Törvényességi felügyelet

A paksi Főépítészek XV. Országos Konferenciájához kapcsolódó minisorozatunk harmadik részében Sáros László DLA írását olvashatják.

- Jó napot kívánok építész úr!

- Nana! Jó esetben is, vállalkozó tervező. Jó lesz ezt megjegyezni. Értem? Na, de mi tetszik?

- Szóval, kéne nekem, egy házat tervezzen. 

- Várjunk, csak várjunk! Ha jól értem „építmény tervezésére ad megrendelést. Meghatározott követelmények szerinti építményre”. Jól mondom?

- Maga viccel? Mi ez az egész? Mire adok én megrendelést?

- Uraságod a megrendelő. Nemde?

- Azt hiszem, igen. Pontosabban, szeretnék az lenni. Bár szebb lenne, ha – mit nem mondok – megbízó lehetnék, s megbízást adhatnék, mondjuk, egy gyönyörű épületre. Egy igazi építészeti alkotásra.

- Na, ugye. Uraságod az ön által elképzelt igényeket nevezi meg. Szóval, ne tessen összetéveszteni a dolgokat. Ön nem építészeti alkotás megtervezésére ad megrendelést. Szó nincs róla! Már csak azért se, mert ilyen nincs. Hova jutna a világ? „Építészeti alkotásra megrendelés fogalmilag és gyakorlatilag egyaránt kizárt.” Tehát: ön „az egyedi jegyeket felvázolva, azokat igénypontokban, vagy vázlatban is rögzítve, avagy a tervezett tevékenységre vonatkozó előírások által eleve meghatározott követelmények szerinti építmény tervezésére ad megrendelést”. Ezt jó lesz tudni! Félre ne értsen! Azért mondom mindezt – mintegy ismételve – mert én is nemrég gyakoroltam be. De szó szerint. Nem volt egyszerű, mert ezt megjegyezni felette nehéz. Mert nem áll rá az ember feje, tudja? Meg, hát nem vagyok már mai gyerek. Eddig ez nem így volt, de most meg már így van. Tudniillik fejlődünk. De ami még ennél is fontosabb, gyorsulunk. Kegyetlenül. Mert eddig volt a rengeteg időhúzás. Na, ennek vége. Szóval, ebben a suhanásban az ön megkeresése csak tervezői szolgáltatásra vonatkozhat.

- Építész úr! Magát orvos látta már?

- Többször nem mondom: vállalkozó tervező.

- Bocsánat, tervező úr! Vállalkozó tervező úr!

- Nézze, ne szórakozzon velem! Nincs nekem arra időm. Sietni kell. Ezt diktálja a versenyszellem. Mert a verseny nem vicc. Olyannyira nem, hogy még hivatala is van. Országos. Talán jobb, ha innentől kezdve egyszerűen csak nagybetűvel írjuk, ha meg mondjuk, tán legjobb, ha fölállunk. Mint a Himnusznál.

- Mi van?

- Nézze: a Magyar Építész Kamara eddigi kiadványaiban „megjelenő következetes „építész” megnevezés nem felel meg a jogszabályokban használtaknak.” Na persze – mondom én – magában a kamara nevében sem lehetne, hogy megjelenjen. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan itt is változások lesznek. De még milyenek. Már előre röhögök, hogy majd mit csinál a Műegyetem? Ahol bennünket is képeztek. Mármint ki. De, hogy értse: „A jogszabálytól eltérő megnevezés használata önkényes, mivel erre a kamarának nincs felhatalmazása, megtévesztő, félrevezető. Jelzi a kezelhetetlenségét, hogy a szakági tervezőt helyesen nevezi meg, eltekintve a sok helyen megjelenő szaktervező megnevezéstől, ami szintén a jogszabályokkal való összevetés hiányára utal. Ezért a címek és a szabályzatok tartalmának megfelelő pontosítása szükséges. A megállapítás a kamara minden szabályzatára vonatkozik”!

