Többszörös tündöklés - Lakóegyüttes a Lovag utcában
"Amikor bármelyik végéről belépünk az együttes harmadik világába, az udvarba, az élmény nem nagyon vág egybe a homlokzatokkal, a kuszaság érzete viszont marad." Vargha Mihály írása Jánosi János (Kvadrum Építész) lakóépületéről.
A terézvárosi Weiner Leó és Lovag utcában, a jellegzetes pesti bérházak között átadott új lakóegyüttes legalább három attrakcióval dicsekedhet. Mozgalmas, hosszúkás keskeny udvara, egyik végén ellipszoid alaprajzával, szokatlan belvilág. A másik két attrakció a két utcai homlokzat az összevont telek végein, egymásnak háttal. A kettő feltűnően más, csupán a térstruktúra és az anyaghasználat hasonló. Mindkét ház emeletein három-három lakás néz az utcák felé, beékelve a függőlegesen fölfutó négy-négy tömör pilon közé, melyeken még a téglaburkolatba illesztett páros üvegtégla bevilágítók is pont ugyanolyanok. Ám a négy függélyes elem a Weiner utcában félkör alaprajzú, a Lovag utca felé szögletes (mind mögött egyfős dolgozóasztal bújik meg a lakásokban). Eltérés nem csupán a pilonokban van, a közibük eső, zárt, illetve nyitott erkélyek úgyszintén ívesek avagy szögletesek. Azt talán említeni sem kéne, hogy az eddigi beépítésekhez az új háznak nincs sok köze.
Egyfajta keresztöltés mindkét homlokzatnál megismétlődik, mint a változatosság játéka: rendre minden második szinten szélső helyzetben van két-két zárterkély, míg a közbensőkön csak egy, középen. Elegendő lett volna a szintenkénti váltás ötlete, hogy mindkét utcában olyan egyedi homlokzat szülessen, amitől egy ház művé válhat. De Jánosi János építész, a Makovecz és Csete nevével fémjelzett organikus iskola követője, nem tudta megállni, hogy ne terhelje munkáját még sokkal több extrával. Szertelensége megbosszulja magát, az eredmény erősen feltűnő, mintsem magától értetődően szerves lenne. A szerkezeti elemek kavalkádját minden pilonon kerámia-fejezetek tetézik a párkányok alatt. Olyan magasan vannak e művészi kompozíciók, hogy szinte csak a szemben élők élvezhetik ablakaikból, meg természetesen a madarak, a tetőre merészkedő macskák - no jó, esetleg a közvetlenül alájuk eső szintek teraszairól maguk a lakók is.
A XX. század első feléből - már túl az eklektika sorozatgyártású gipsz-tobzódásán - bőven vannak minták utcai falak díszítésére, nálunk a nagyszerű Medgyaszay István munkásságából több is. Vagy egy konkrét eset mástól: a Bajza utcai Orosz Kereskedelmi Képviselet. E régebbi házakon a dekoráció sokkal szervesebb része a kompozíciónak, sokszor nem is kúszik ilyen magasra a sgrafitto vagy más murális munka. Medgyaszay pedig azért jó példa a mértéktartásra, mert nemhogy nem akart egy együttesen belül többszörösen tündökölni, de különböző helyeken és időben felépült lakótömbjei felismerhetően hasonlítanak egymásra, édes testvérek (Budaörsi út, Kis János altábornagy utca, Október 23. utca stb.).
Amikor bármelyik végéről belépünk az együttes harmadik világába, az udvarba, az élmény nem nagyon vág egybe a homlokzatokkal, a kuszaság érzete viszont marad. Említett ellipszisével az udvari formázás a Weiner utcai íves világra hajaz, bár téglaburkolat nincs, minden fal vakolt. De van itt minden szinten sok-sok dolog, szögletes is bőven. Legfurcsább az udvar közepére eső harmadik, kör alaprajzú lépcsőház homlokzati sűrűsödése. Középen földig érő páros lépcsőházi ablakok állnak a pihenőszinteken, egymáshoz igen közel (a másik két, szélső lépcsőház nem teljesen zárt). Az ablakok mellé kétoldalt - félszintes eltolásban, ugyancsak szoros közelségben - picinyke erkélyek esnek, kb. 1,5 négyzetméter, alig használhatók. Az erkélyek vasbetonlemezei annyira túllógnak a fából szerkesztett korlátokon, hogy vásott kölykök dafke megkísérelnek majd átlépni rajtuk. Ráadásul a két erkélymellvéd pálcázása eltérő - az egyik oldalon vízszintes, tehát eleve mászóka, borzasztó veszélyes a gyerekek számára. Nem különösebben zsonglőr betörők pedig a lépcsőházi ablakból kísérelhetnek meg simán átlépni bármelyik erkélyre. Csekély védelem e lehetőség ellen, hogy jól odalátni: a másik oldali lakások közel vannak a keskeny udvaron, vagyis a lakók zavartalanul belátnak egymás szobáiba.
A három lépcsőházas, 72 lakásos épületben a lakásalaprajzok méretükben is eléggé változatosak, van jobb és kevésbé jó, de szerencsére nem jellemző a spekulációs kislakás-többség. Természetesen van térszint alatti autóparkoló, minden bizonnyal könnyen gazdára találnak a lakások. S a mai üzleti sikerek örömén őrizzük a reményt, hogy pont ilyen újdonságok hatására felgyorsulhat a környező házak felújítása. Talán elkerülhető lesz, hogy mire a régiek kigyógyulnak sebeikből - amiket gyakran még a II. világháborúban vagy ´56-ban szenvedtek el -, addigra éppen a mai legújabb pusztul majd le annyira, hogy ihaj.
Vargha Mihály
/A cikk megjelent az Élet és Irodalom 2005/45. számában./
