Több generáció egy fedél alatt — pályázati eredmény

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2008. májusában Több generáció egy fedél alatt - találkozás egy műemléképületben címmel pályázatot hirdetett építész- és településmérnök hallgatóknak. A pályázaton I. díjat nyert, és munkáját bemutatta a novemberi denkmal 2008 kiállítás alkalmából Lipcsében a Messeakademie-n:
Plutzer Anikó és Gyergyák János, a PTE-PMMK V. éves hallgatói

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) 2008. májusában Több generáció egy fedél alatt - találkozás egy műemléképületben címmel pályázatot hirdetett építész- és településmérnök hallgatóknak. A pályázatra öt pályamű érkezett be a megadott határidőre.

A díjazottak

I. helyezett:
Plutzer Anikó és Gyergyák János, a PTE-PMMK V. éves hallgatói

II. helyzett:
Csitos Csilla és Szabó Péter, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karának Alkalmazott Művészeti intézetének III. éves hallgatói.

Dicséretet kapott:
Hornyák Lívia, a BME, Építészmérnöki kar, V. éves hallgatója

Potsa Gabriella és Simonyi Mátyás, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem III. éves hallgatói formatervező és építész szakon

Horváth Beáta és Verebély-Pap Tibor, a Corvinus Egyetem Tájépítész Kar Településmérnök Szak, V. éves hallgatói.

A pályázati értékelések

Győr, Bécsikapu tér (Plutzer Anikó és Gyergyák János pályázata)
A kazamaták köztéri funkcióját mélységében gondolja végig, bár manapság nem divatos funkciókat telepít a építménybe, megfelelő üzemeltetéssel a funkció működőképes. A kazamaták tetejének bekapcsolása a közösségi térbe dicséretes.
A kapu elhelyezése, kialakítása műemléki jelzésként értelmezhető, de így félrevezető, hiszen az eredeti kapu iránya a tervezetthez képest merőleges volt. A kiegészítések nem örökérvényűek, pavilonként működnek.
Mivel a bejárat a kazamaták elé épített, a megoldás rontja a bejutást a földszintre. A téren elképzelt új épületrészek kisebb méretben is elegendők lettek volna. A megformálásban nem érezhető, hogy az csak erre a helyszínre készült.
A Bécsikapu tér jellegének megőrzése fontos cél, a képet a „fekete doboz” zavarja.
A tervező a tömegeket bátran kezeli, a kortárs építészeti hangvétel támogatható, de kicsivel több alázat a hely szelleme iránt szerencsésebb lett volna. Grafikai megjelenésében hatásos, erőteljes terv készült.

Sopron, Gesztenyés körút (Csitos Csilla és Szabó Péter pályázata)
A hosszan elnyúló telken két épület is található, a rendkívül elhanyagolt épületek méretük folytán igen alkalmasak arra, hogy közösségi pontként működjenek. Az épületbe elképzelt program a ház történetéből fakad, így annak szerves részét képezi. Az épülethez nem nyúl hozzá, a kiegészítésekkel alkalmazkodik a helyi arányrendszerhez, az új hozzátételek építészetileg vérszegények. Az épületek helyreállítása szakszerű irányítással közösségi erőből is megtörténhet, ami az épületegyüttes szellemi értékét tovább növelheti. A terv grafikai megjelenésében lehetett volna hatásosabb, különösen azért, mert az elhelyezett funkciók kínálták ezt a lehetőséget.

Budapest, IX. Lónyai u. 26. (Potsa Gabriella és Simonyi Mátyás pályázata)
Az 1838-ban épült, klasszicista stílusú kétudvaros épületből megőrzendő az utcai szárny. A tervezők a belső udvar hasznosításával foglalkoztak, amellyel a belváros zöldfelületben szegény területeihez kívántak hozzátenni valamit, még ha ennek köztérként szolgáló használata kérdéses is. A szabadtéri mozi, park funkció „zöld sziget” a tűzfalak ölelésében, de éppen ezeknek a falaknak a hasznosítására nem ad javaslatot a pályamű. Több ötletet lehetett volna alkalmazni a terület változatos használatára.

Budapest, IX. Lónyai u. 26. (Hornyák Lívia pályázata)
Ez a pályamű megvalósította a generációk együttélését (ami nem mond ellent a generációk találkozásának). Az egymás fölé elhelyezett generációs lakrészek funkcionális elrendezése nem teljesen hibátlan. A pincébe helyezett közösségi funkciók megfelelő üzemeltetés mellett működő képesek. A tetőtéri utcai homlokzat megoldása nem átgondolt. Az udvarban elhelyezett lépcső kialakítása esetleges. Kár, hogy a pályázók a belső szárnyakat lebontásra ítélték, ráadásul úgy, hogy az ebből adódó lehetőségeket nem ismerték fel, és nem használták ki.

Budapet, IX. Soroksári út, Hungária malom (Horváth Beáta és Verebély-Pap Tibor pályázata)
A Hungária malom több épületből álló együttese az 1890-es évek végén kezdett épülni. A mára kaotikussá váló helyszínt megtisztították az értéktelen részletektől, ezáltal a területtel történő gazdálkodás további lehetősége nyitva áll. A kiválasztott épületbe az „oral history” fogalmába tartozó funkció került: sínpályán nagyon lassan gördülő „buborékokban” kisebb csoportokban emlékek felelevenítése, átadása, ami a párbeszéd megindulásával a generációk közeledését hozza magával. Ez a funkció az újabb épületek bevonásával a gyakorlatban számos területen ölthetne testet. A terv előnye, hogy az épület műemléki értékei nem sérülnek, a beleálmodott funkció bármikor megváltoztatható. Sajnálatos, hogy a tervezett program a műleírásból ismerhető meg igazán. A pályázók településmérnök hallgatók, gondolkodásmódjuk léptékén ez érződik. Külön dicséretet érdemelnek azért, hogy a pályázaton indultak.

A pályázati kiírásnak megfelelően az első helyezett Plutzer Anikó és Gyergyák János a denkmal 2008 kiállítás alkalmából Lipcsében a Messeakademie-n, november 21-én bemutatta tervét, amely német feliratokkal a magyar kiállítási standon is látható volt. Az érdeklődők a kiállításon megtekinthették a második helyezettek munkáját is.

A zsűri tagjai: Arnóth Ádám (KÖH), Dr. Czétényi Piroska (MÉK Műemléki Tagozat), Horváth Edina (KÖH; jegyzőkönyvező), Kaszab Ákos (Kaszab és Társa Építésziroda), Káldi Gyula (KÖH), Nagy Eszter (KÖH, Sopron), Dr. Mezős Tamás (KÖH), Tétényi Éva (Budapesti Városvédő Egyesület), Vargha Mihály (epiteszforum.hu), Veöreös András (KÖH, Sopron) - a pályaműveket egyénileg rangsorolták.