Továbbra is veszélyben? Az FME válasza a szegedi főépítész levelére

Folytatódik a levélváltás Szeged belvárosa, annak értékmegőrzése kapcsán. A Fiatal Műemlékvédők Egyesülete által „Veszélyben Szeged belvárosa” címmel írt felhívásra válaszolt Sz. Fehér Éva, a város főépítésze. Levelére reagálva Kecskeméti Norbert, az FME elnöke újabb kérdéseket tesz fel.

Tisztelt Sz. Fehér Éva főépítész asszony!

A Fiatal Műemlékvédők Egyesülete (FME) örömmel vette tudomásul, hogy Ön a szegedi épített örökség ügyében egy cikkel reagált az írásunkra, melyben felvázolja előttünk Szeged város épített örökségeit érintő cselekedeteit. Példaértékűnek és követendő példának tekintjük azt a 6 éves munkát, amit Önök az értékleltározást illetően elvégeztek, valamint azt is, hogy anyagilag hozzájárulnak (ha ez kevés is) a felújításokhoz, illetve a szemléletformáló fotós kiállításukat is jónak tartjuk. Mindehhez további jó munkát kívánunk!

A további tények viszont nem követendők, hanem inkább elrettentők, s emiatt a közvélemény nem véletlenül van felháborodva, ahogyan mi is. Kétségesnek tekintjük, hogy az eredetileg 1890 megjelölt építészeti értékből mindössze 1011-et tartanak védendőnek. A védendő értékek listája 879 épülettel fogyatkozott az eredeti javaslathoz képest. Ez óriási szám, amely közel 50%-os rostálást jelent!

Szeretnénk felidézni az Ön által írt válaszcikk egy részletét, amelynek nagy jelentősége van a „Veszélyben Szeged belvárosa” című cikkünkben bemutatott lebontott épületek estében:

„A városi főépítész 518 objektum értékvédelmi dokumentációjának készíttetésére tett javaslatot, figyelembe véve a bizottság véleményét, illetve az alábbi szempontok alapján mérlegelt: bár az épület elhanyagolt, de őrzi az eredeti homlokzat ornamentikáit, esztétikai értéket képvisel; eredeti állapot helyreállítható, (gazdaságosan) felújítható; az 1879. évi szegedi nagyárvízből fennmaradt épület; városképben betöltött szerepe, területi elhelyezkedése, adottsága, történeti jelentősége stb.”

Az általunk bemutatott lebontott épületek (mint pl. Boldogasszony sugárút) estében okunk van feltételezni, hogy nem szakmai, hanem gazdasági érdekek voltak a meghatározó, fő érvek a döntéshozás során. Erre az a magyarázatunk, amelyet véleményünk szerint a fotók is tanúsítanak, hogy a szóban forgó épületek jó állapotban voltak, valamint esztétikailag is ép állapotot mutattak, illetve gazdaságosan is felújíthatók lettek volna, jól láthatóan kielégítve az Önök által szabott kritériumokat is. Ennek ellenére ezeket az épületeket lebontották! A lebontott épületek olyan kellemes mezővárosi környezetet alkottak, mely az élhető várost jelenti.

Ne felejtsük el, hogy több emeletes tömbök építésével a város zsúfolódik, valamint ez a környezetet demográfiai értelemben is terheli azon az áron, hogy közben eltörli a város építészeti és történelmi értékeit is. Mindannyian jól tudjuk azt is, hogy a városokban, koncentrált helyen, a magas négyzetméterár okán a meglévő (főleg földszintes és egyemeletes!) épületek bontásával jóval nagyobb, több emeletes épületek építésére nyílik lehetőség. Ez óriási profitot jelenthet a befektetőnek a keletkező többszörös négyzetméter szám miatt. Ezt a példát jól látjuk Budapesten, Szabadkán is, és a sort folytathatnánk tovább. Sajnos.

Aggodalomra ad okot az is, hogy a lerombolt gyönyörű eklektikus és szecessziós épületeket milyen épületek fogják felváltani. Vajon azok az épületek Szeged sajátos építészeti világát fogják szemléltetni? Olyat, amely egyedivé teszi a világ városai között? Egy biztos, hogy amit lebontottak az szegedi volt, magyar volt! Vajon, ami oda épül az is az lesz?

A következő konkrét kérdésekre szeretnénk választ kapni:

1. Az általunk bemutatott lebontott épületek szerepeltek az eredeti 1890 épületet felvonultató javaslatban? Az Önök által állított kritériumoknak az általunk bemutatott épületek miért nem feleltek meg? Az illetékes döntéshozók miért nem tartották védendő értéknek?

2. Megtekinthető, vagy tudható-e már, hogy mi fog épülni a lebontott épületek helyére?

3. Milyen módon vették figyelembe a történelmi környezetet az új épületek tervezése során? Idomul-e a környezetéhez?

4. Megfelelőnek tartja-e Ön a Szeged egységes történelmi utcaképeit (Boldogasszony sugárút pl.) megbontó építkezések eszközölését?

5. Szeretnénk látni azt a 879 épületet, amelyet nem tartanak védendő értékeknek. Ez lehetséges?

6. Melyek a következő bontásra ítélt épületek, illetve, amennyiben van ilyen, melyikre adtak már ki bontási engedélyt?

Végszó
A Fiatal Műemlékvédők Egyesülete a helyi védéseket illetően már két településsel működik együtt. Az egyik Dabas városa, ahol 100 védendő értékre tettünk javaslatot (védések februárban kezdődnek), a másik pedig Tiszakürt, ahol 37 építészeti értéket jelöltünk meg védendő értékként. Mi, ha egy építészeti értéket egyszer értékesnek tekintettünk, azt később nem rostáltuk ki, csak és kizárólag akkor, ha az összedőlés határán állt. Önöknél ellenkezőleg történt. Jó állapotú házak tűntek el. Célunk, hogy országos szinten tudatosítsuk kulturális értékeink fontosságát és megőrzendőségét, hiszen ez alapvető része a magyar kultúra fennmaradásának. Szeretnénk, illetve javasoljuk, hogy alaposan gondolják újra azon kirostált épületek listáját, amelyet végül nem védenének, hiszen ha olyan elemeket tartalmaz, mint amit eredeti cikkünkben bemutattunk, akkor ez továbbra is komoly aggodalomra ad okot, hiszen Szeged épített örökségének további fogyatkozására ad lehetőséget.

Elismerjük, hogy egy város kezelése, fejlesztése komoly energiát és feladatot igényel és senkinek nincs könnyű helyzete. Legyen az műemlékvédő, tervező, az önkormányzat vagy az illetékes tulajdonos. Viszont azt nem tudjuk elfogadni, hogy gyönyörű, ép építészeti értékeket romboljanak le! Erre véleményünk szerint nincs mentség, hiszen egyetlen építészeti kincs elvesztése is óriási veszteség. Az FME minden olyan törekvést támogat, amely az építészeti értékek megmentését, fennmaradását tartja szem előtt, legyen annak kezdeményezője magánember, civil szervezet vagy egy önkormányzat.

Bízunk benne, hogy kérdéseinkre választ kapunk.

Kecskeméti Norbert
az FME elnöke