A transz-szerkezet egy olyan új tervezői paradigma, amely a fenntarthatóság elvárásaira nem korlátként, hanem az ihlet egyik forrásaként tekint. A különleges teherbíró-képesség új lehetőségeket teremt a tervezés és az építés terén: olyan épületek készülhetnek, amelyek egyszerre könnyűek és nehezek, multifunkcionális elemekből állnak, és természetes és mesterséges alapanyagokat egyaránt alkalmaznak. A transz-szerkezet olyan építészeti dogmákat definiál újra, amelyekről eddig azt hihettük, hogy érinthetetlenek.
A transz-szerkezettel való kísérletezés Kazuhiko NAMBA, a Tokiói Egyetem professzorának laboratóriumában kezdődött 2007-ben, azóta pedig Kengo Kuma professzor folytatja a kutatást. Hét év távlatában már többről beszélhetünk, mint puszta elméletről. Itt kerül bemutatásra az első megvalósult szerkezet, a „Water House Pavilion”: egy olyan hibrid épület, amely a vizet építőanyagként használja, továbbá olvashatunk számos hasonló projektről szóló interjút is Saikawa Takumival és Sasaki Tomokoval (Kengo Kuma Associates), Achim Menges professzorral (Stuttgarti Egyetem), valamint Jan Wurmmal és Martin Paulival (ARUP).
(Fentebb, a jobb oldali sávból letölthető a könyv szinopszisa a "letölthető dokumentumok" dobozból >> )