Továbbra is hiányzik a szociálisan célzott lakáspolitika – Bemutatták a 2024-es Lakhatási jelentés első két fejezetét

Idén is elkészítette a Habitat for Humanity éves Lakhatási jelentését, mellyel már tizenharmadik éve tesz felkiáltójelet a magyarországi lakhatási problémák mellé. A 2024-es beszámoló első két fejezete az elmúlt évekhez hasonlóan a szociálisan célzott lakáspolitika hiányára hívja fel a figyelmet, valamint bemutatja, hogyan változtak a lakhatási körülmények az első, 2012-es Lakhatási jelentés megjelenése óta.

Lényegében alig enyhült a lakhatási szegénység az elmúlt 10-13 évben, továbbra is azok szorulnak ki a lakhatási támogatásokból, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rájuk – derül ki a 2024-es lakhatási jelentésből.  2024. november 13-tól elérhető online az idei jelentés első két fejezete, melyeket szerzőik, Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont társalapítója és Lukács György, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa mutattak be.

A 2022-es népszámlálási adatok alapján közel 4 millió háztartás és 4,6 millió lakás van ma Magyarországon. Az ingatlanok 90%-a magántulajdonú, a háztartások 7,6%-a bérel ingatlant. A 2022-es évben 20 540 új ingatlant adtak át, az ingatlanpiacon összesen 138 000 tranzakció történt, ami azt mutatja, a hazai ingatlanpiac megmerevedett: a vizsgált időszakban csupán az ingatlanok csak 3,5%-a cserélt gazdát, míg az új lakások is csak a 0,5%-ot ériték el.  Az adatok alapján ma hazánkban egyszerre van a lakáspiacon túlkínálat, és tapasztalható meg a lakhatási válság. Ez utóbbi fogalma „új elemként jelent meg a kormányzati kommunikációban 2024 őszén. Ezt pozitív fordulatnak tartjuk, mert ösztönözheti a kormányt a lakhatási válság jellemzőinek feltárására, a lakhatási szegénység rendszerszintű megoldására" – fejtette ki Czirfusz Márton, aki előremutatónak értékelte azt is, hogy végre megszűnt a kormányzati oldalról tapasztalható tabusítás a problémát illetően. 

A 2024-es jelentés hangsúlyozza, hogy ma Magyarországon a háztartások csaknem negyedénél (a lakosság 30%-át, 2 millió 877 ezer főt érint) kimutatható a lakhatási szegénység legalább egy indikátora, melyek a következzők: a megfelelő lakhatási infrastruktúra hiánya, a megfelelő fűtési lehetőségek hiánya, túlzsúfoltság, valamint a 40% feletti lakásfenntartási költségek. 2023-ban 475 ezer háztartásban tapasztaltak komoly műszaki problémákat a lakott épülettel kapcsolatban, például beázó tetőt, nedvesedő falakat/padlót, rothadó nyílászárókat. A probléma az összes háztartás 11,6%-át, tehát nagyjából 1,2 millió főt jelent. Mindeközben jelenleg is mindegy 90 ezer olyan háztartás van Magyarországon, amely nem rendelkezik házukon, lakásukon belül vízzel, fürdőszobával, WC-vel, és ezen jövedelmi helyzetük miatt önerőből nem is tudnak változtatni. Lesújtó adat, hogy csaknem 328 ezer háztartás (az összes 8%-a) nem engedheti meg magának, hogy megfelelően felfűtse az ingatlan, amelyben él. A túlzsúfoltság indikátorát vizsgálva sem kedvezőbb a kép, 2022-ben a háztartások 8,6%-a minősült túlzsúfoltnak (ez a teljes lakosság kb. 17%-át jelenti). A rendelkezésre álló adatok szerint a 6 fő feletti háztartások mindegyike a túlzsúfolt kategóriába tartozik (ez 32 ezer háztartást és 260 ezer főt jelent).

A lakhatási szegénység indikátorait vizsgálva csupán a lakások komfortfokozatában történt érdemi elmozdulás 2011 óta, akkor körülbelül 600 ezren éltek wc nélkül, 440 ezren pedig zuhany, fürdő nélküli lakásban – mára a komfortnélküli ingatlanok száma lecsökkent, így jelenleg 230-250 ezer ember él ilyen körülmények között. Az elmúlt 10-15 évben nem változott a hajléktalan emberek száma, nem történt változás a kihasználatlan ingatlanokkal kapcsolatban, a lakásfenntartási költségek pedig csak nőttek. A rossz állapotú lakások száma ugyan kis mértékben, de csökkent, csak úgy, mint azoknak a háztartásoknak a száma, akik nem tudják lakásukat kellőképp felfűteni a téli hónapokban.

Mindezen a 2023-24-es lakáspolitikai változások sem segítettek. Az eszköztárban észlelhető változások nem céloztak ebben az időszakban sem a lakhatási szegénységben élők helyzetének javítására, inkább csak tovább rontották azt, például kiszorításokon keresztül (akárcsak Józsefvárosban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem beruházásaival).

A 2024 októberében beharangozott „gazdaságpolitikai akcióterv" egyelőre a korábbi eszközök újracsomagolását tartalmazza, pillanatnyilag nincs más elérhető információ arról, miképp tervezi kezelni a kormány a lakhatási válságot. Az elmúlt évek lakáspolitikájának hatásaiból mindazonáltal jól olvasható, hogy a középosztályt-felsőközéposztályt célzó megoldások hozadékai nem gyűrűznek tovább a lakhatási szegénységben élőkhöz, a rövid távú ciklusoknak alárendelt intézkedések nem hozzák a várt javulást. A lakáspolitika felelőssége jelenleg három minisztérium között szóródik szét, hiányzik a rendszerszintű, hosszú távú program a lakhatási válság enyhítésére. Azonban a szakértők szerint mindenképp pozitív előrelépés, hogy a kormány elkezdett lakhatási kérdésekről beszélni, hiszen ez már jó alapot teremthet a civil szervezetek javaslatainak megfontolására is.