- Na, de mi lesz az építészekkel? Azokkal, akik eddig azok voltak? Vagy azt hitték?

- Tudomásul kell vennünk, hogy egy korszak lezárult. Ha tetszik, ha nem. Az élet már csak ilyen. És különben is, ha nincs építész, úgy építészet sincs, ami – lássa be – annyi mindent megold.

- Na, de akkor mi lesz a fenntartható építészettel, meg a fenntartható építésszel? Akkor miből fogja fenntartani magát az építész? Mit nem mondok, – nézze csak már én is átveszem, – a vállalkozó tervező? Akkor mi lesz fenntartható? Erre válaszoljon vállalkozó tervező úr!

- Rendben van. Akkor most figyeljen jól, mert nem fogom elismételni. Meg talán nem is tudnám. „A különböző szabályzatokban kreált fogalmak ellentétesek a közismert és általánosan használt, illetve a jogszabályban használt és definiált fogalmaktól, ami nem engedhető meg. Az általánosan elfogadott tartalommal bíró fogalmakat a jogszabály azonos tartalommal használja, ezért a kamarának nincs lehetősége új meghatározások megadására.” Eddig tiszta?

- Igen, de…

- Semmi de. még csak most kezdtem. Megyek tovább. Figyeljen nagyon! „Kiemelt példa az építész fogalom használata. Az általánosan elfogadott tartalom szerint az építész az a természetes személy, aki szakirányú felsőfokú végzettséggel építész, építészmérnöki végzettséggel rendelkezik, ebben az értelemben használják.”

- Szóval…

- Nix szóval! Figyel, megért! „Az építészeti-műszaki tervező az a természetes személy, aki jogszabályban meghatározott szakirányú, felsőfokú végzettséggel, szakmai gyakorlattal, valamint az egyéb előírt feltételekkel rendelkezik, például kötelező kamarai tagság.”

- Na, de…

- Ne akarjon folyton belezavarni. Nem veszi észre, hogy most is szolgáltatok? Szóval: „Az építészeti-műszaki tervező megjelölésére tehát nem alkalmazható az általános építész fogalom. A MÉK nem az építészek általános kamarája, hanem a tervezők, illetve a szakterülethez tartozó, jogosultsággal rendelkező építészek kamarájaként hozták létre. A kamarai törvény címe, a történeti értelmezés, az eredeti tagsági feltételek ezt egyértelműen jelzik.”

- Mondja, akkor lehet, hogy maguknak nincs is érdekképviseletük?

- Ne vágjon folyton közbe. Hagyjon végigmondani. Jó? Szóval: „Az érdekképviselet tekintetében megjelenő rendelkezésekkel pedig a törvényalkotó tekintettel volt arra, hogy általános szakmai érdekképviselet nincs, azonban az építészek köre jelenti a tervezők, illetve a jogosultsághoz és MÉK tagsághoz kötött további szakterülethez kapcsolódó tevékenységek művelőinek utánpótlását, például a jövő tervezőit, erre tekintettel biztosította a tagjelölti lehetőséget a kamarai törvény tizenegyedik paragrafusa második bekezdés há pontja szerint. E rendelkezésekből más szándék, cél, nem vezethető le.”   

- Építész úr! Akkor lehet, hogy maguknak annyi?

- Tudja mit? Most, hogy így mondja, lehet.

- És mondja? Mi a helyzet a jogászokkal, meg az ügyvédekkel?

- Na, látja. Hát ez az. De azt tessék talán tőlük megkérdezni. Arafat is így mondta, amikor másokról kérdezték. Ők meg majd jól elmagyarázzák azt magának.                               

Sáros László DLA

(Irásomban Fegyverneky Sándor országos főépítész Noll Tamás MÉK elnöknek 2010. március 9-én és 2010. május 18-án Szabó Zsuzsanna segédletével írt levelei voltak megvilágosító segítségemre.)

A levelek a csatolt pdf-ekben olvashatók. a szerk.