és Koszorú Lajos jelenlegi ügyvezetők is társadalmi munkában végzik feladatukat. A BÉK részéről ugyanakkor megfogalmazódott, hogy vajon működhet-e így professzionálisan és fenntartható módon az intézmény, hosszútávon. Őry Júlia válaszában megfogalmazta, hogy kiállításépítőkre vagy professzionális pénzügyi menedzserre, de megannyi más munkatársra valóban szükség volna, de a forráshiány a kezdetek óta az az adottság, amivel együtt élnek.
A működés fix költségeihez képest a FUGA vállalása óriási – ennek a hátterét többnyire legnagyobb mértékben pályázatokból teremtik elő. Mivel a FUGÁnak nincsen pénzügyi tartaléka, így kiszolgáltatott a pályázatoknak és a kiállítóknak. A pályázati naptár sajátossága, a támogatások megítélési folyamatában lévő kiszámíthatatlanságok, a felhasználás időkerete és jogcímei hozzájárulnak ahhoz, hogy a pénzügyi folyamatok nem tudnak kellőképpen tervezettek lenni. A FUGA a nehézségeket a tulajdonos, a Kamara segítségével tudja megoldani. Csapó Balázs és Tima Zoltán többször is hangsúlyozták, hogy a kiszámíthatóság, tervezhetőség és átláthatóság jogos elvárása a BÉK-nek, amit a pályázati környezet bizonytalansága ellenére is valahogyan kezelni kell.
Megoldások keresése: A pénzügyi gondok tárgyalása, a helyzet különböző megítélése átvezetett a működési modell, a szervezeti felépítés, a kamara és a FUGA közötti viszony, de még a jövőkép kérdéséhez is. A megoldások keresése során Zsuffa Zsolt a likviditási gondok áthidalására egy tartalék alap létrehozását szorgalmazta. Meggyőződése, hogy az építész irodák, építőipari vállalkozások, kiállítók és a pártoló közönség össze tudnának fogni ennek feltöltésére. Egy alapítvány létrehozásának gondolata is szóba került, amely egyrészt új pályázati helyzeteket tenne lehetővé, másfelől ennek összetétele leképezhetné a három fél, azaz a FUGA a BÉK és a használói KÖZÖSSÉGEK helyzetét. Felmerült a főváros intenzív bevonása is mind a működtetésbe, mind a finanszírozásba, ahogy Európában ez megszokott. Mivel a FUGA jelenleg is több mint egy építészeti központ, hiszen a fővárosban az egyik meghatározó kulturális intézmény (ahol például kortárs zeneszerzőknek egy fiatal generációja nőtt ki, a hely atmoszférájából és annak kiállításaiból inspirálódva), így a támogatások és partnerségek sokféle irányba lehetnek nyitottak még.
Zárásként: A beszélgetés – ahogyan ezt már korábban leírtuk – a folytatás lehetőségével, szándékával záródott. Ennek részben oka, hogy a közeljövőben választja meg tisztségviselőit a kamara, így konkrét kérdésekben a változások irányáról majd ezek után lehet tárgyalni. A FUGA képviselői úgy fogalmaztak, hogy megújult összetételű kamarai vezetéssel és az általuk megnevezett ügyvezető ismeretében tudják folytatni az egyeztetést. Többször elhangzott, hogy a FUGA átalakulásának a folyamata egy két-hónap alatt nem megoldható, viszont a szándék Csapó Balázs metaforáját használva a FUGA működésére vonatkozóan az „hogy a hajó mozgásban maradjon".
A FUGA megújulásáról, új szerepekkel való felruházásáról szükségszerű gondolkodni, hisz a COVID járvány utáni időszak bizonyosan más lesz, mint ami előtte volt. Az ezredforduló óta felnőtté vált generáció közösségi szokásai is mások, mint a FUGA jelenlegi törzsközönsége, a digitális térhasználat és a valós közösségi tér összefüggései is átalakulnak. Sok minden változik, ami bizonyos értelemben lehet fejlődés, de lehet ijesztő bizonytalanság is, és veszteség is akár. James C. Scott bonmotja juthat az eszünkbe „Az emberek nem a változást ellenzik, hanem azt, ha meg akarják változtatni őket." A FUGÁban 2020. október 6-án kedden lezajlott beszélgetés célja hogy ne elszenvedjük a változásokat, hanem aktívan alakítsuk a beindult folyamatokat. Ebben egy első, apró lépés történt.
Somogyi Krisztina, Zsuffa Zsolt és Szabó Levente
