„Többségben vannak a nők” – Beszélgetés Herczeg László építésszel, a Budapesti Építész Kamara alelnökével

„Nagyon cudar világ lenne, ha abban kellene dönteni, hogy gyermeket szüljenek a nők vagy a szakmájukat gyakorolják" – mondja Herczeg László építész, akit nőnapi sorozatunkban a Budapesti Építész Kamara alelnökeként, az MCXVI Építészműterem egyik alapítójaként és nem utolsó sorban három gyermek édesapjaként kérdeztük arról, hogy miként látja a nők helyzetét az építész szakmában, de arról is szó esett, hogy a kamara mit tehet az építész szülők helyzetének támogatásáért. Beszélgetésünk végén pedig egy, a cselevés irányába mutató gondolat is megfogalmazódott.

Molnár Zsuzsanna: Amikor egyeztettük az interjú időpontját, jelezte, hogy délelőtt nem ér rá, mert tanít az egyetemen. Röviden beszélgettünk és szóba került, hogy az Építészmérnöki Kar hallgatóinak ma már közel 70-80 százaléka nő. Akkor megjegyezte, hogy ezt jó tendenciának tartja. Miért gondolja így?
Herczeg László: Meglátásom szerint a hallgatók korosztályában egyrészt sokkal érettebben gondolkodnak a lányok, másrészt kevésbé látnak vetélytársat az oktatókban. A fiúk esetében sokszor érzem, hogy vetélkedni akarnak, nehezebben fogadják el a tanácsokat. Vannak, akik úgy vélik, hogy bizonyos képességek elkülöníthetők a nemek között. Én ezt másként látom. A lányok és a fiúk között is vannak, akik nagyon jó műszaki képességekkel rendelkeznek, ahogy mindkét nem esetében van példa arra, hogy kiváló művészi vénával vannak megáldva a diákok. Ezen a téren nem tennék különbséget. Ebben a korosztályban viszont szerintem a nők problémamegoldó képessége erősebb, ami az építész szakma gyakorlása során nagyon hasznos. 

MZs: A szakmagyakorlás szempontjából mit hozhat, hogy több nő végez építészként?
HL: Ha a saját építész irodámban nézek szét – bár az alapítótársammal, Szokolyai Schwendtner Gáborral ketten férfiak vezetjük az irodát –, a munkatársak körében többségben vannak a nők, közel kétszer annyian, mint a férfiak. Ennek alakulásában azonban nincs különösebb megfontolás. Amikor új munkatárs jelentkezik hozzánk, elsősorban azt vesszük figyelembe, hogy milyen a portfóliója, valamint ennél talán fontosabb szempont, hogy milyen személyiségjegyekkel rendelkezik, jól be tud-e illeszkedni a csapatba. 

MZs: Ahogy mondja, az Önök irodájában több a női munkavállaló, ha azonban szétnézünk a piacon, azt látjuk, hogy jóval kevesebb olyan iroda van, aminek a vezetője nő.
HL: Annak okára, hogy ez miért alakul így, többféle teória létezik. Amit én látok, az a következő: amikor a fiatalok kijönnek az egyetemről és elindul a karrierjük, rendületlenül haladnak előre, nincs jelentős különbség abban, hogy fiúkról vagy lányokról van-e szó. Majd az életútjuk elér a családalapításig, amikor az esetek jelentős részében a nő marad otthon a gyermekkel, ami azt eredményezi, hogy ő kimarad a körforgásból. Amikor vissza akar térni a szakmagyakorlásba, akkor három, négy, olykor több év szünet után nehéz helyzetben találja magát. Ez az időszak és életkor rendszerint egybeesik azzal, amikor szakmailag ott tartunk, hogy saját lábra álljunk és önálló irodát alapítsunk. Ezt a férfiak sok esetben meg is teszik.

MZs: A BÉK alelnökeként vagy mint egy építész iroda vezetője, mit tud tenni a szakmából kieső kollégák újbóli integrálásáért és azért, hogy ez a folyamat támogatva legyen a szakma által? Vannak például erre a helyzetre létrehozott képzések vagy iránymutatás a rugalmas munkavégzés tekintetében?
HL: A BÉK alelnökeként a szakmáért, illetve a szakmai közösségért felelek.